---

Tartalom

A magyar fekete hadsereg? A Kettőskereszt Vérszövetség: Egy katonai titkos társaság az 1920-as években

Válogatott források a Kettőskereszt Vérszövetség katonai titkos társaság működéséről
  1. Részlet Prónay Pál visszaemlékezéseiből az. 1. szegedi vadászzászlóalj felállításáról, melyben a Kettőskereszt Vérszövetség megszervezését is említi
  2. Gömbös Gyula levele Bethlen István miniszterelnöknek a Héjjas-különítmény megfékezése érdekében, melyben a Kettőskereszt Vérszövetség fegyvereseinek segítségét kéri, 1921. szeptember 30.
  3. Részletek Shvoy Kálmán tábornok naplójából az irreguláris-titkos katonai alakulatok regulizálásáról, illetve Héjjas Iván Alföldi Brigádjának átalakulásáról Kettőskereszt Vérszövetséggé
  4. Csáky Károly honvédelmi miniszter tanúvallomása a nemzetvédelmi alakulatokról Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék előtt Márffy József és társai büntetőperében, Budapest, 1924. november 28.
  5. Részlet a Budapesti Királyi Büntetőtörvényszék Márffy József és társai perében hozott elsőfokú ítélet indoklásából, mely az Ébredő Magyarok Egyesülete félkatonai alakulataival foglalkozik
  6. A Szózat cikke 1922. szeptember 2., p. 3. Az oláh sziguranca rémmeséje. Méreg, pokolgép, ekrazit és egyéb ostobaság
  7. A Magyarország cikke, 1923. július 9., p. 3. A nemzetgyűlés elé kerülnek a Kettőskereszt Vérszövetség titkai?
  8. A Pesti Hírlap cikke, 1923. november 29, p. 9-11. Márffyra, Marosira és Szászra halálbüntetést kér az ügyész
  9. Az Est cikke, 1923. október 1., p. 1. Mi lesz a konzekvencia? Írta: Rassay Károly
  10. A Népszava cikke, 1924. január 12. p., 6. A csongrádi bombától a Kettőskereszt Vérszövetségig
  11. Az Est, cikke, 1924. december 28., p. 7. Lezárult a bombamerényletek korszaka
  12. Fábián Béla interpellációja a titkos társaságokról
  13. Rassay Károly felszólalása a titkos társaságok által elkövetett bűncselekmények ügyében
  14. Vázsonyi Vilmos felszólalása a titkos társaságok által elkövetett bűncselekmények tárgyában
  15. Rassay Károly felszólalása, melyben Andréka Károly főkapitány-helyettest a szélsőjobboldali titkos társaságokkal való összejátszással vádolja
  16. Drozdy Győző felszólalása Héjjas Iván különítménye bűntetteiről
  17. A Magyar Királyi Belügyminisztérium bizalmas körlevele a törvényhatóságoknak és rendőrkapitányságoknak a Nemzeti Munkavédelmi Tartalék a megszűnt Kettőskereszt Vérszövetséggel való kapcsolatba hozása tárgyában, Budapest, 1926. március 5.
  18. A Magyarország cikke, 1926. április 4., p. 7. Nádosy, a titkos társaságok vezére
  19. Részlet Ádám T. István A nyugat-magyarországi felkelés című monográfiájából. A Kettőskereszt Vérszövetség
  20. A Magyar Államrendőrség Budapesti Főkapitányságának Államrendészeti Osztálya jelentése a Kettőskereszt Vérszövetség feloszlatott egyesület tárgyában Budapest főpolgármesteréhez, Budapest, 1945. december 3.

KÉPMELLÉKLET

---

Fülszöveg

Titokban működő szervezeteket történetét kutatni meglehetősen hálátlan feladat, hiszen az ilyen organizációk jellemzően kevés iratot képeznek, vagy rosszabb esetben egyáltalán nem képeznek iratot. Minél nagyobb továbbá az időbeli távolság, annál nehezebb egy szervezet tevékenységét bármilyen módon is rekonstruálni. A Horthy-korszak (1920-1944) a magyar történelem azon viharos időszakai közé tartozott, mely bővelkedett - elsősorban jobboldali, irredenta eszmék mentén szerveződő - titkos társadalmi egyesületekben, szövetségekben, társaságokban, melyek a politikai életre is befolyással rendelkeztek. E titokban működő szervezeteknek olykor volt legális fedőszervezete valamiféle, a belügyminiszter által engedélyezett és jóváhagyott alapszabállyal rendelkező társadalmi egyesület formájában, olykor teljesen informális keretek között, csupán a tagok közti szóbeli megbeszélések és utasítások alapján fejtették ki tevékenységüket. A Kettőskereszt Vérszövetség névre hallgató katonai titkos társaság / titokban szerveződő irreguláris katonai alakulat ezen szervezetek közül is különösen érdekes, mert bár az 1920-as évek első felében erősen jelen volt a köztudatban, és számos baljóslatú eseményt (önbíráskodást, politikai és egyszerű rablógyilkosságokat, merényleteket, puccskísérleteket, valamint a kisantant államok területén végzett szabotázs- és diverziós tevékenységet) írtak a számlájára a korabeli sajtóban és egyéb forrásokban, iratot mégsem igen keletkezetett, így a létezésén kívül a történészek máig igen keveset tudnak róla, konkrét tevékenysége pedig részben feltételezéseken, bizonyos személyek és események csupán részben bizonyítható hozzákötésén alapul. A források tükrében azonban a semminél így is több tudható a szervezetről, mely úgy tűnik, titkos katonai alakulatként nem csupán önszerveződő titkos társaságként, hanem állami, vagy legalábbis kvázi-állami szervként működött.

---