---

Tartalom

ELSŐ KÖTET

Előszó
Mi az irodalom és az irodalomtörténet?

KÖZÉPKOR
Latin nyelvű írott emlékek
Magyar nyelvű írott emlékek
Latin irodalom
Magyar irodalom
Összefoglalás

A REFORMÁCIÓ KORA
A reformáció. Vallásos és tudományos irodalom
Vitázó irodalom
Költészet
Balassa Bálint
Összefoglalás

A KATOLIKUS VISSZAHATÁS KORA
Vallásos irodalom. Pázmány Péter
Tudományos irodalom. Szenci és Apácai
Zrínyi Miklós gróf
Jegyzet (A barokk)
Gyöngyösi István
Kisebb költők. Kuruc költészet
Összefoglalás

A HANYATLÁS KORA
Történetírás
Költészet. Mikes, Faludi, Amade
Jegyzet. (A rokokó)
Összefoglalás

A MEGÚJHODÁS KORA
Franciás írók. Bessenyei
Jegyzet (Klasszicizmus és romanticizmus)
Deákos írók
Németes írók
Magyaros írók
A nyelvújító harc. Kazinczy Ferenc
Csokonai Vitéz Mihály
Kisfaludy Sándor
Berzsenyi Dániel
Kölcsey Ferenc
Kisfaludy Károly
Katona József
Összefoglalás

MÁSODIK KÖTET

Előszó

NEMZETI KÖLTÉSZETÜNK FÉNYKORA
Bevezetés
Vörösmarty Mihály
Bajza József
Az Aurora és az Athenaeum korának kisebb írói
  I. Szépprózaírók. (Fáy A., Kovács P., Csató P., Gaál J., Kuthy L., Vajda P.)
  II. Eposzírók (B. Szabó D., Székely S., Pázmándi Horvát E., Czuczor G., Garay J.)
  III. Drámaírók (Fáy A., Gaál J., Nagy I., Teleki L., Czakó Zs., Hugó K.)
  IV. Lírikusok (Czuczor G., Garay J. stb.)
  V. Népköltészet
Jósika Miklós
Eötvös József
Szigligeti Ede
Petőfi Sándor
Arany János
Tompa Mihály
Kemény Zsigmond
Jókai Mór
Madách Imre
Az abszolutizmus korának kisebb írói
  I. A Petőfi-utánzók (Lisznyai stb., Tóth K., Lévay J., Vajda J.)
  II. Elbeszélők (Vas G., P. Szathmáry K., Pálffy A.)
  III. Drámaírók (Szigeti J., Tóth K.)
Toldy Ferenc
Gyulai Pál
Szász Károly
Összefoglalás

MODERN KOR
Bevezetés
I. Verses epika (Arany L.)
II. Szépprózai elbeszélők. (Tolnai L., Baksay S., Mikszáth K., Gárdonyi G., Herczeg F., Móricz Zs.)
  Jegyzet. (Ideálizmus, reálizmus, naturálizmus)
III. Drámaírók (Rákosi J., Csiky G., Tóth E., Gárdonyi G., Móricz Zs., Herczeg F., Molnár F.)
IV. Lírikusok (Kiss J., Szabolcska M., Vargha Gy., Ady E., Babits M., Oláh G., Juhász Gy., Kosztolányi D., Tóth Á.)
  Jegyzet. (Szimbolizmus, impresszionizmus)
V. Irodalomtörténetírók és kritikusok (Beöthy Zs., Pintér J., Horváth J., Ignotus, Császár E.)
Összefoglalás

FÜGGELÉK
Irodalmunk a világháború után (Szabó D., Szabó L., Harsányi K., Zilahy L., Erdélyi J., Végvári, Reményik S., Áprily L., P. Gulácsy L, R. Berde M., Tamási Á., Mécs L., Fekete L.)

---

Előszó

Könyvem összeállításában nem az eredetieskedés szándéka vezetett. Ellenkezőleg, eljárásom lényege: a Beöthy-féle tankönyv elméleti anyagának erős megrostálása és helyenként korszerű módosítása.

