Befejezhetném csekély tanulmányomat a fentebb előadottakkal, de nem válhatok meg nyájas olvasóimtól, mig a fentebb rajzolt 1848-iki dicső kép fényoldala mellé az árnyképet is néhány vonással le nem rajzolom, hogy lássák tisztelt olvasóim, miszerint a történelem soha sem hazudtolja meg magát s az 1848-iki örömteljes napok után itt is fülünkbe hangzik a "Veh victis!"

E dicső kép árnyoldalát nem mi rajzoltuk, mert nemzetünk az igazság s jog terén állott, hanem rajzolta a szabadságunkat kancsal szemmel néző kamarilla.

De beszéljenek a tények.

Az 1848-iki országgyülésen alkotott törvények - mint látjuk - nagyok és következményekben gazdagok voltak, átölelték a magyar nemzet egész állami s társadalmi életét. A magánjogi viszonyokban gyökeres átalakulást eszközöltek, a hűbériség minden maradványát eltörülték, a néposztályok közt teljes jogegyenlőséget állapitottak meg, a rendi alkotmányt népképviseleti alkotmánynyá változtatták, az arisztokráciát demokráciával cserélték fel.

E reform tehát minden méltányos kivánatot, minden jogosult érdeket kielégitett és semmi alapos jogot nem sértett, mert törvényszerü s igazságos volt s egyszersmind a szabadság, jogegyenlőség, haladás igényeinek is megfelelt. Épségben tartá a monarchiai kapcsolatot s e mellett a nemzeti függetlenség kivánalmait is kielégitette, valósággá változtatván az 1723. és 1790-iki törvények sokszor és sokban megsértett, mellőzött, elferditett intézkedéseit. Teljes érvényben tartá fenn az alkotmányos király jogait s e mellett biztositotta a nemzet alkotmányos szabadságát, kielégitette az elébb részben igazságtalanul kegyelt, részben elnyomott néposztályokat, teljes polgári s politikai jogegyenlőséget állapitván meg köztük. Kielégitette az országban létező különböző vallásfelekezeteket s nemzetiségeket, mindegyiket különbség nélkül ugyanazon jog és szabadság áldásaiban részesitvén, a közönséges polgári-egyenlőségben minden elébb létezett felsőbbséget, vagy alárendeltséget megszüntetvén.

Vessünk egy futó pillantást, hogy miért kellett e dicső reformnak, - mely ha békében megerősödhetik s a nemzet minden rétegeit áthathatja és gyakorlati életrevalóságra juthat - a nemzeti élet minden ágazataiban csak egy évtized alatt is oly haladást vala elővarázsolandó, minőt különben egy század mulva sem érhet el - miért kellett e dicső reformnak annyi ellenséggel találkoznia, jogáért az életre oly hosszu sulyos harcot küzdenie s végre minden jog s igazság dacára megbuknia s megbukva egy nemzet jólétét, szabadságát, függetlenségét az évek hosszu sorára megsemmisitenie? Miért kellett az annyi éveken át, oly nemes lelkesedéssel, oly buzgó kitartással folytatott haladási törekvéseknek épen akkor meghiusulniok, mikor a nemzet magát a rég óhajtott célnál láthatá? Miért leroskadni a nemzeti szabadság és függetlenség, boldogság és jólét szép épületének s romjaival majdnem magát a nemzet létét is eltemetnie épen akkor, midőn azt, annyi sóvárgás, annyi munka, oly szent igyekezet tárgyát szerencsésen látszék betetőzni?

E kérdésre megfelel szabadságharcunk története. Elmondja az a módokat és eszközöket, melyekkel a bécsi kormány a harcot ellenünk megkezdette, el a nemzetiségek harcát, melyet ellenünk felszított. Elregéli, mit tett a minden oldalról megtámadott nemzet az önvédelem terén, mit az udvar s a bécsi kormány, mit a fellázitott népfajok ellenében. Vázolja Klió a szenvedélyesen folytatott harc különféle viszontagságait; miképen a készületlenül meglepett nemzet az ellene mindenfelül beküldött rendes hadak előtt egy ideig hátrálni kényszerül, majd azonban a haza és szabadság eszméitől lelkesedve, joga érzetétől neki bátorodva, az ellenséges hadakat mindenütt legyőzi, miképen az udvar saját erejével célt nem érvén, a muszka cár százezernyi hadait hivja be a jogaiért küzdő nemzet megtörésére. Elmondja Klió, mikép a császári udvar, miután a maga jogainak s törvényeinek, az ősök legdrágább hagyományainak védelmére felkelt nemzetet, a belárulás következtében s a muszka segitségével legyőzte, a helyett, hogy azt, az eszély, a mérséklet s méltányosság tanácsai szerint kiengesztelni igyekezett volna, minden jogaitól, alkotmányától, saját törvényeitől, önkormányzatától megfosztva, egyszerü tartományként a császári birodalomba bekebelezvén, korlátlan kényuralom alá vetette.

Ez történt a hazával, jöttek a gyásznapok az egyesekre. Legjobbjaink börtönbe hányattak, vagy bitón adták ki nemes lelköket azért, mert szerették hazájokat s a szabadságot.

De vessünk fátyolt a keserü multra, ne szakgassuk fel a behegedt sebeket s fájdalmas panasz s kifakadások helyett vállvetett egyetértéssel munkáljuk a haza javát, hogy boldog legyen az s annak minden hű gyermeke.