---

Tartalom

AJÁNLÁS HELYETT

HAZÁMAT MEGÁLMODOM
Kishaza (I.)
Kishaza (II.)
Kishaza (III.)
Kishaza (IV.)
Szószomj
Magadra feszülve
A vers (I.)
A vers (II.)
A vers (III.)
A vers (IV.)
A vers (V.)
A vers (VI.)
Mélypont
Szerelem (I.)
Szerelem (II.)
Szerelem (III.)
Szerelem (IV.)
Tavaszi monológ
Betyárének
Mindenütt kereszt
Fohász
Dübörgés (Nagy László csendje)
Anatómia
Madárijesztő
Materializmus
Szenvedés
Aprócska üzenet Sütő Andrásnak
Néró felgyújtja Rómát
Ajánlás ballada nélkül
Rajz a falon
Az az eke
Jövő vérhite
Távolságok
Urbanizáció
Ki van a mélyben?
A világ csendje
Bohóc a kötélen
Vagyunk
Szeptember
Körbe tükörbe
Magyaros kettős

SZÍVRENGÉS
Szívrengés

ÁLMOS TÁJAKON JÁROK
Álmos tájakon járok

AZ UGATÓ LÁNY
Árnyjáték
Az ugató lány
És elmúlik a félelem
Üzlet
Kaland
Karácsony előtt
A bűn
Az út végén
Egy békés ember
Angyalok posztóban

JELENTÉS A MÉLYBŐL
Jelentés a mélyből
Magyar testvérek
Milyenek vagyunk?
Hétköznapi politika
Kisebbség-tudat
Szegénység
Menni
Áldott részegség
A nagy parancs
Kaput nyitunk
(Üzenet egy tizennyolc éves fiatalembernek 2035-be)

Dupka György: Horváth Sándor

---

Ajánlás

Valószínűleg sokan, sokszor teszik fel maguknak a kérdést: mi is a vers? A modern korban, szakértői szerint "a vers meghatározott ritmusnak alárendelt szavak logikus összecsengése" (Jean Suberville), vagyis "a ritmus adja a versnek az élet szívdobogását, a vérkeringés testmelegét" (Komlós Aladár).

Minden versnek megvan a maga közönsége. Sokak számára egy versben az a fontos, hogy milyen érzéseket kelt, hogy megtalálja-e benne önmagát, azokat a gondolatokat, amelyek állandóan (vagy nagyritkán) foglalkoztatják. Mert, valljuk be, mai rohanó világunkban alig van időnk arra, hogy irodalommal foglalkozzunk. Verssel mostanában csak hétvégén az újságban, vagy esetleg egy vasárnapi prédikációban találkozunk, amikor a lelkészünk, beszédének színesítésére, idéz egy-egy költőtől. Ami biztos - a vers jó a léleknek, erre pedig mindenkinek szüksége van.

A költészet szolgálat, kiszolgáltatottság, szolgáltatás, meztelenség és kockázat. Kockázat, hiszen a korábban asztalfiókjának írt verseivel - amelyeket addig senki nem kritizált - a költő kiáll a nagyvilág elé, és megmutatja önmagát. Érzékenységét, szorongásait, a száj szögletében biccenő szavakat. Éppen ezért a versírás felelősség is, akárcsak minden más mesterség. Az embernek hinnie kell önmagában (de nem szabad önhittnek lennie), hogy tud olyat mondani, úgy írni, úgy látni a világot, ami esztétikai, érzelmi és tartalmi szempontból valamiféle értéket adhat az erre fogékony embereknek. Bíznia kell abban is, hogy szükség van arra, amit alkot. És van, amikor semmi nem számít - írni kell és kész. Létszükséglet...

A költészet csodája abban rejlik, hogy a költő gondolt valamire és azt leírta, mi pedig elolvassuk/meghallgatjuk, gondolunk arról valamit, és elmondjuk. Ha az ember és a vers találkozik, akkor megtörténik a csoda. Emiatt nélkülözhetetlen a költészet... Csodákra pedig szükség van. Kis csodákra és hatalmas csodákra egyaránt.

Ilyen apró és hatalmas csodákat művelt az elmúlt évtizedekben Horváth Sándor költő. A beregszászi munkáscsaládból indult újságírói, illetve költői/szépírói/szociográfusi karrier maradandó nyomot hagyott a XX. század második felének kárpátaljai magyar irodalmában.

A közelmúltban arra kértek, hogy próbáljam meg egyetlen mondatban összefoglalni Horváth Sándor munkásságát. Ez a mondat részemről így hangzik: "Újságíróként és közéleti személyiségként is sokat tett a kárpátaljai civil mozgalmi élet kialakulásáért, illetve működéséért, azonban a kárpátaljai magyarok himnuszaként is ismert Mert a haza nem eladó... kezdetű versével emberek tízezreinek a lelkébe is beírta magát.".

A kötet, amelyet a tisztelt olvasó a kezében tart, válogatás Horváth Sándor életművéből. Olyan versek, novellák, drámák, szociográfiai írások gyűjteménye, amelyek az elmúlt évtizedekben születtek. Reméljük, hogy Önök is olyan szeretettel forgatják majd, ahogy mi összeállítottuk!

2019 adventjében
dr. Zubánics László,
a Kárpátaljai Magyar Művelődési Intézet elnöke

---