Az 1703-1711-ig lefolyt dicső szabadságharcz emléke mindig heves dobogásba hozza a magyar szívet.

E néhány esztendő hazánk viszontagságos életében csodás, legendaszerű időszakot jelent. Az ősi szabadságszeretetnek, a hazafiúi önfeláldozásnak, a hazáért halni kész magyar vitézségnek megkapó, lelkesítő, elragadó példái ragyognak fel abban a tusában, a melyet a II. Rákóczi Ferencz fegyverei vívtak jogainkért, alkotmányunkért és nemzeti létünkért.

A Gondviselés úgy akarta, hogy a Rákóczi-nemzetségnek hős ivadéka ragadja kezébe a zászlót, a mely nemzetség fölé az izzó hazafiság vont soha el nem halványuló glóriát. "Lehettek bűnei, fogyatkozásai a Rákóczi-család egyik-másik tagjának", úgymond Szilágyi Sándor - "de az igaz hazafiságot egyiktől sem lehet megtagadni. Sorsa a nemzetével forrt össze, emelkedett és bukott vele együtt. Minden küzdelemben, mely a jog, igazság és alkotmányért egyfelől, s a szabad vallásgyakorlatért másfelől, egy hagyományos politikát követő dynastia és egy jogaihoz, alkotmányához erélyesen ragaszkodó nemzet közt folyt: megjelenni látjuk a küzdtéren e családnak egyik vagy másik tagját, zászlóval kezében, vagy az elsők közt. Nem volt köztük egyetlen áruló vagy gyáva sem".

II. Rákóczi Ferenczet a haza felszabadításának nagy művében azok a mérhetetlen szenvedések vezérelték első sorban, a melyek között a szegény haza népe sínylődött. "Aggressus sum opus eliberationis patriae meae commotus afflictionibus propriis et miserae plebis" - ugymond Önéletrajzában.

A szabadság szeretete és a vágy hazáját felmenteni az idegen járom alól, volt czélja - a saját vallomásai szerint - minden tetteinek. Nem vezérlette bosszuvágy, nem a korona után vagy fejedelemségre törekvő nagyravágyás, sem uralkodási ösztön, hanem az a dicsőség, hogy eleget tegyen hazája iránti kötelességeinek.

Hasonlóan szól Önéletrajzában is: "Credidi praeterea obi igaminis juramenti mei fuisse manutenere leges patrias, sublevare miseros, elibeiare pupillos et orphanos ab intolerabili jugo, quod ipsis contra jus et aequum impositum fuerat".

A dicső emlékű fejedelem felkelését és egész szereplését ez a nemes önzetlenség ragyogja körül, a mely kristálytiszta hazafiúi érzéséből fakadott.

A Német-Ujhelyből Lengyelországba menekült Rákóczihoz, a hol Bercsényivel együtt a haza megmentésének módján fáradozik, több ízben zarándokolnak el a magyar hazafiak, hogy őt a nép nevében a népfölkelés megindítására bírják. A mint bizalmas emberei útján tájékozódik a magyar viszonyok felől és meggyőződést szerez a mozgalom általánosságáról, a többszöri kérésnek és felszólításnak engedve, egyelőre 10-12 zászlót küld, s egy az 1703. év május 12. napján, Brezán várában kelt pátenst, kiáltványt, a melyben fegyverre szólítja a nemzetet.

...

A pátens kihirdetése után előbb a népvezérek; majd a lelkesült nép százai, ezrei teszik le a hűségesküt Rákóczinak a szabadság zászlói alatt. Juniusban már 6000 ember áll Rákóczi zászlai alatt.

A fejedelem junius 14-én a magyar határra ér, junius 16-án 3000 emberrel átkel a vereczkei szoroson, hogy hős fegyvereivel tiltakozzék drága nemzete eltiprása ellen...

Ettől a világszerte csodálatot keltő, s nekünk örök büszkeségünkre szolgáló lépéstől 200 esztendő választ el bennünket...

