Petrovics Pál
Trianoni zsoltárok
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
I. Trianoni zsoltárok
II. Sóhajok
III. Trianoni intelmek
IV. Trianoni vezeklés
V. Magyarok imája
VI. Vigaszok, mézcseppek
VII. Trianoni buzdítások
Előszó
Nagyobbrészt rövid lélekzetű (ú. n. japáni) versekbe próbálgattam öltöztetni a Szentírásnak a magyarokra vonatkoztatható, sőt sokszor tökéletesen rátaláló gondolatait, sóhajait, imáit, feddéseit, vádjait, vezekléseit, vigasztalásait, bátorításait, stb., valamint Izráel népe egyes történeti helyzetét és állapotát. Márcsak azértan is, mert a mai gondba borúlt magyar ember természete nem igen bírja ki s nem is győzi türelemmel a hosszabb verses olvasnivalókat. De még azértan is, mert a sors üldözte magyar, akárhol keringjen is a földtekén, mai helyzetében és lelki állapotában, ha honáról van szó, inkább hajlamos egyet-egyet sóhajtani vagy legföllebb nagyokat mondani, mintsem férfiatlanul hosszadalmasan, érzelmesen panaszolkodni vagy éppenten siránkozni.
Drágaságos Erdélyemet vesztett borongó honfiúi lelkemnek jól-jólesett a Biblia szent szavaival, jobban mondva, igéivel és csonka hazánkra is rátaláló eseményeivel fel-felsóhajtani és el-elelmélkedni szomorúságos magyar sorsunkon és vészes világhelyzetünkön. S abban az édes hiszemben bocsátom útjukra e kis zengve zokogó vagy inkább zokogva zengő sorokat, hogy azok talántán hasonló jóleső érzelmeket ébreszthetnek sok honfiúi és honleányi szívben is. De meg az a csendes szent szándék is ösztökélte tollamat, hogy a zengő sorokba igazított igékkel édes érdeklődést és hódoló hajlamot ébresszek a Biblia, mint Szentkönyv s annak igazságai iránt a hazaszerető lelkekben. Eltölt ugyanis erősen az a szent meggyőződés, hogy darabokra szabdalt hazánkat és porba sujtott nemzetünket nem annyira az ember kardja, mint inkább Isten kardja, az Ige mentheti meg: az Ige bibliai igazságai, ha azokat, mint harci eszközöket - mi magyarok - Isten akarata és szándékai szerint vitézül forgatjuk, vagyis, ha komolyan azok szerint, illetve azokban, azok szellemében és erejében élünk!
Szent a szándék! Vajha valóra válnék!
Budafok, 1936 november hó
Petrovics Pál