---

Tartalom

Előszó
Mi az írás?
Vegyük komolyan!
Időrend, sorrend
Az írás előzményei
  Emlékeztetők
  Tárgy írás
Az írások főbb csoportjai
  1. Képírás
  2. Fogalomírás
  3. Szóírás
  4. Szótagírás
  5. Betűírás
A képírástól a szótagírásig
  Sumer írás
  Az ékírás megfejtése
  Elamita (méd-szkíta írás)
  Egyiptomi írás
  Kínai írás
  Indus-völgyi pecsételők
  Krétai írás
  Hettita írás
  Azték és maja írás
  Japán írás
  Húsvét-szigeti írás
  Afrikai írás
  Ausztráliai írás
  Hittérítők írása
Betűírások
  Az ősi magyar rovásírás
    Rovásírásunkról idegenek és magyarok
    Rovásírásunk néhány emléke
    Rovásírásunk kialakulásáról és terjedéséről
    Miért maradt fenn kevés rovásemlékünk?
    Az írás Kárpát-medencei eredete
További betűírások
  Ugariti ékírásos betűírás
  Pelazg írás
  Föníciai írás
  Etruszk írás
  Görög írás
  Arámi írás
  Héber írás
  Indiai írás
  Latin írás
  A latin betű továbbfejlődése
  Nabateus írás
  Kelta írás - Ogham
  Ibériai írás
  Meroei írás
  Germán írás
  Arab írás
  Türk írás
  Ujgur írás
  Szláv írás
  Szomáli írás
Az írástörténet mostohagyermekei
  Mas d'Azil
  Glozel
  Viszokó
Az írások gyökere és anyja

Táblázatok
Kisszótár
Szakirodalom
Az ábrák forrásai
A külső és belső borítók képeihez
Mellékletek
  Rovásírás olvasógyakorlat
  Friedrich Klára és Szakács Gábor előadásai
  Kiadványaink
  Könyveink tartalomjegyzékei
  A Forrai Sándor Rovásíró Kör és honlapja

---

Előszó

A hivatalos tudományt képviselő magyar és a külföldi írástörténészek nem kapcsolják Kárpát-medencei ősi írásjeleinket sem a mai magyarsághoz, sem a magyarság elődeihez. Ennek az a téves történelem szemlélet az oka, mely szerint a magyarok csak 896-ban jelentek meg a Kárpát-medencében.

Ősi írásunkról a hivatalos álláspont tömörítve a következő:

A székely-magyar rovásírás a türk írás családjába tartozik. A türkök írásukat a szogdoktól vették át, akiknek nyelve a perzsával rokon iráni. A szogdok az arámi betűírás átvételével alakították ki írásukat. A magyarokat urál vidéki őshazájukban érte az a türk hatás, amelynek a rovásírás átvételét köszönhetjük. Egyes jelei közvetlenül a görög ábécéből származnak, két jel pedig a glagolita betűsor megfelelő jeleire emlékeztet.

Csodálkozhatunk-e ezek után a külföldi tudósok hozzáállásán?

A külföldiek az akadémiai álláspontból indulnak ki, nem ismerik a másfajta kutatási eredményeket, részint mert ezek nincsenek lefordítva angolra, németre. De nem is igyekeznek ezeket megismerni, mert nem érdekük, hogy a lenézett magyarokról egyszer csak kiderüljön, hogy az ő elődeik tanították meg írni az emberiséget. Azt sem veszik figyelembe, hogy az itt élő magyarság egy része, mint becses hagyatékot értékeli és használja még ma is ősei írását.

Jellemző ez azokra a külföldi régészekre, történészekre, kutatókra is, akik a leletek kényszerítő hatása alatt ugyan elismerik a Kárpát-medence fontosságát, azonban úgy beszélnek a történelmi Magyarország területéről, mintha a trianoni határok már a kőkorban is léteztek volna. Az erdélyi lelet náluk román, a felvidéki szlovák, a délvidéki bulgár vagy szerb. Kivétel ez alól Mario Alinei olasz nyelvész. (2005:447)

Szakács Gáborral tartott előadásaink során és a hozzánk érkezett levelekben sokszor találkozunk azzal a kérdéssel, hogy a magyarok elődeinek írása hol foglal helyet az írás egyetemes történetében.

Az ezzel kapcsolatos hivatalos álláspont nem felel meg a valóságnak, ezt a művelt hallgatóság is tudja. Írásom egyik célja erre a kérdésre választ adni.

Írástörténeti kutatásaim során mind a szakirodalomból, mind a maguk tárgyi valóságában igyekeztem megismerni az írásemlékeket. Ennek eredményeképpen a magyar rovásírás igen korai Kárpát-medencei eredetére és önálló fejlődésére találtam bizonyítékokat, amelyeket eddig négy könyvben közreadtam. Ezeknek alapján helyezem el ősi írásunkat az őt megillető helyre, bolygónk legelső betűírásának helyére.

Ma is itt él az a nemzet, amelynek elődei megalkották ezeket a betűket, több tízezer azoknak a száma, akik ismerik és több ezer azoké a hagyományőrzőké, akik a mindennapi életben ma is használják. A tárgyi bizonyítékokon kívül ne becsüljük le a népi emlékezetet, ha úgy tetszik a Jung féle kollektív tudattalant sem, a mai magyarság egy részében igen erősen gyökerezik a Kárpát-medencei őshonosság és szkíta-hun-avar-magyar folytonosság érzése.

Ennek a ténynek megismerése hozzájárulhat nemzettudatunk erősítéséhez. Ez könyvem másik célja.

Írástörténeti áttekintőm anyagát több, mint 300 írásfajtából válogattam ki. Főként olyanokat választottam bemutatásra, amelyek bolygónk művelődéstörténetében fontosabb szerepet játszottak, vagy amelyek olyan ritkán szerepelnek írástörténeti művekben, mint az afrikai írások.

---