---

Tartalom

A magyar királyi honvédről
Szerző olvasóihoz
A honvédek és a honvéd-nevezet eredete
Az új honvédség megszületése
Az utolsó pesti verbunk
Az 1869/70-es évi pesti honvédek
Az első honvédtisztikar
A honvédtisztek élete és helyzete
A honvédség első főparancsnoka
Miklós-huszárból honvédgyalogsági ezredes
Az első honvédzászló története
A pesti honvédek régibb parancsnokai
A Heimerle kapitány kis honvédjei
A honvéd-ágyú, ami nem is volt
Az első honvéd hadiszemlék
A magyar királyi honvéddandárok felvonulása
Nemzet és a honvédség az első királygyakorlathoz készülődnek
A király és a váci honvédtáborozás
Váci táborozási honvéd-móka, honvéd-gyász
A fóthi kastély történeteiből
Az 1871. évi honvédek méltatása
A honvédek és a boszniai kaland
Ó, boldog békebeli honvédeskedés!
Thurzó Kálmán kapitány élete és halála
A honvédek a Monte San-Gabrielen
A honvéd tábori-muzsika

---

Előszó

A Magyar Királyi Honvédség ez évben jutott el fennállásának hatvanadik esztendejéhez.

A főnixmadár megújhodásaihoz hasonlítható a magyar honvédek története. Az ezeréves harcok tüzéből - a legnagyobb veszedelmek, elnyomatások idején - nekünk mindig támadtak vitézeink. Az egységesség kapcsolatát ám csak a honvédek története, dicső multja tükrözi felénk. 1848-ban Isten csodájaként, a haza, a szabadság, a nemzeti lét nagy veszedelmekor, a honszerelem mustármagjából támadt az első magyar honvéd. Bár dicsőséges harcaival a világot bámulatra ragadta, Világosnál főnixmadárként elégett. Az első honvédek lelkét azonban nem tudták elpusztítani. A 18-as honvédhősök hagyományaival és olthatatlan belső tüzével 1868-ban másodszor is megelevenedett a magyar királyi honvéd, s a világháború folyamán katonai dicsőségének és hősiességének legmagasabb fokát érte el. Első vitéze lett a világháború összes harctereinek. Mígnem ismét lesujtott reá a főnixmadár sorsa, a szörnyű kézzel felgyullasztott pokoli tűzben elégett. Magát drága hazánkat is - honvédéi nélkül - darabokra marcangolták. Elveszettnek látszott minden. Midőn ismét megrázkódott a véres magyar föld és a bánatos magyar lelkek mélyén izzó tűzből kipattant, szárnyát harmadszor is magasba csapta a Nemzeti Hadsereg szerény mezében, kicsiny kereteiben megújhodó és feltámadott legifjabb magyar királyi honvéd. Zászlóira - a hatvanéves fennállás ünnepi alkalmából - a régi magyar királyi 26-os csík-udvarhelyi székely honvédzászlóalj zászlószalagának jeligéjét bízvást írhatjuk fel: "A multak emléke lelkesítsen hőstettekre!"

E jubileumi évfordulón azért hálás örömmel és elismeréssel kell fogadnunk minden olyan írott munkát, amely a multak emlékeit - a nemzet követendő tízparancsolataiként - elénk tükrözi. Móricz Pálnak ez "A Magyar Királyi Honvéd" című friss könyve - a hatvanéves királyi honvéd multat és jelent az 1848/49-es dicső honvéd előidőkkel összekapcsolván - honvédéletünknek régi üdítő, éltető csodaforrásait tárja fel. Itt az élet! Itt az erő! Az újabb honvéddiadalokra előkészülni, fogadjátok sóvárgó hű magyar lelketekbe ezt a szeretettel megalkotott tiszta honvédírást. Ez a közel száz egykorú képpel, rajzzal megszínesített munka nyeresége és méltó népszerűsítője a magyar királyi honvédségnek. "Lobog és ragyog belőle az a honvédmult, amely minket - a nehéz pályán, a nehéz úton, a dicső küzdések árán - célhoz visz."

Budapest, 1928.
Gróf Csáky Károly.

---