---

Tartalom

1. Bevezetés.
2. A trianoni czechoszlovák-magyar határ.
3. A trianoni román-magyar határ.
4. A trianoni jugoszláv-magyar határ.
5. A trianoni osztrák-magyar határ.
6. Az utódállamok értékelése Európa szempontjából.
7. Emlékezzünk!!

---

Bevezetés

Ma már világos minden tárgyilagosan gondolkodó, józan ember előtt, hogy azon sajtó-actió, melyet a brit világ-sajtó kimagasló alakja és vezérférfia, Lord Rothermere, - a Daily Mail-ben - a trianoni békeszerződés által idegen népek rabszijára fűzött magyar nemzetiségű kisebbségek jobb sorsáért meginditott, felébresztette Európa hét év óta szundikáló lelkiismeretét, a müvelt világnak figyelmét ráterelte a "trianoni béke" égbekiáltó igazságtalanságaira, ezáltal a magyar kérdést "európai problémává" avatta. Ezen actiónak komolyságát, horderejét mi sem bizonyitja jobban, mint azon elszánt és kétségbeesett védekezés, melyet nap-nap után az "érintett népek” sajtójában tapasztalunk - mondjuk "élvezünk". Hála és köszönet illeti a nemes lordot ezen önzetlen munkáért.

Mi, magyarok, könnyenhivő, jóhiszemű, tulságosan impulziv nép vagyunk, tisztánlátásunkat imént említett lelki-összetételünk igen sokszor elhomályositja, gyermekes hitünkben tulbecsüljük az eseményeket és sorsunk sok esetben - talán rendszerint - a csalódás és az abból eredő kishitüség. Mi - én ugy látom, - lord Rothermere actiójától is tulsokat - mindent - várunk, pedig ezen actió nem más, mint a Millerand-féle kisérőlevélben theoretice beigért, de gyakorlatilag soha be nem tartott határkiigazitásnak erélyes és következetes "szorgalmazása egy önzetlen férfiu által", célja: "visszacsatolni azon - a trianoni határok mentén fekvő területeket, melyeket tömör egységben magyarok lakják", megszüntetni azon igazságtalanságokat, melyeket a "kis entente" államai ezen nemzeti kisebbségekkel szemközt elkövettek és ezek által levezetni a közép-európai feszültséget, "több nyugalmat és nagyobb békességet teremteni" Európa érdekében. Lord Rothermere actiója nem "az integer Magyarország"-ért folyik. Lehet - nincs kizárva - hogy ezen actió idővel az első lépés lesz a "régi, nagy haza" felé, mert oly kedvező légkört teremt, nemzetünknek annyi barátot szerez, hogy vezéreink a trianoni béke revizióját a siker teljes reményében hivatalos formában is felvehetik, - lehet! - ez a jövő titka, - előre sem látható és igy a mi kötelességünk egyelőre nem lehet más, mint nyugalommal, hideg ésszel kivárni a fejleményeket, egységes nemzeti akaratunk által alátámasztani az actiót, lomtárba dobni a tradicionális széthuzást, mindenkit az őt tehetségénél fogva megillető helyre állitva, fokozott szorgalommal dolgozni hazánk gazdasági fellendülésén, hogy ha majd üt az óra, teljesen egységes, gazdag nép álljon Trianon revizióját nyiltan követelő kormány megett.

Lord Rothermere adatokat óhajt és hozzászólást, hogy tisztábban láthasson. Megfogadom és az általa megjelölt irányt betartva, nézeteimet a következőkben szegezem le, ami nem lesz nehéz, hiszen nékem politikai lekötöttségeim nincsenek, a politikai pártok egyikéhez sem tartozom, teljesen a magyar társadalmon kivül állok, tehát senkinek sem lehetek a szócsöve, titkos megbizottja vagy ügynöke, felelősséggel pedig egyedül hazámnak és lelkiismeretemnek tartozom.

Fejtegetéseim teljes megértését elősegitendő a "nemes lord inditotta actiónak szellemében" egy térképet szerkesztettem, még pedig oly térképet, amely nemcsak a néprajzi, hanem a honvédelmi és vizrajzi szempontokat is figyelembe veszi anélkül, hogy az alkotórészeire felbontott monarkia utódállamainak "pillanatnyi érdekeit" is elhanyagolná, mert Közép-Európa nyugalmát csak megértő és kölcsönös jóindulattal, az érdekek méltányos összeegyeztetésével lehet biztositani, vagyis: teljes tárgyilagossággal.

