Mael Ferenc
Könnyvirág
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Klárcsi kisasszony
A pokol üzen...
A tészta-recept
Csikász a trónon
Péterke hazajön
A tűz
A névnapi vacsora
A mintaférj
A székvári ütközet
Alice bárónő
Máté a mennyországban
Babák
Fordul a kerék
Mese a meséről
Hangjáték
Kövesdy Klára síremléke
Nevető múmiák
Az árdásádi rab
Könnyvirág
Pipszi
Bözsike
A csillagjáró ember
Fekete farsang
Rózi
Vörös Kati meggyógyul
Pierette utolsó tánca
Lukullusz lakomája
A virágárus fiú
A Krisztus hordozó
Elásott kincsek
Liliomlelkek
Margit testvér
A gyűrű
A királyfi halála
Örvényszélen
Baróti Kata karácsonya
Az almatolvaj
Fukar Balázs álma
Szenvedések útján...
A szomszédúr
Utolsó szerelem
Ibike kosárkája
Előszó
Könnyvirág... hálaharmatos, köszönetmosolyos szerény bokréta... köszöntsd azokat, kik csokorba szedéseddel túlontúl megjutalmazták huszonöt évi próbálkozásomat, jót akarásomat... köszöntsd azokat, akik nem sajnáltak érted lehajolni, hogy el ne taposódj a nemtörődés otromba csizmái alatt... Könnyvirág... köszönts mindenkit és vigyél mindenüvé lélekillatot. Ne bánd, hogy egyszerücske vagy, igénytelen, cicomátlan, olyan, amilyennek termettél... mert termettél te, nem formáztak papirosból mesterkedő kezek... élsz, ha csupán addig is, mig illatod betölti azt a hajlékot, ahol szives otthonra találsz...
Mael Ferenc.