Izgalmas tempóban lüktető dráma a csepűrágó pojácává züllött és gyilkossá lett nyomorult szinészről, aki halálos szorongatottságában, a rémület vacogtató pillanataiban újra rátalál magában az eltemetett szinészre, aki kettős játékával megmenti a maga és szerelmes asszonya életét. A játék sikerül. Üldözőit tévutakra tereli. Az út szabad és az egymásra talált két meggyötört lélek a havas éjszakán át visszaindul az életbe.

Szemjon a lezüllött, szegény bohóc, Natalja a minden nyomorúságon át mellette szerelmesen kitartó asszony. Két életteljes, izzó drámaisággal fűtött alak. Szemjon kettős játékában összpontosul a drámai hatás. Nagyszerűen kell éreztetni a dialógus kettős menetét.

A Sztaroszta vak szerelmes és erőszakos karakter. Őrajta múlik a kenyeret és életet adó kis cirkusz ekzisztenciája. A többi szereplő beleilleszkedik és elősegíti a darab lüktető drámaiságát. Az ittasság jelenete se nem hangos, se nem szertelen. A darab menete az első harmadától eltekintve, fülledten drámai. Előre érződik a szavak és mozdulatok színén az elközelgő vihar.

A díszlet egy nyomorúságos kis szobát ábrázol. Fontos, hogy rögtön kitessék belőle az oroszországi levegő. Annak az ajtónak, amelyet a végső jelenet alatt betörnek, különös exponáltsága van. Tehát ajánlatos (ellentétben a szerző utasításával), ha ez az ajtó kerül középre, míg a Szemjon szobájába vezető lépcsős ajtó inkább az egyik oldalajtó helyére helyeztetik.

A szerkesztő.