Hálánk, kegyeletünk, nemzeti büszkeségünk késztetnek arra, hogy ezt a dicső évfordulót megünnepeljük. Összehordjuk a Rákóczi kor kincseit, ereklyéit, irodalmi emlékeit, fegyvereit, műtárgyait, a harcztéri s a családi élet mindennemű eszközeit, hogy magunk elé varázsolva a multat, hazafiui érzésünkben, magyar voltunk büszke tudatában megerősödve, annál biztatóbb reményekkel nézzünk hazánk jövője elé.

Ti vagytok a jövő, hazám ifjúsága, kedves tanítványaim! Hozzátok szólnak, hozzátok intézik első szavukat ezek a drága ereklyék!

Ha egy Fabius, egy Scipio vitéz lelkére az ősök viaszképei gyulasztó hatással voltak és az elődök hőstetteinek emléke arra lelkesítette őket, hogy kövessék a hős példákat, s hírnévben és dicsőségben méltók legyenek hozzájok, úgy a Rákóczi-kor ereklyéi titeket arra buzdítanak, hogy a haza iránt való égő szeretetben, s hazafiúi kötelességtudástokban legyetek ti is méltó unokái Rákóczinak. Hazátok iránt tartozó kötelességtek szava pedig ma nem fegyverre, hanem munkára szólít titeket. A hazának ma nem a ti harczi vitézségtekre és bátorságtokra, hanem a ti szorgalmatokra és tudástokra van szüksége! Mert abban a küzdelemben, a melyet nemzetünk a nagy világversenyben folytat, ma nem a testi, hanem a szellemi erő, a műveltség a tényező.

Dicső elődeitek vérrel szerezték és tartották meg e hazát, nektek a munka verítékével kell azt nagygyá és biztossá tenni; Rákóczi népe karddal küzdött megmaradásunkért, "a ti áldozatotok lángja egyelőre tanuló asztalotoknál, könyveitek mellett, lobog fel," később pedig annak a munkakörnek helyén való, odaadó betöltésében, a melyet életpályátok szab elétek.

Zarándokoljatok el kedves tanítványaim azokhoz az ékesen szóló ereklyékhez minél gyakrabban s szívjátok magatokba a multak éltető levegőjét, mely körüllengi ezeket a szent emlékeket!

Méltóbb helyet pedig nem választhatott a nemzeti kegyelet ez ereklyék kiállítására, mint épen Kassa városát. Kevés város dicsekedhetik oly hatalmas történeti multtal, mint Kassa. Története a XVII. században, úgyszólván a nemzet története. Bocskay, Bethlen, I. Rákóczi György idejében nevezetes események színhelye. A vasvári béke utáni mozgalmak hullámai ide is eljutnak. Jelentős szerepet visz Thököly, majd II. Rákóczi Ferencz alatt. 1704-ben hódol meg Rákóczinak. Itt tartja Rákóczi 1706-ban a szövetséges rendek gyűlését, s az egyik főkapitányság székhelyévé teszi. Maga is gyakran fordul meg e városban, a melyhez a fiúi kegyelet szálai is fűzték. Ugyanis e város falai között nyugoszszák örök álmukat atyja: I. Rákóczi Ferencz és nagyanyja: Báthory Zsófia, a nagyanyja építette jezsuita - ma premontrei - templom sírboltjában.

Ez alkalommal a nagy szabadsághős édes atyja és nagyanyja élettörténetét óhajtom elbeszélni és pedig azon események keretében, a melyek e templom multjával is szoros összefüggésben vannak, mert e műemlék a XVII. század zivataros korszakának hagyatéka. Építésének történeténél s azon nevezetességénél fogva pedig, hogy falai között pihennek II. Rákóczi Ferencz atyja és nagyanyja, a falain díszlő I. Rákóczi-féle epitaphiummal együtt mintegy bevezeti az ereklye-kiállítást.