---

Tartalom

Arad.

Jelen vagy.
Fény-kenyér.
Reggel.
Adventi éjszaka.
Karácsony.
Kicsinyhitűek.
Jelenvalólét.
Történelmi egysorosok kókuszdióhéjban.
  Versailles-i árnyék, 1919.
  Trianon, 1920.
  Később...
Életpaletta.
Cipellőtlen.
Fohász Nagy Gáspárért.
Fényesedjetek.
Csak dadogni.
A Kidronon túl.
Gesztemáni magány.
Pesante.
Árpád Vezér Gimnázium.
A daltalan madár éneke.
Kontrapunkt.
Trianoni árva.
Homokóra.
Cantilena.
Oxford.
Lövészárok.
Akár a hegyek.
SMS az országfosztogatóknak.
Virrasztás.
Tél.
Naplemente.
Bujkáló (vers)formák.
Levélhullás.
Megcsonkított haiku.
Tavasz a télben.
Ingujjban.
Virágfüzér nélkül.
Álmunk.
(M)ámor előtt.
SMS.
Elrejtve.
Kettesben.
Vibráció.
Tavaszi dal.
Ajándék.
Esténként.
Ünnepi szinesztézia.
Könyörgés.
Csapda.
Elvesztett szabadság.
Önértelmezés.
Köztéri szónoklat.
Árokszéli csend.
Haiku-glosszák.
  Mezítelenül.
  Hangszóró.
  S.O.S.
Szolón nélküli ősz.
Szolón intelme.
Platóni lakoma Erósz-szigetén.
Magyar-német haiku.
  Kimért szavak.
  Knappe Worte.
  Kevert sorok I.
  Kevert sorok II.

Lüktető parázs

---

Fülszöveg

Kelemen Erzsébet új verseskötetében roppant távlatok kapcsolódnak egymásba, a személyes lét és a végtelen tér-idő kérdéseit egy sűrűszövésű intertextuális és motivikus hálóba helyezi a költő. E háló csomópontjait olyan szövegterek alkotják mint az Újszövetség, a katolikus liturgia textusai, archaikus, régi magyar irodalmi szövegdarabok, illetve a távol-keleti haikuk érzékenyen miniatürizáló versvilága, és természetesen a kortárs alkotók művei, amelyekre sok ponton játszanak rá e versek. A költemények azonban nemcsak szövegszerűségükben ragadják magukkal az olvasót, hanem zeneiségükkel is, s ez a zeneiség a ritmikai, formai elemeken túl versszervező erőként is megjelenik több darabban.

A verssorokból előlépő váratlan, éles metaforák sokrétű, izgalmasan illeszkedő jelentéssíkokat nyitnak meg, amelyek elvezetnek bennünket annak a belátásához, hogy a szent és a profán egészen különleges módon képes összeszövődni, s életünknek háttérkárpitjául szolgálni. Erre az erős szövetre szükségünk is van, hiszen a versekből kibontakozó világban olyan hiányokkal kell szembenéznünk, mint az idősebb kolléga, pályatárs elvesztése (Fohász Nagy Gáspárért, Fényesedjetek), vagy napjaink közviszonyainak törpesége (SMS az országfosztogatóknak), vagy a múlt korok tragédiáinak máig cipelt terhei (Arad, Történelmi egysorosok kókuszdióhéjban, Trianoni árva).

E verseskönyv megszívlelendő és örömet adó olvasmány mindannyiunk számára.

Thimár Attila

---