Ágner Lajos
Ferenczy Teréz emlékezete
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELŐSZÓ
BEVEZETÉS
KÖLTEMÉNYEI
Vezérhang
Boldog percz
Tavaszi dalok
Lisznyai Kálmán emlékkönyvébe
Tél kezdetén
Emlékkönyvbe
Nem vagyok én nap
1852. végestéjén
Szent-kútnál
Kasszandra
Óh az én életem
Bolygó tüzek
Alkonyatkor
Messze vagy
Jutok-e eszedbe
Apám
Fájdalmak tengerén
Életunt
Halálvágy
Elborul
Ha csöndes alkonyon...
Pacsirta
A visegrádi hölgy
Megölt kigyó
A szécsényi kertbe
Szobrász bátyámhoz
Testvéri emlék
Példakép
Jephta áldozatja
Az alvó Krisztus
Sírvers
Előszó
Ferenczy Terézt ma már alig ismeri a közönség. Évekkel ezelőtt még csak megjelent róla valamely napilapban vagy szépirodalmi folyóiratban egy-két rövid közlemény, de aztán elhallgattak ezek is, elfeledték, ki oly mély érzelmü lélek, oly tragikus sorsot szenvedett költőnő, oly tépő bánat és megrenditő halálvágy dalosa volt...
Ki volt Ferenczy Teréz?
Egy szerény anyagi viszonyok közt élő kisvárosi könyvkötő leánya, aki önmüvelés által szerzett magának irodalmi müveltséget és tehetségével irodalmi összeköttetéseket. Lisznyaival, Bulcsu Károllyal, részint személyes, részint irodalmi összeköttetésben állott. Élte tavaszán szerelmes lett egy francziskánus barátba s reménytelen szerelmében szinte őrjöngött szegény leány, - ekkor irta szivettépő verseit, halni vágyott... Szeretni oly igen vágyó szivét golyó furta át s a költőnő nem volt többé. Az önkezével kioltott nemes lélek nem szenvedett többet. Nem megható tragoedia ez?
Nem érdemli meg egy ilyen viszontagságaiban szövevényes életpálya, hogy behatóbban foglalkozzunk vele? Sorsa nem érdemli-e meg mélységes részvétünket, könnyeinket? Becsülést nem érdemel-e a halálvágynak az a megható poezise, épen a mélységes fájdalom éneklésével hatva meg bennünket, melyre irodalmunkban nincs hasonló példa?
Szenteljünk pár lapot emlékének, ennél többet is érdemel a dalok leánya.
E munka czélja érdemeihez képest az eddiginél szélesebb alapon méltatni életpályáját és költészetét, melyet Schwicker német nyelvü magyar irodalomtörténetében a következőkben találóan méltat:
"Tiefes Herzenleid klingt aus den meisten ihrer Gedichte, den Tod grüsst sie in allen Tonarten. Noch einen Stern sieht sie über dem Horizont blinken, «und wenn dieser erlischt, so ist es auch mit mir vorüber. In tiefer Nachtruhe ist sogar die Sünde und die Liebe erstorben, aber meine Qualen ruhen nie.» Sie traumt, - «die Sonne sei geschmolzen, und die glühenden Tropfen fielen mir auf's Herz, dass ich jäh erwachte, - aber meine Pein war nicht vergangen.» Das Leben ist ihr ein betrügerischer Krämer, der Tod ein liebevoller Vater." Találóan jellemzi itt sorsát és poezisét Schwicker. Mi, akikhez közelebb áll Ferenczy Teréz, többet szentelhetünk neki. Már a Pesti Napló az 1880. évfolyam 221-ik számában ezeket irja róla:
"Szegény Ferenczy Terézt alig emlegeti már valaki, pedig ha könyvét felnyitjuk, mint kutató csillagász üvege alatt a bolygó, ugy tünik föl előttünk, vészpiros fényben, nyugtalan, rövid pályán és zuzottan hullva a mélységbe, mint a meteor." Igen, ez volt sorsa a dalok leányának, megható, rideg, kérlelhetetlen sorsa!! Élt, szeretett, csalódott, meghalt. Élete fájdalmak lánczolata, költészete pedig fájó könnyek hullatása. Csodás alakja ő költőnőink körének. Helyesen jegyzi meg róla Zilahi Imre a Családi Körben: "irodalmunkban egy nőirónk feje körül sem sugárzik messzebb tündöklőbb glória, mint Ferenczy Teréznek"...
