A keresztyén kultusz lényegét kell kifejtenünk. Határozzuk meg mindenekelőtt a thémánkkal adott fogalmakat. A lényeg az a tényezője valaminek, a mi a tulajdonságok változása közepett a látszat ellenére is mindenkor megmarad. A kultusz az istenség és az ember között való viszonynak közösségi tényekben való nyilvánulása. Keresztyén az olyan istentudaton alapuló viszonyulás istenhez, a mely tartalmát Jézustól, a Krisztustól nyerte.

A keresztyén kultusz lényegét valláspsychologiai és dogmatikai alapon kell kifejtenünk. Arról, hogy mikép értjük feladatunknak ezt a közelebbi meghatározását, különös tüzetességgel kell számot adnunk, mert a valláspsychologiát és az egyes disciplinák s főleg a dogmatika hozzá való viszonyát illetőleg a nézetek csak most vannak kialakulóban.

Kiindulhatunk a psychologia meghatározásából. A psychologia az a tudomány, a mely a tudatállapotok leírását és magyarázatát adja. A valláspsychologia már most ennek alapján az a tudomány, a mely ezek közül a tudatállapotok közül a "valamelyes istenivel" viszonyban állókat írja le és magyarázza. S vizsgálódásai körébe belevonja természetesen a primitiv vallásokat épen úgy, mint a magasabb rendűeket, az egyén vallásosságát épen úgy, mint a közösségét. Módszere,mint magáé a psychologiáé is, az empirismus. Czélja, hogy a vallásos tudatállapotoknak törvényszerűségét, formai meghatározottságát s a mennyiben szükséges és lehetséges, tartalmát állapítsa meg. Kizárja tehát vizsgálódásai köréből mindazt, ami a lélek határán kivül esik, mint általában a psychologia. Nem kutatja tehát a vallásos ítéletek igazságát, mert ez már a a kritikai reflexió tiszte s nem tartozik a psychologia hivatása körébe. Közvetve azonban ad olykor feleletet az igazság kérdésére nézve is. Mindezek alapján meghatározhatjuk feladatunk valláspsychologiai részét: a vallásos tudatállapotok közül azokat, a melyek a keresztyén kultuszszal kapcsolatosak, elemeznünk kell oly czélból, hogy ezen elemzés alapján megállapíthassuk a keresztyén kultusz lényegét. Annak megítélése azonban, hogy azok a vallásos ítéletek, a melyekkel találkozni fogunk, mennyiben felelnek meg az igazságnak, már kívül esik feladatunk e részének körén. Közvetve természetesen mi is kénytelenek leszünk e kérdésre felelni már azért is, mert bizonyos tudatállapotok magyarázata nem egyéb, mint bizonyos vallásos ítéletek igazságának igazolása.

Legközelebbi teendőnk a keresztyén dogmatika fogalmának meghatározása. A keresztyén dogmatika az az Isten megismerésére törekvő s e czélból Isten kijelentését kutató és tanulmányozó tudomány, amely a bennünket Istennel összekötő, bennünket meghatározó, másokkal közös s így bennünket velük egy közösségbe egyesítő bizonyosságokat fejti ki és okolja meg. Egyrészt theocentrikus tehát, de másrészt - hasonlóan a többi tudományokhoz - anthropocentrikus is. Módszere a megfigyelés, az empíria. Meghatározhatjuk most már feladatunk dogmatikai részét is: feladatunk azoknak a keresztyén bizonyosságoknak elemzése, a melyek a keresztyén kultuszszal kapcsolatosak s tennünk kell ezt azzal a célzattal, hogy ilyen módon megállapítsuk a keresztyén kultusz lényegét.

Meg kell állapítanunk természetesen a feladatunkat meghatározó két disciplinának egymáshoz való viszonyát is. A két disciplina egymáshoz való viszonyát tárgyuk határozza meg. A valláspsychologia, mint a psychologia egyik fejezete, a theologiának egy olyan propaedeutikus segédtudománya, mint pl. a bibliai nyelvészet, a mely tulajdonképen a sémi, illetve a görög philologiának egy ága. A mint a bibliai nyelvészet az irásmegértés és irásmagyarázat alapját veti meg, úgy a valláspsychologia egyrészt a rendszeres, másrészt a gyakorlati theologiának előkészítője. Hogy jó szolgálatokat tehet az exegetikai és történeti theologiának is, természetes, de ezek mellett mégsem szerepelhet mint önálló bevezető disciplina. A rendszeres theologiával s ezen belül a dogmatikával nyilvánvaló a valláspsychologia szoros kapcsolata. A dogmatika a bennünket összekapcsoló istenbizonyosságokat tárja elénk s a valláspsychologia ezeknek a bizonyosságoknak mint psychikai tényeknek megértésére segít reá. A valláspsychologia első sorban psychocentrikusscsak másod sorban theocentrikus; a dogmatika első sorban theocentrikus s csak másod sorban anthropocentrikus. Ott a psyche, itt az Isten megismerése a czél. A két disciplina nem olvadhat egymásba. Sem a psychologia nem nélkülözheti a valláspsychologiát, sem a theologia a dogmatikát. Világos ugyanis, hogy az összeolvadásnak szükségszerű következménye lenne a két disciplinának kiszakadása abból a keretből, a melyen belül most hivatást teljesít. Az összeolvadással csak vesztenénk. Az új disciplinán belül nem érvényesülhetne sem a valláspsychologiának, sem a dogmatikának az a sajátossága, a mely ma létjogosultságot ad neki.

Ezzel igazoltuk feladatunk kettős meghatározottságának jogosultságát. Egyrészt psychikai folyamatok, másrészt Isten kijelentésén alapuló, közösségteremtő bizonyosságok elemzésével fogunk igyekezni megállapítani a keresztyén kultusz lényegét.

De melyik keresztyén kultusz legyen vizsgálódásunk alapja? Hiszen a legkülönbözőbb kultuszok lépnek elénk a keresztyénség igényével. E kérdésre csak a történelmi megfigyelés adhat feleletet. Tudjuk, hogy keresztyén az az istenbizonyosság, amely tartalmát Jézustól nyerte. A kiinduló pont tehát Jézus. Melyik az a kultusz, a melynek hozzá való kapcsolódását látjuk? Ha megállapítjuk a jézusi kultusz jellemző vonásait, ezen a nyomon elindulhatunk s végigkísérve a Jézustól kiinduló kultuszt fejlődése folyamán, megállapíthatjuk, hogy melyik a jelenben az a keresztyén kultusz, a melyet mint keresztyén kultuszt a fenti meghatározás értelmében vizsgálódásunk tárgyává tehetünk.

A vizsgálódásunk alapjául vehető keresztyén kultusz nyomozása adja tehát fejtegetéseink első fejezetét. Ezt követi majd a II., illetve a III. fejezetben a keresztyén kultusz lényegének először valláspsychologiai, azután dogmatikai elemzés útján való megállapítása. A befejezésben végül le fogjuk vonni a ker. kultusz helyesen megállapított lényegének gyakorlati következményeit.