Emilly Palton
Néma bűnök
(1. kötet)
TARTALOM, ELŐSZÓTartalom
Köszönetnyilvánítás
Előszó
1. A legelején
2. A nővérek költözése
3. Ricsi
4. Elveszíteni valakit
5. A pokol előszele
6. Egy szerencsétlen nap
7. Változások
8. Egyedül
9. Váratlan segítség
10. Ballagás
11. Első szerelem
Előszó
Ez a könyv az életemről fog szólni, mit és hogy éltem át. Vannak, akik azt mondanák, még fiatal vagyok, de szerintem nem jelent semmit, hogy ki hány éves. Az számít valamit, ki hogyan élte vagy éli meg a maga korát.
Sok mindent le fogok írni, és nem mindig lesznek időrendben, inkább kiemelek az életemből egy-egy mozzanatot. Ezek mind külön kis fejezetek, amikben szerepelni fognak szomorú, elkeserítő, és vidámabb részek is.
Mesélek majd a balhékról, ordítozásokról, félelemről, szökésről, gyermekéveimről, tinédzserkoromról, suliról, szerelmekről, terhességről tizenhét évesen, szülésről, lányszöktetésről, költözködésekről, a betegségemről, és végül a megtalált nyugalomról.
Nemrég az egyik "kedves" férfi politikusunk azt nyilatkozta, hogy Magyarországon nincs családon belüli erőszak. Szerinte. Aki nem élt meg bizonyos dolgokat, az nem tudja, vagy tudja, csak nem akar odafigyelni arra, hogy ez igenis létezik. Ma, a XXI. században.
Később kiderül, a családom nem igazán sorolható az átlagosnak vélt többi családhoz. Legalábbis az elmúlt harminc évem alapján erre jutottam. Miért?
Menet közben erre is fény derül majd.
Kendőzetlenül őszinte leszek, mindent elmondok. Olyat is, amire azt mondanák az emberek, hogy ez nem történhetett meg, esetleg felháborítónak vagy viccesnek tartanák. Mindenki döntse el saját maga.
Egy dolgot még az elején szeretnék tisztázni: minden egyes szó igaz. Ez az én szemszögem, akinek nem tetszik, annak ott a lehetőség, hogy megírja a sajátját. Amiket én leírok, az mind-mind személyes tapasztalat, nem mondták, nem mesélték, nem hallottam. Átéltem.