---

Tartalom

ELŐSZÓ

Füzesi Magda: Kósa Anna balladája

I. EMLÉKKÖNYV
2000
2001
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010

II. EMLÉKKÖNYV
2009
2010
2011

III. EMLÉKKÖNYV
2012
2013
2014
2015
2016
2017
2018

---

Előszó

A Szolyvai Emlékpark a Szolyva város határában a 2. világháború végén, a 4. Ukrán Front Katonai Tanácsa 0036. sz. rendelete végrehajtása céljából 1944 novemberében létesített egykori szolyvai gyűjtőtábor (N-SZPV-2) áldozatainak, a háromnapos munkára elhurcoltaknak, a málenkij robot elszenvedőinek, illetve tágabb értelemben a szovjet megtorlás és a sztálini terror áldozatainak emléket állító emlékpark, melyet 1944 novemberében avattuk fel. Az emlékpark a szolyvai gyűjtőtábor egyik temetőjének területén, az első világháborús szolyvai katonatemető szomszédságában létesült. A Szolyvai Emlékparkban minden év novemberében emlékező ünnepséget tartunk az áldozatok tiszteletére.

A szolyvai eseményekről nyilvánosan csak a szovjetrendszer lazulásával, az 1980-as évek végén lehetett beszélni. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) választmánya 1989. október 14-én tett közzé egy felhívást arról, hogy az egykori szolyvai gyűjtőtábor helyén emlékparkot kell létrehozni, egyúttal pedig gyűjtést is indított az építéshez szükséges anyagi háttér megteremtése céljából. Még abban a hónapban, 1989. október 27-én állítottak emléket a szolyvai eseményeknek Nagypaládon. Röviddel ezt követően pedig, 1989. november 18-án Beregszászban szervezett a KMKSZ emlékkonferenciát, amelyen magyarországi és kárpátaljai kutatók is részt vettek.

A KMKSZ írásos beadványa alapján a Szolyvai Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága 1989. október 29-én járult hozzá a város területén emlékpark létesítéséhez. Az ezzel kapcsolatos szervezési munkát, valamint a pénzgyűjtést a KMKSZ koordinálta. Az alapkő- letételre 1990. november 24-én került sor. A park terveinek elkészítésével a következő évben, 1991-ben a KMKSZ Asztalos Éva ungvári építészt bízta meg. Még abban az évben elkészült a szükséges dokumentáció és elkezdődtek a kivitelezési munkálatok is.

Az emlékpart építése 1992-ben azonban pénzhiány miatt elakadt. Ezért áprilisban Tóth Mihály vezetésével megalakult a Kárpátaljai Alapítvány, mely célul tűzte ki, hogy folytatja a Szolyvai Emlékparkot. Az alapítvány ennek érdekében új gyűjtést indított és új költségvetési tervet készíttetett.

A gyakorlati megvalósítás 1993-ban kezdődött el, amikor a polenai építőipari vállalat hozzákezdett a tereprendezéshez, majd az építmények kivitelezéséhez. Az összegyűjtött pénz azonban elfogyott, ezért a kivitelezési munkálatokat egy időre fel kellett függeszteni. A Kárpátaljai Alapítvány elnöke, Tóth Mihály az Illyés Gyula Közalapítványtól (IKA) kért pénzügyi segítséget. Az IKA kuratóriuma támogatólag bírálta el a Kárpátaljai Alapítvány pályázatát, cserébe azonban azt kérték, hogy az emlékpark ügyeit egy külön bizottság felügyelje. Így 1994. július 9-én Ungváron megalakult a Szolyvai Emlékparkbizottság. A KMKSZ kérésére az emlékpark bizottság három KMKSZ-es taggal bővült, ám a KMKSZ 1995-ben felfüggesztette tagságát nevezett bizottságban. Az IKA 10 ezer USD-t utalt át az emlékpark kialakítására.