Ezen a térképen legelőször is visszacsatoltam a "trianoni határok" mentén fekvő és magyarok lakta területeket, e célból gr. Teleky térképét használtam, mely tulságos tárgyilagossága folytán Európaszerte ismeretes. Azon területekkel, melyek a trianoni határoktól messze vagy messzebb esnek s igy a határkiigazitásnál egyelőre nem szerepelhetnek, szándékosan nem foglalkoztam, lévén "az integritáshoz" tartozó kérdés. Ezen térképbe belerajzoltam azután a nagyobb magyar nyelvszigeteket innen és tul az általam szerkesztett uj határokon. Majd önmagammal szemközt feladtam azon kérdést, hogy "a magyarlakta területek visszacsatolása által megnagyobbodott és még is csonka haza határai, ha csak a néprajzi határokat fogadjuk el, a honvédelem céljainak megfelelnek-e?" A felelet csak határozott "nem" lehetett; éppoly nyiltak, mint a régiek, ugy az utódállamoknál, mint nálunk és igy kerestem azon határvonalat, amely egyrészt védi a visszacsatolt magyar tömböket, másrészt "az utódállamok trianoni határait is megjavitja"; tehát: a néprajzi és honvédelmi nézőpontok összeegyeztetéséből erednek. Ezenfelül mérlegeltem azt is, - magyar szemszögből nézve nagy horderejü, - hogy mit kiván a "vizügy" és miként lehet mindhárom szempont támasztotta követelménynek megfelelni.

Azt mondhatná ezek után valaki - talán Czechoszlovákia agilis külügyminisztere: - "Egy malomban őrlünk", a trianoni határok sztratégiai megfontolások következményei, miért akkor a határkiigazitás? miért zajong lord Rothermere? különben is, "a trianoni határokat győzelmes háboru rajzolta meg".

Nagy tévedés és önámitás! Mert fejtegetéseim által és magával a békeszerződés határozatával fogom azoknak "tarthatatlanságát" igazolni - innen és tul - cseh és magyar részen egyformán.

És miért igazodtam a határok megrajzolásánál a vizügyi követelményekhez is? Ime, az okok. A világháboru előtt Magyarország vizügye teljesen egységes volt. A Duna, a Dráva, a Száva, a Rába, a Poprád és az Aluta kivételével a Tisza és az összes mellékfolyói nálunk születtek, nálunk haltak el, ami azt jelenti, hogy egy kézben volt a vizszabályozás és az árviz ellen való védekezés, minek nagy jelentőségét, döntő fontosságát művelt emberek előtt hangoztatni felesleges. Trianon ezen egységet is durva kézzel széttépte, a vizek eredetét és a folyamok alsó szakaszait idegen és hozzá nem értő kezekre bizta. És ezek a hozzá nem értő népek mit cselekedtek? Hazánk erdősitette a folyók forrásvidékeit, korlátozta ott az erdőirtásokat, nehogy a "humusz elsodrása után" a hólé és esőviz hirtelen jusson az alföldre, - és ők? ma rendszertelenül irtják az erdőket, - következménye: "az árviz", már csak azért is, mert elhanyagolják a védőgátakat, mellőzik a "vizügyi jelentéseket". Az 1925. évi árviz bizonyiték, amely sok milliárdnyi károkat okozott. Biztos tudomásom van arról, hogy a nálunk székelő vizügyi bizottság a "Kőrösmenti hirtelen árviz" okait kideritendő, beutazta a Kőrösvidéket és az imént leszegezett magyar álláspontot el is fogadta és csak azért nem hozott hasonló szellemü határozatot, mert ily határozat Trianonba ütközött volna. Tehát: "Igazad van magyar, de mégis el kell pusztulnod, mert Trianon szent és sérthetetlen". Melegen ajánlom lord Rothermerenek, hogy alkalomadtán tekintsen be a budapesti nemzetközi vizügyi bizottság aktáiba, hallgassa meg a "szakköröket" és megdöbbentő tapasztalatokkal lesz gazdagabb. És én kérdem Mussolinit, az uj Olaszország megalapitóját, hogy a Po legnagyobb, legvizgazdagabb mellékfolyójának - az Adigének - forrásvidékét átadná-e más államnak? Azért ragaszkodik-e a vizválasztó Brennerhez, mert ezáltal biztos határok megett élhetnek fajtestvérei? vagy azért is, mert az Adige teljes megszerzése által, a Po egész vizrendszerét uralja? Ami Olaszországnak a Po, ugyanaz nékünk a Tisza.

Hogy Ruszinszkót - Podkarpatskij ruszj-t - miért csatoltam teljesen vissza, később fogom megindokolni.

Mindezeknek leszegezése után beigazolni kivánom azt, hogy a mai helyzet tarthatatlan, és a lord Rothermere-actió, ha nem is jelenti "az integer Magyarországot", melynek visszaállitása "európai" szükséglet, alkalmas arra, hogy "legalább egyelőre" több nyugalmat teremtsen Közép-Európában.

Ezen célt szem előtt tartva, legelsősorban a trianoni határok tarthatatlan voltára kivánok rámutatni.

---