---

Tartalom

1. Bevezetés
2. Elméleti háttér
2.1. A japán, koreai és kínai fejlődés párhuzamai
3. A kínai fejlődési tényezők összevetése a japán és koreai példákkal
3.1. A strukturális átalakulás sajátosságai: a gazdaság szerkezete és a termelékenység mozgatórugói
3.2. A demográfiai jellemzők
3.3. Az oktatás és innováció szerepe
4. Összegzés
Irodalomjegyzék

---

Összefoglaló

A 20. század második felében gyors gazdasági növekedést produkáló ázsiai és latin-amerikai fejlődő országok jelentős része a kezdeti sikerek után fejlődésében megrekedt, növekedése stagnált: nem tudta kezelni gazdasága strukturális problémáit, vagy nem volt képes fenntartani a termelékenység növekedését. Közülük csak néhány gazdaság (pl. Tajvan, Dél-Korea illetve korábban Japán) válhatott magas jövedelmű országgá. Kína évtizedeken át jellemző kétszámjegyű gazdaság növekedése is kétség kívül lelassult az utóbbi években. Kérdés tehát, hogy Kína a gazdaságban már évek óta jelenlévő problémák - idősödő társadalom; belső migráció, város-vidék egyenlőtlenség, államadósság és rossz hitelek, ingatlanbuborék, bérköltség-emelkedés, ... - és a folyamatban lévő strukturális átalakulás mellett képes lesz-e egy szinttel feljebb lépni, vagy maga is megreked.

A három kelet-ázsiai ország - Kína, Japán és Korea - fejlődési útja, gazdasági és társadalmi kihívásai sok szempontból valóban hasonló, ugyanakkor több különbség is megfigyelhető. E tanulmány a közepes jövedelmű országok csapdájának elméleti keretét felhasználva tehát arra keresi a választ, hogy valóban ugyanaz a fejlődési út, ugyanolyan típusú "gazdasági csoda" jellemzi-e a három kelet- ázsiai országot, vagy már a növekedés mozgatórugóiban is mutatkozik különbség? Valóban fennáll-e a közepes jövedelmi csapda lehetősége Kína esetében, vagy képes lesz elkerülni; s ha elkerüli, fennáll-e egy "közepes jövedelmi csapdán túli csapdahelyzet", ahol ugyancsak idézhető a japán és koreai - de immár negatív - példa Kína számára?

---