A részben elkészült emlékparkot 1994. november 27-én avatták fel. Másnap több ezer fő részvételével megemlékezést tartottunk a szolyvai áldozatokról, amelyen beszédet mondott Fodó Sándor, a KMKSZ egykori elnöke, Tóth Mihály parlamenti képviselő, a Szolyvai Emlékparkbizottság elnöke. Dupka György, az emlékpark bizottság titkára felolvasta azon települések nevét, ahonnan embereket hurcoltak el a táborba, valamint az elhurcoltak számát. Ezt a listát Göncz Árpád köztársasági elnök és Szerhij Usztics, a Kárpátaljai Területi Tanács elnökének a levelével együtt egy urnában a siratófalba helyezték.

Az emlékpark építése az IKA anyagi támogatásával 1995-ben tovább folytatódott, de segítséget nyújtott a munkálatokhoz a német hadisírgondozó szervezet (Volksbund Deutsche Kriegsgräberfürsorge) is. Ekkor létesült az emlékpark északi részén, annak legmagasabb helyén egy emlékoszlop is, amit 1995. november 19-én avattak fel.

A park később újabb emlékművekkel bővült. Így 2004-ben második világháborús magyar katonasírokra került szabványos katonai kereszt, polgári áldozatainak emlékére pedig kopjafát állítottak. Több éves gyűjtő- és kutatómunka eredményeként 2004-ben elkészülhettek az áldozatok nevét tartalmazó márványtáblák is, melyeket a fő emlékmű siratófalára szereltek föl. A fekete márványtáblákra több mint 12 ezer nevet véstek fel.

2007 decemberében a magyar kormány Kisebbségekért-díjjal tüntette ki a Szolyvai Emlékparkbizottságot.

2008-ban avatták fel a Szolyvai Emlékpark kápolnáját, melynek harangját Vásárosnamény adományozta. 2011. november 19-én pedig a siratófalon elhelyezték a magyarországi, felvidéki, erdélyi, délvidéki emléktáblákat.

A Szolyvai Emlékparkot 2012-ben a magyar kormány felvette a Nemzeti Intézmények listájára. 2014. november 22-én felavatták Raul Wallenberg svéd diplomata, a kommunista diktatúra áldozatának domborművét, melynek alkotója Mihajlo Kolodko ungvári szobrászművész.

2016-2019 között elhelyezésre került az Emlékpark területén a sztálini terror áldozatául esett kárpátaljai magyar parlamenti képviselők, illetve felsőházi tagok emlékkeresztje, valamint az egykori Bereg vármegye mai magyarországi területéről (ún. Csonka- Bereg), Ung vármegye ma Szlovákiához, valamint Ugocsa vármegye ma Romániához tartozó területeiről a szolyvai gyűjtőtáborba hurcoltak nevét tartalmazó márványtáblák is.

Az ezredfordulótól kezdve a Mártírok Kápolnájában Emlékkönyvet helyeztünk el, ahol a Kárpát-medence térségéből ideérkezett túlélők, hozzátartozók, diákok és turisták, állami és civilszervezeti vezetők itt-tartózkodásuk alkalmával írásos nyomot hagyva, papírra rögzítették személyes benyomásaikat, gondolataikat, és megosztották véleményüket.

Ezúttal három vaskos Emlékkönyv, 18 év (2000. 08. 15. - 2018. 04. 12.) több száz oldalnyi - dokumentum értékű - bejegyzését időrendben közreadjuk, közkinccsé tesszük. Számos, betűhíven közölt beírás alatt a neveket nem tudtuk kiolvasni, ezért jeleztük, hogy az aláírás olvashatatlan.

A 2018-tól tovább írt Emlékkönyv beírásait terjedelmi korlátok miatt majd egy következő kiadványban jelentetjük meg.

Az Emlékkönyvírók egybehangzó véleménye szerint a közel három évtized alatt a Szolyvai Emlékpark a Kárpát-medencei magyarság egyik Golgotája, központi kegyeleti és zarándokhelye lett.

Ungvár, 2019. szeptember 30.

---