Menyhei József
Túl az árnyékomon...
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Gondolatok Menyhei József: Túl az árnyékomon című könyvéről
Zsolt a tóra ment
Szepi
A semmi ágán
Papa
Muki
Malomkorzó
Holló a hollónak
Karácsonyi kalandorok
Sajátvér
Túl az árnyékomon...
Utószó
Előszó
Immár a sokadik könyvével lép az olvasók elé Menyhei József. A kecskeméti mezőgazdász, író, közéleti személyiség eddigi epikus és lírai művei olvashatóak nyomtatott, de digitalizált formában is a Magyar Elektronikus Könyvtárban.
Aki kezébe veszi e műveket, rögtön gondolkodni kezdhet, mely műfajba is sorolhatóak e művek, rokoníthatóak-e a hazai irodalomtörténet valamely műfaji és szellemi hagyományához?
E kérdésre egyértelmű igennel válaszolhatunk. Sokak őrzik még az 1930-as évtized rendkívül gazdag népi irodalmi irányzatai hagyományai emlékét, értékeit. A népi irányzat számos műfajban nyilvánult meg: regényekben, szociográfiákban, valamint a kettő műfaj ötvözetében.
Menyhei József eddigi munkássága, alkotómunkája egyértelműen ennek az irányzatnak a része, szerves folytatása, közel nyolc év távlatából. Műfaji értelemben pedig e két műfaj, vagyis regény és a szociográfia ötvözete. Az író fantáziája, meseszövése rendkívül érdekfeszítő szellemes, az olvasó nehezen tudja abbahagyni a lapozást, mert várja a történések pozitív kifutását, mely nem minden esetben hoz boldog befejezést.
A másik műfajra utalva, a mű minden sorában ott lüktetnek a magyar vidék, a magyar paraszti sors, a paraszti lét a szociográfiai értelemben megközelíthető, megragadható mozzanatai, megnyilvánulásai. E tekintetben, itt nem feltétlenül kell a regény, a novellisztikus elemek történéseit, meseszövését felidézni, azt az olvasó úgyis végig fogja követni, minden bizonnyal csak rövid kihagyásokkal a könyv olvasmányossága miatt. E vonatkozásban még az is lényegtelen, hogyan is hívják a szereplőket, vagy, hogy konkrétan a magyar Alföld mely településén zajlódhatnak a regény történései. A lényeg a magyar paraszti sors örök küzdelme, erőfeszítése. Folyamatos erőfeszítés, küzdelem, létharc. Ebben az értelemben a mű rokonítható a nyolc évtizeddel ezelőtti irodalmi előzményekkel, bár le kell szögeznünk, hogy a rendszerváltás utáni folyamatokat, sorsokat, életutakat elemzi, mutatja be.
Miről is szólnak e gondolatok? A rendszerváltás körüli, az azt követő felbuzdulásról, reményekről, optimizmusról. Az útkeresésről, a munkáról, az erőfeszítésekről. A csekély eredményről, örömről, sikerről. A sokkal több meghiúsult vágyról, erőfeszítésről, a folyamatos nekifutásokról, melyeknek egy része kudarccal végződött. Mikor az egyik szereplő Sinka Istvántól a Fekete bojtár vallomásait olvassa, a vidéki sors metafizikai üzenetére is gondolhatunk. Természetesen nem kizárólag a parasztság, de az értelmiség, talán az egész magyarság sorsát fejezik ki a következő páratlanul szellemes és tartalmas gondolatok: "Csatai-féle naiv csókák, akik a szakmájuktól a fejüket sem tudták felemelni, azt hitték, hogy a jogállamban visszakapják a szabadságukat és a védelmüket. Emberi lépték szerint fognak élni, emberi módon és erre a jogrendszer szolgál majd az állam keretei között. Aztán a különböző neo felfogások szerinti berendezkedés szép lassan kezdte szoktatni, hogy egy szárnycsapást sem tehet a csóka, ha erről nem szól rendelet, nem támogatja törvény, vagy határozat."
Mindenki számára csak javasolni lehet, vegye kézbe, olvassa e könyvet. Szellemileg, lelkileg épülni fog tőle, más lesz a rálátása a világra.
Dr. Károlyfalvi József