Magyar irodalmi olvasókönyv a protestáns gimnáziumok és leánygimnáziumok VII. osztályának
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ
BEVEZETÉS
IRODALOMELŐTTI KOR (-1001)
Az írásbeli műveltség előzményei. Horváth János
KÖZÉPKOR (1001-1526)
I. Latin nyelvű irodalom
1. Vallásos irodalom
a) Legendák
De Sancto Ladislao rege Ungariae. (Szent László magyar király)
b) Himnuszok, vallásos énekek
Hymnus in festo Sancti Emerici ducis. (Himnusz Szent Imre hercegről)
De Sancto Ladislao
c) Prédikációk
Temesvári Pelbárt: De mysterio. virginis Mariae. (Szűz Mária születésének titkáról)
2. Világi irodalom
a) Gesták (krónikák)
Anonymus: De nuntiis ducis Bulgariae. (Bolgárország vezérének követei)
Kézai Simon: Aquileia bevétele
Kálti Márk: Salamon megfutamodik
b) Humanista irodalom
Bonfinius: Mátyás király egyénisége
Janus Pannonius: Epigrammák
II. Magyar nyelvű irodalom
1. Vallásos irodalom
Halotti Beszéd és Monitio
Mária siralma
A legrégibb magyar bibliafordítás
A Margit-legendából
A Katalin-legendából
Példa középkori énekeink verselő módjára
Vásárhelyi András: Ének Szűz Máriához
A középkori legendák magyar fordítói, másolói, olvasói. Beöthy Zsolt
2. Világi irodalom
Apáti Ferenc: Cantilena
A REFORMÁCIÓ KORA (1526-1606)
I. Vallásos (és vitázó) irodalom. Magyar nyelvű történetírás
Sylvester János: Új Testamentum magyar nyelven
Károlyi Gáspár
Bornemisza Péter: A mi phariseusságunkról
Melius (Juhász) Péter: Pál apostol a kolossabeliekhez írt levelének magyarázatja
Dávid Ferenc: Az egy ő magától való Felséges Istenről
Telegdi Miklós: Felelet Bornemisza Péternek
Magyari István: Az országokban való sok romlásoknak okairól
Mindszenti Gábor naplója
II. Költészet
1. Vallásos költészet
Szegedi Gergely énekeskönyvéből
Szkárosi Horváth András: Az átokról
2. Hazafias költészet
Tinódi Sebestyén: Príni Péternek, Majláth Istvánnak és Terek Bálintnak fogságokról
3. Szórakoztató költészet
Gyergyai Albert: História egy Árgirus nevű királyfiról
Szilágyi és Hajmási
Pesti (Mizsér) Gábor: A farkasról és daruról
Heltai Gáspár: Az oroszlánról, tulokról és szamárról
Salamon és Markalf
Comoedia Balassi Menyhárt árultatásáról
Balassa Bálint: Bocsásd meg, Úristen
Júlia két szeme
Példák Balassa szerelmi költeményeinek forrásaikhoz való viszonyára
AZ ELLENREFORMÁCIÓ KORA (1606-1711)
Pázmány Péter: A Kalauz-ból
Apró idézetek vitázó írásaiból
Hasonlataiból és példáiból
Szenci Molnár Albert: Zsoltárfordításának előszavából
Apácai Csere János: A Magyar Encyclopaediá-ból
De summa scholarum necessitate
Geleji Katona István: A Magyar Grammatikátská-ból
Szőllősi Mihály: A Bujdosó magyarok füstölgő csepüjé-ből
Gróf Zrínyi Miklós: Vadász és Echo
Elégia
Epigrammák
Jegyzet. A barokk-ízlésirány
Gyöngyösi István: A Murányi Vénus előszavából
A Murányi Vénus-ból
A Kemény János-ból
A Kemény János utószavából
Kuruc-költészet. Óh keserves gyászban
Csínom Palkó
Nyalka kuruc
A MAGYAR NYELVŰ IRODALOM PANGÁSÁNAK KORA (1711-1772)
Mikes Kelemen: A Törökországi Levelek-ből
Báró Amade László: Én angyalkám
Katonaének
Faludi Ferenc: Előszó-részletek
A Nemes Úrfi-ból
A Nemes Asszony-ból
Jegyzőkönyvéből
A feszülethez
Tarka madár
A Forgandó szerencsé-ből
Jegyzet. A rokokó-ízlésirány. - A "gáláns" költészet
Cserei Mihály Históriájából
B. Apor Péter Metamorphosisából
Bod Péter Magyar Athénásából
A MEGÚJHODÁS KORA (1772-1825)
Bessenyei György; Az Ágis előszavából és az Ágis-ból
A Philosophus-ból
A Természet Világa előszava
A Bihari remeté-ből
Jegyzet. Klasszicizmus és romanticizmus
Baróti Szabó Dávid: Egy ledőlt diófához
Virág Benedek: A kalitkába zárt madárról
Vitézeinkhez
Az új-latin irodalom hatása a deákosokra. Császár Elemér
Ráday Gedeon: Három kis vers-részlet
Verseghy Ferenc: Lilla
A Rikóti Mátyás-ból
Bacsányi János: A franciaországi változásokra
Egy híres verselőre
A szenvedő
A rab és a madárból
Ányos Pál: Egy boldogtalannak panaszai a halavány holdnál
Dayka Gábor: Titkos bú
Szentjóbi Szabó László: A sírhalom
Kármán József: A Fanni hagyományai-ból
A nemzet csinosodásá-ból
Dugonics András: Odysseia-fordításából
Az Etelká-ból
Gróf Gvadányi József: A Falusi Nótárius-ból
Az Istenmezei Palóc-ból
Pálóci Horváth Ádám: Vidulás
A nyelvújítási harc irodalmából:
Példák Dugonics és Barczafalvi szóalkotásmódjára
A Mondolat-ból
A Felelet-ből
Kazinczy Orthologus és neologus-ából
Kazinczy Ferenc: Ajánlás
Epigrammák
Berzsenyihez
Gessner-fordításából
Levelezéséből
Jellemző idézetek leveleiből
Osszián magyar fordításaiból. (Bacsányi, Kazinczy)
Csokonai Vitéz Mihály: Esküvés
Az anakreoni dalokból
Csokonai Vitéz Mihály: Szegény Zsuzsi a táborozáskor
A Dorottyá-ból
A Lélek halhatatlanságá-ból
A Gerson du Malheureux-ből
Példa Csokonainak idegen mintáihoz való viszonyára
Kisfaludy Sándor: A Himfy Szerelmei-ből
A Somló előhangja
Berzsenyi Dániel: Osztályrészem
Levéltöredék barátnémhoz
Wesselényi hamvaihoz
Életphilosophia
Kölcsey Ferenc: Képzelethez
Csolnakon
Szép Lenka
Berzsenyiről szóló bírálatából és emlékbeszédéből
Körner Zrínyijéről
Homeros magyar fordításaiból. (Kölcsey, Vályi Nagy)
Kisfaludy Károly: Az Irene-ből
Szülőföldem szép határa
Honvágy
Zuárd
Eprészleány
Katona József
Előszó
Nyolc évvel ezelőtt megjelent tankönyvem nem maradhatott tovább iskolai használatban, mert 1938-ban új állami tanterv készült, s ennek érvénye a VII. osztályra az 1941-42-i tanévben megkezdődik.
Az új tanterv azt kívánja, hogy az eddig szokásos irodalmi olvasmány-anyagot (tehát a VII. osztályban a Vörösmarty előtti időkből összeválogatottat) ki kell bővíteni 1. olyan művekkel, "melyek a magyar irodalomismeret legkiválóbb művelőitől valók és alkalmasak arra, hogy a tanulók előtt megvilágítsák irodalmunk fejlődésmenetét és az egyes írók jelentőségét", 2. világirodalmi szemelvényekkel; "ezek rendeltetése az, hogy megéreztessék irodalmunknak a világirodalommal való együttmozgását", 3. a magyarországi latinnyelvű művekből vett szemelvényeket nemcsak magyar fordításban, hanem eredeti szövegükben is közölni kell, vagyis ezek az olvasmányok kétszerannyi helyet foglalnak el, mint az eddigi tankönyvekben.
Világos, hogy az olvasmányi anyagnak három új réteggel való megszaporítását csak olyan tankönyvben lehetne kielégítően megvalósítani, amelyik az eddiginél nagyobb terjedelmű. De egy állami rendelet, a jelenlegi súlyos közhelyzetre hivatkozva, a tankönyvek terjedelmét az eddiginél is lényegesen szűkebbre szabja, a bolti árnak pedig még nagyobb arányú csökkentésére kötelezi a kiadót. Protestáns egyházaink főhatóságai éppúgy átérzik az ország gazdasági helyzetének sanyarúságát, mint az államkormány, s igyekeznek alkalmazkodni a tankönyvek terjedelmét korlátozó állami rendelethez. A tankönyvszerkesztő helyzete tehát rendkívül nehéz, feladata majdnem teljesíthetetlen.
A tankönyv eddigi címének (A magyar irodalom története) "Magyar Irodalmi Olvasókönyv"-re való változtatását bizonyára úgy kell értenünk, hogy az olvasmányi résznek a tankönyvben és a tanítás módszerében az eddiginél is fontosabb, középpontibb szerepet kell játszania az "elméleti" és a rendszerességi szempont rovására. Ezért magyarázó megjegyzéseimet nemcsak minél rövidebbre igyekeztem szabni, hanem ezeket még egy íróról szóltomban is, ahol csak lehetett, nem egyfolytában adom elő, hanem az író egyes művei szerint, vagy munkásságának tárgyi csoportjai szerint egymástól elkülönítve, hogy így annál félreérthetetlenebb módon hangsúlyozzam az írásműnek, az olvasmánynak elsőleges szerepét az irodalom középiskolai tanításában. Láthatja a tanuló: az ő feladata nem az, hogy az életrajztól az összefoglaló jellemzésig gépies zavartalansággal mindent végigmondjon, hanem - kivált új anyag tárgyalásakor - mindig csak kérdésekre feleljen, a kérdések mindig az olvasmányból induljanak ki, s az életrajznak csak azok a mozzanatai kerüljenek sorra, amelyek az olvasmány minél több oldalú megértését elősegítik; az életrajz önmagáért való elmondása alig ér valamit. A tankönyvemben közölt parányi szemelvények nem igen adnak alkalmat arra, hogy életrajznak és írásműnek lélektani és egyébfajta kapcsolatai szóba kerülhessenek, még kevésbbé enged meg a könyv szűkre szabott terjedelme olyan bő életrajzokat, hogy bennük a tanuló minden felmerülhető kapcsolatkérdésre feleletet kaphasson. Itt is a tanárra hárul a tankönyv szűkszavúságának pótlása a szerint, hogy a könyvtári és egyéb helyi viszonyok közt melyik írónak melyik munkáját vagy munkáit ismertetheti meg részletesebben és behatóbban a tanulókkal.
