---

Tartalom

Előszó

I. MAGYAR ESZTÉTIKATÖRTÉNETI TANULMÁNYOK
Palágyi Menyhért esztétikafelfogásának heurisztikus erejéről
Palágyi Menyhért irodalomesztétikai felfogásáról
A művészetfilozófus Fülep Lajos elfeledett írásai a reformációról
Pauler Ákos esztétikája: komparatív reflexiók
Az Erdélyi Iskola egyik alapítójáról, Málnási Bartók György kolozsvári-szegedi filozófusról és esztétikafelfogásáról
Sík Sándor Ady-képéről

II. ESZTÉTIKAI TANULMÁNYOK
"...és bízva bízzál!" Dante Commediájáról és Madách Tragédiájáról - az összehasonlító kutatás felől
Az intermedialitás hermeneutikai sajátosságairól - Madách Imre Az ember tragédiája és Jankovics Marcell rajzfilmjének kölcsönviszonya alapján
Dialógus a művészről és művészetéről - Kass János születésének 90. évfordulóján
Verssé vált időfilozófia: A "jelenség-idő" és a "teljes-idő" Weöres Sándor néhány művében
A művész és a tudós kreativitása Csíkszentmihályi Mihály és Arthur Koestler szerint

Irodalom
A tanulmányok eredeti megjelenése
Névmutató
Szerzői névjegy
Ajánlások

---

Előszó

Csaknem három évtizede foglalkozom a magyar esztétika történetével és esztétikai, irodalomesztétikai, valamint kultúr- és művészetfilozófiai problémafelvetésekkel. Nyolc önálló könyvem - az Országos Széchényi Könyvtár Magyar Elektronikus Könyvtárában (mek.oszk.hu) elektronikus változatban is olvasható - témája az esztétikum sajátosságainak feltárása a művészetben, az irodalomban, az esztétikai élmény, hatás és érték mibenlétének és működésének vizsgálata, valamint a filozofikum és esztétikum kölcsönviszonya, más és más szövegkorpuszokban, műalkotásokban. Jelen tanulmánykötet az elmúlt öt év alatt megjelent félszáz tudományos közleményeiből tizenkét olyan esztétikatörténeti, esztétikai tanulmányom tartalmazza, amelyek - válogatásom szempontjaként - a könyveimhez kapcsolódnak. Szándékom az volt, hogy a már korábban felvetődött kérdés- és gondolatkörök mentén, a múlt és jelen esztétikai gondolkodásának horizont- összeolvadásában egyfajta filozofikus "párbeszéd", dialógus bontakozzék ki e tanulmánykötetben az alkotók (művészek, költők) és a "professzionális" befogadók (az esztéták, a művészetfilozófusok) között, a művészet és az irodalom milyenségéről és értékeiről. Palágyi Menyhért esztétikafelfogásáról szóló tanulmányom A bölcselet átlényegülése esztétikummá - középpontban Madách Imre Az ember tragédiájával (2013) című könyvem értelmezéstörténeti kontextusát tágítja az első, 1900-ban megjelent Palágyi-féle Madách-monográfia sajátosságait elemezve, kiemelve annak perspektivikus, a szellemfilozófiai felfogás felé mutató karakterét. Majd Palágyi további, 1885 és 1896 között megjelent Vajda, Reviczky és Komjáthy költészetéről szóló írásaiban mutatom be értelmezési keretének "egész"-re irányuló szempontrendszerét, másrészről esztétikai értékkategóriáját, miszerint akkor igazán értékes egy műalkotás, ha benne az egyéni emberi és az "örök emberi", valamint az életélmények és a magasabb eszmeiség valamilyen módon összekapcsolódnak. A művészetfilozófus Fülep Lajosnak a reformáció művészetéről szóló, elfeledett, ám annál inkább meggondolandóbb írásai (1917) értelmezését - a "Szép eszéről, szép lelkéről..." Tanulmányok a fiatal Fülep Lajosról és művészetfilozófiájáról (1995) című könyvem - fülepi metafizikusságot feltáró koncepciójába helyeztem. Pauler Ákos abszolútumállító, deduktív esztétikafelfogását - az Abszolútum a művészetfilozófiában századunk első felében (1994) című munkám komparatív összevetéseit folytatva - a kortárs Sík Sándor esztétikájával hasonlítottam össze, felfedve egyben az esztétikai paradigmaváltás fordulópontjait a 20. század első felében. Miként Palágyi Menyhért (aki 1905-től csaknem egy évtizedig a kolozsvári egyetem magántanára volt) és Pauler Ákos (aki 1912-1915 között szintén kolozsvári egyetemi tanár), úgy a kolozsvári-szegedi-kolozsvári filozófusprofesszor, Málnási Bartók György értékdiszciplínaként tekintettek az esztétikára, amely az első magyar filozófiai iskola, az Erdélyi Iskola (illetve ahogy a 20. század végétől nevezték: a Kolozsvári Filozófiai Iskola) axiológiai irányultságának is tulajdonítható. Sík Sándor a szépíró, az irodalomtudós és az esztéta (2005) könyvem irodalomesztétikai fejezetét folytatja Sík Ady-képét elemző tanulmányom, mivel Sík Sándor 1929-ben megjelent Gárdonyi, Ady, Prohászka könyvének másfél száz oldalas Ady-fejezetében a legelső volt, aki irodalmárként és esztétaként Ady költészetének főbb minőségeit és értékeit felfedte, az életmű egészének megértésére törekedve. Madách Az ember tragédiája című bölcseleti műve nemcsak a múlt és jelen között képez egyfajta hidat, ahogy azt láthatjuk Dante Commediájának a madáchi Tragédiával való összevetésében, nemcsak kisebb könyvtárnyi kommentálássorozatra késztette az utókort az elmúlt másfél évszázadban, hanem olyan intenzív inspiratív hatással bírt a különböző művészeti ágak képviselőire, amely a magyar irodalmi művek közül a leggazdagabb művészetközi kapcsolati hálót (színházi, képzőművészeti, irodalmi, zenei és filmes feldolgozások sokaságát) hozta létre. A Tragédia életbölcseleti irányultságát, korunk animációs filmalkotóira gyakorolt "szabad adaptációs" és inspiratív hatását mutatja be további három esztétikai tanulmányom a Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyáról - kiemelten a madáchi életműben (2018) című monográfiámhoz és a 2016-os angol nyelvű összehasonlító művészettudományi könyvemhez is kapcsolódva. Weöres Sándor időfilozófiáját feltáró írásom az esztétikai hatás mibenlétét tekintve a Megérthető műalkotás? (2007) tanulmánykötetemhez kapcsolódik. Ennek koestleri fejezetét folytatja az esztétikum genealógiáját is feltáró kreativitástanulmányom, két magyar származású tudós más nézőpontú és terminológiájú, mégis egymásra épülő, az alkotófolyamatot elemző teóriájukon keresztül.