Igyekezni fogunk e szerény munka keretén belül életét az eddigi rövid czikkek helyett részletesebben és kimeritően ismertetni, az eddigi téves adatok kijavitásával s költészetének rideg, de fényes varázsát megmagyarázni a viszonyok alapján, a melyekbe a sors ártatlan költőnőnket sodorta.
Az életrajz megirásánál forrásaim kétfélék voltak. Egyrészt felhasználtam, olykor óvatosan az eddig megjelent czikkeket, másrészt Ferenczy Teréznek még élő rokonaihoz és ismerőseihez, barátaihoz, barátnéihoz fordultam adatokért, akik részint élőszóval adtak egyben-másban felvilágositást, részint rejtett kéziratokat, verseket és leveleket s könyveket bocsájtottak rendelkezésemre. Fogadják ezért ehelyt is hálás köszönetemet. Különösen hálával tartozom itt Nagyságos Velics Haynald Teréz urasszonynak, özv. Bulcsu Pálné született Kozma Borbála, özv. Bulcsu Károlyné született Thorma Katalin urasszonyoknak, Luppa Lajos, Kalmár Béla és Bölcs Nándor uraknak. Ferenczy Teréz sorsa és költészete különben e mű iróját, mint rokont és földit is érdekli. Végül vagyok bátor a műre vonatkozó repertoriumot - részben Szinnyei alapján - is összeállitani.
Repertorium: Nagy Iván. Magyarország Családai. - Danielik. Magyar Irók. II. - Arczkép Album I. (A "Hölgyfutár" melléklete) 1855. Pest. - Szinnyei. Magyar Irók Életrajza. - Petrik. Bibliographia. - Dr. Johann Heinrich Schwicker. Gesichte der ungarischen Litteratur. Leipzig. 1888. - Pesti Napló. 1853. 968. sz. - Divat csarnok. 1853. 21. sz. - Hölgyfutár. 1853. 156. sz. - Családi Kör. 1871. 12. sz. - Figyelő. 1872. (Endrődy Sándor.) - Vasárnapi Ujság. 1878. 10 sz. - Magyar Polgár Nagy Naptára. 1873. 35. l. - Zilahy Károly. Hölgyek Lantja. 1873. - Pesti Napló 1880. 221. (Majthényi Flóra.) - Szabadság. (Nagyvárad) 1886. 100. sz. Endrődy Sándor. - Pesti Hirlap. 1887. 255. - Szombatky János. Két nő a költészetben. Debreczen. 1888. - Faylné Hentaller Mariska. Magyar Irónőkről. 1889. - Pesti Divatlap. 1844. 1848. - Délibáb. 1853. - Nővilág. 1857. - Ifjuság Hajnala. 1857. - Napkelet 1858. - Téli Csillagok. Ferenczy Teréz hagyományai. Kiadta Bulcsu Károly. 1854. Pest. - Hölgyek Titkára. - Magyar Költők Kincsesháza. - Beöthy Zsolt. Képes Irodalomtörténet. II. - Nemes Béla. Kerényi Frigyes. 1900. - Bulcsu Károly Költeményei. 1860. - Szabadkai főgymnasium értesitője az 1894-95. évről. - Gombostű. 1862. márcz. 26, 29. - Bányai Elemér. Lisznyay Kálmán Élete. 1901.
* * *
Épen 1903. évi május hó 23-ik napján van ötvenedik évfordulója Ferenczy Teréz tragikus halálának. Szécsényben született és élt, ott halt is meg. A hajlék, melyben költőnőnk annyi éjet töltött tanulva, irogatva, költészetének s ábrándjainak élve, máig fennáll. Az állami tejgazdasági iskola növendékei laknak a napjainkig többszörösen átalakitott épületben; csupán Teréz szobája, melynek ablaka kertre nyilott, van sértetlenül. Ha elvezet e kisded és egyszerü házhoz a részvét és kegyelet, emlékezzünk a fájdalmak leányára. Ötven esztendő előtt mennyi tépő fájdalom sajgott a kebelben, melynek szerelme halálvágyó dalok zengésére ihlette. Emlékezzetek reá! S jusson eszetekbe, hogy még nem róttuk le iránta tartozásunkat: születési háza emléktábla nélkül áll és sirkövén kivül mi sem emlékezteti rá az utódokat. Vajha e pár lelkes szó a szivekhez szólhatna s a honleányok és honfiak filléreiből mielőbb látható monumentumot emelhetnénk a dalok széplelkü leányának. A magyarok Istene ihlesse adakozásra a nemesen érző kebleket!!
Kelt Budapesten, az 1903-ik esztendő tavaszán
Dr. Ágner Lajos