---

Tartalom

Előszó
Bálint bácsi
Farkasok (1)
Farkasok (2)
Első találkozásom a medvével
Második találkozásom a medvével
Találkozásom az őzbakokkal
A kalapos bak
A tubarózsás bak
A várhegyi bak
Az első szarvasbika
Még egy történet a szarvasbikáról
Vaddisznókalandok
Amikor a vaddisznó támad
Egy furcsa eset a vaddisznóval
Vendégvadászaton
A rókák
Különös vadászesetek
Vadászbalesetek
Régi idők vadászatairól
A Viski Vadászegyesületről

---

Előszó

Stók Lajos, elmondása szerint, mióta eszét tudja, mindig kapcsolatban állt a vadászattal. Nincs olyan Stók család Visken, melynek tagjai között ne akadna vadász. Természetszeretetét és a vadászathoz való vonzódását valószínű apai nagyapjától, Stók Lajostól (1899–1953) örökölte, aki a magyar állami erdészet különböző kirendeltségeinél dolgozott. Stók Lajos már egész fiatal korától hajtóként járta a hegyeket, mezőket a viski vadászokkal, igyekezetéért már 1977-ben megkapta első vadászengedélyét. Abban az időben még nem volt szigorú a vadásztörvény, akinek jó ajánlóleve volt a járásnál, könnyen megkaphatta az engedélyt. 1982 őszén elhunyt a viski vadásztársaság akkori elnöke, és helyébe Hánka Sándort választották, Stók Lajos pedig a társaság elnökhelyettese lett. Ezt a tisztséget az egyesület átalakításáig, 2015-ig töltött be.

Gyermek- és ifjúkori olvasmányai (Kittenberger Kálmán, Nadler Herbert, Széchenyi Zsigmond, Fekete István írásai) hatására felébredt vonzalma az írás iránt. Erre 1986-ban kapott bátorítást nagybátyjától, Behun Jánostól, a Kárpáti Igaz Szó akkori főszerkesztőjétől (Behun anyja viski Stók lány volt). Ekkor kezdtek megjelenni vadászattal kapcsolatos írásai a lap Hegyen, völgyön c. rovatában.

Stók Lajos 1960. március 11-én született Stók Sándor és Varga Ilona gyerekeként a kárpátaljai Visken. Születése után két héttel elvesztette bal szeme világát, azóta nem lát vele.

Szülei 1967-ben beíratták a Viski 2. sz. (magyar tannyelvű) Középiskola első osztályába. Az általános iskola 8. osztályának befejezése után dolgoznia kellett, ezért az érettségi vizsgát az esti iskolában tette le. A szovjet hatalom éveiben apja családját a nép ellenségének (vrág národá) kiáltotta ki a szovjet hatalom, a rájuk nehezedő ideológiai nyomás 1953-ban szűnt meg, amikor nagyapja, akit koncepciós perben ítéltek el 1944-ben, meghalt az egyik szovjet lágerben.

Stók Lajos 1976-ban a kolhoz építőbrigádjához került, később a traktorbrigádnál szerelő. Katonának a szeme miatt nem sorozták be.

1983 júniusában nősült meg, felesége a moldáviai Tiraszpol városából származott.

1983–1984-ben elvégezte a Kisinyovi Varrógépszerelő Technikumot. 1986-ban született Lajos nevű fia. A 80-as években különböző építkezéseken dolgozott. 1993-ban a Huszti Járási Halász-Vadász Egyesület fővadőre lett, 2001-ig látta el ezt a feladatot. Ismét idénymunkás lett különböző építkezéseken, a mai napig is ezt a tevékenységet folytatja. 1990-ben váratlanul meghalt édesanyja, majd 2005-ben édesapja. 2004-ben feleségét is eltemette.

Annak ellenére, hogy Máramaros, e történelmünk során ritkán lakott megye hatalmas erdőségei kiváló vadászterületül kínálkoztak már a középkorban, elég ritkán találkozhatunk erről a területről származó vadászírásokkal. A régi időkben szarvasok, őzek, vadkecskék, de medvék, hiúzok és egyéb dúvadak nagy tömege messziről vonzotta a vadászat kedvelőit. A középkor folyamán a jobbágyszolgáltatások között a huszti uradalomban nyestet, rókabőrt, karvalyt és császármadarat emlegetnek az urbáriumok. Természetesen azóta minden megváltozott.

Stók Lajos a Vadásztörténetek az Erdős-Kápátokból című könyvében a 20. század második felének vadászéletét mutatja be. Sok mindenről szó van az írásokban az elmesélt vadásztörténeteken kívül, vagy azokba beleszőve. Többek között a vadállomány fenntartásáról és szaporításáról, a vadban rejlő értékek gazdaságos felhasználásáról, az apró- és a nagyvad mennyiségi és minőségi fejlesztéséről, a dúvadak számának csökkentéséről, a vadak védelméről és az általuk okozott károk csökkentéséről.

Mindezek mellett néprajzi értékeket is képviselnek ezek az írások, számos dűlőnevet és helyi szokást is megörökítenek. Méltán számíthatnak azok érdeklődésére, akik szeretik Kárpátalja, és ezen belül Máramaros természeti szépségeit, és érdeklődnek a vadászkalandok iránt.

Czébely Lajos

---