A korszerű módosítás legszembetűnőbb a bevezető fejezetben és a középkori irodalomról szóló részben; itt Horváth János irodalomelméleti felfogását és "A magyar irodalmi műveltség kezdetei" c. munkájának megállapításait vettem át. Másutt, több helyen, Pintér Jenő művéből nyertem okulást.

Eljárásmódom e két irányító szempontja közül bizonyára a megrostálás problémája a kényesebb. Tudom, mi minden nincs benne ebben a könyvben; tudom, hogy a kiválogatás terén mindenkinek a helyeslését kivívni lehetetlen. De a kényes probléma lehetőség szerint való megoldását évek hosszú sora óta sürgeti a tanári tapasztalat. Beöthy Zsolt kitűnő munkájának elméleti része a maga túlságos anyagbőségével és művészi, de emlékezetterhelő stílusával egyre súlyosabban nehezedett a tanulókra s elvonta tőlük annak az időnek egy részét, amelyet az irodalmi művek közvetlen megismerésére kellett volna s kellene fordítaniok. Az én szerény kísérletem külsőleg is jelezni igyekszik, hogy az olvasmány az első, a magyarázat csak utána következő, mintegy amabból önként leszűrődő, vagy legalább könnyen leszűrhető tudatosítása a reánk tett hatásnak. Hadd legyen kénytelen a tanuló olyankor is folytonosan olvasmányok között, tehát a költők művei között lapozgatni, mikor a tankönyvíró vázlatos megállapításait keresi. A Váczy János módszere ez, de annyival áttekinthetőbb, hogy egy-egy nagyobb írói egyéniségnél, a kisebb íróknak pedig egész csoportjánál, külön vannak tömörítve az olvasmányok és külön a magyarázat.

E takarékoskodó szövegű magyarázatok természetesen nem akkor érik el céljukat, ha a tanuló egyfolytában, leckeként elmondja őket, hanem a tanár kérdései segítségével az elméleti résznek úgyszólván minden mondatát fel kell oldani, igazolni, megvilágosítani a könyvben közölt olvasmányi részletek, a kötelező házi olvasmányok, általában az illető író minél több művéből vett példák alapján. Tehát az elméleti rész nem tekinthető egyébnek, mint tárgyalási alapnak tanár és tanuló között.

A magyarázat - az irodalomról adott definíciónak megfelelően - az író egyéniségével, az írásmű jellemzésével s esetleges hatásának ismertetésével foglalkozik, a száraz adatokat lehetőleg mellőzi. A születés és halál évszáma, a szülők, városok neve s más efféle: szintén tudnivalók, de az adattárban van a helyük; a legszükségesebb effajta adatok az olvasmányi szemelvények után vannak szűkszavúan összeállítva.

A magyarázó fejezetek után könyvészeti jegyzék következik: a) pont alatt a tárgyalt irodalmi művek olcsó (pl. éppen iskolai használatra szánt) kiadásai, b) pont alatt a tárgyalt irodalmi művekre vonatkozó legfigyelemreméltóbb tudományos dolgozatok. Ez utóbbiak közt vannak olyanok, amelyek többé-kevésbbé összefoglaló jellegűek; az ilyenekre sok fejezetünk végén kellene hivatkoznunk, de a hely szűke miatt csak egy helyen említhetjük meg őket. Ilyenek pl. Pintér Jenő nagy irodalomtörténetének háromféle kidolgozású kötetei, Bayer József drámatörténeti monográfiája, Beöthy Zsolt: A szépprózai elbeszélés a régi magyar irodalomban, Ravasz László: A gyülekezeti igehirdetés elmélete, Császár Elemér: A német költészet hatása a magyarra a XVIII. században, stb.

A kiszemelt olvasmányok mennyiségének a mostani kedvezőtlen gazdasági helyzet szabott határt.

Köszönetet mondok hasznos észrevételeikért bírálóimnak: dr. Trócsányi Dezső ref. teol. akadémiai és dr. Futó Jenő ref. gimnáziumi tanár uraknak.

Debrecen, 1932 május hava
Zs. F.

---