Tanulmányaim közös vonása, hogy a könyveimhez kapcsolódó esztétikai problematikák mellett felidézik az életutakat is: létrejöttük az egyes filozófusok és esztéták, illetve művészek és költők születési, halálozási évfordulójához is köthetők. Mégpedig a különböző évfordulós konferenciaelőadások vagy a folyóiratok emlékszámaiba felkért írások formájában, illetve magukban a tanulmányaimban is helyet kapóan, konkrétan a Palágyi - 50; Fülep - 125; Pauler - 80; Málnási Bartók György - 125; Ady - 100; Madách - 150; Dante - 750; Kass - 90; Weöres - 100; Koestler - 100 évfordulókhoz kapcsolódóan. A részletekben megidézett életutak tanulságossága mellett, így, összességükben olvasva a szellem embereinek hasonló habitusát jelzik számunkra: a folytonos újrakezdést és küzdést, a meg nem alkuvást; a szándék, a szó, az írás és a tett egységét, mely valamennyiük életművét hitelesítheti számunkra. Hitelesíti elkötelezettségüket, a mindennapi élet számos megpróbáltatása mellett és ellenében - a tudás, az értelem, az erkölcs és a művészet mellett. Olyan emberi alapértékek melletti elköteleződést hangsúlyoznak a mindent megkérdőjelező bizonytalanság korában, melyek nélkül az emberi élet értelmetlenné válna.

Szeged, 2019. október 17.
Máté Zsuzsanna

---