Bizalommal remélem is, hogy a szaktanár méltányolja a mai tankönyvek szerkesztőinek nehéz helyzetét. Fontos azonban, hogy más illetékes tényezőknek se legyen másforma vagy éppen a szaktanáréval ellentétes az álláspontjuk. Egyházi főhatóságainknak hivatalos utasításban kellene kimondaniok, hogy az érettségi vizsgán az elnök necsak ne kívánjon, hanem el se fogadjon a vizsgázóktól magyar irodalmi feleletül holmi csinos és kerek kidolgozottságú, 10-15 percig tartó előadásokat, hiszen az ilyen feleletekben úgysem a növendék, inkább a tanár vizsgázik.
Az olyan tanításmód, mely szigorúan induktív módon az olvasmányi anyagra támaszkodik, bizony nem tud hiánytalan lenni a fogalmi rendszerezés és az összefoglaló áttekintések szempontjából, bár természetesen az olvasmányi anyag tárgyalása közben az efféle szempontok felvetésére is minduntalan alkalmat lehet találni. De megfontolandó kérdés, vajjon e téren meddig terjedhet a jogos várakozásunk. Tankönyvemben eredetileg csak olvasmányokat sorakoztattam egymás után, magyarázó megjegyzéseim csak ez olvasmányrészletek alkalmi függvényei voltak, s legvégül következett egy rövid összefoglaló fejezet. De a négy bírálóm közül kettő nem volt megelégedve ezzel az "olvasókönyvi" színvonalra egyszerűsített módszerrel; az egyik azt kívánta, hogy az olvasmányi rész elé elméleti bevezető fejezet kerüljön, a másik pedig szükségesnek mondta, hogy a könyv egészén is láthatóbban húzódjék végig valamelyes elméleti, elvi fonál. Kívánságuknak a bevezetésben és az egyes korszakok végén próbálok eleget tenni; amott Horváth János "Magyar irodalomismeret" című alapvető tanulmánya (Minerva, 1922) a forrásom, emitt Thienemann Tivadar "Irodalomtörténeti alapfogalmak" című munkája.
A lényeg mégis csak az olvasmányi rész marad. Ezért mélységes fájdalmat érzek, hogy oly mostohán kellett bánnom ezzel a résszel a hely szűke miatt. Kényszerhelyzetem a magyarázata, hogy azoknak az olvasmányoknak, melyek a Magyar Olvasókönyv I-VI. köteteiben megtalálhatók, csak a címét közlöm. Elismerem ennek az eljárásmódnak szokatlanságát, mégsem mondhattam le róla. Minden ilyen olvasmánycím egy-egy mementó: ezeket az elmúlt hat év valamelyikében nemcsak el kellett olvasniok az osztály növendékeinek, hanem tanári segítséggel meg is tárgyalniok. Ezek az olvasmányok tehát okvetlenül felújítandók, úgy, mintha nemcsak a címüket jelezné, hanem egész szövegüket is adni tudná tankönyvünk. Milyen tankönyv is volna az, amely az íróknak éppen legszebb, legjellemzőbb műveire még csak ne is utalna?!
Szintén a hely szűke miatt nem lehetett kielégítő módon és kellő mennyiségű szemelvényekben megmutatni irodalmunknak a világirodalommal való "együttmozgását"; csak a világirodalmi "hatás" és a műfordítói színvonal szemléltetésére lehetett egy-két példának helyet szorítani. A magyar irodalomismeret legkiválóbb művelőinek munkáiból is mindössze három kicsiny részletet adhattunk mutatóba. Általában tankönyvünk szűkös olvasmányi anyaga csak ízelítő, az iskolai megbeszélés anyagának jóval bővebbnek kell lennie.
A XVI. század végéig tárgyi és műfaji csoportok szerint közlöm a szemelvényeket, mert eddig az ideig Janus Pannoniuson és Balassa Bálinton kívül nincs igazi íróművészi egyéniség, s kezdődő irodalmunk anyagát mintegy a maga egészében be kell vonnunk figyelmünk körébe. Később maguknak az érdemes írói tehetségeknek ismertetése is csaknem szétfeszíti tankönyvünk megszabott keretét.