---

Tartalom

A) SZÖVEG
Ajánlás
Száz magyar vértanu
  I. Fejezet. A legelső áldozatok
  II. Fejezet. Tizezer ártatlan áldozat
  III. Fejezet. A pozsonyi Tizenhárom
  IV. Fejezet. Vértanuk Világos előtt
  V. Fejezet. Vérfürdő Világos után
  VI. Fejezet. Golgotha
  VII. Fejezet. Az élő halottak
  VIII. Fejezet. A kötél-korban
Zárszó
Képek magyarázata

B) KÉPEK ÉS OKMÁNYMÁSOLATOK
Tizenegy vértanu
Az aradi Tizenhárom
Az ereklyemuzem vértanu-szobája. I., II., III.
Rédl Antal és Szalay Gábor
Czuczor Gergely budavári börtönében
Kufstein vára. (Gr. Teleki Blanka albumából 1.)
A zalathnai magyarok legyilkolása
Vértanuink kéziratai:
  I. Gr. Batthyány Lajos
  II. B. Perényi Zsigmond
  III. B. Jeszenák János
  IV. Csány László
Aradi foglyok kéziratai
A százak egyike
A székesfejérváriak kivégzése
Ormai ezredest a legelső fára akasztják
Rázga Pál
Hg. Voronieczky, Giron és Abancourt halála
B. Perényi, Szacsvay és Csernyus kivégzése
Rulikovszky Kázmér kivégzése
Gr. Batthyány Lajos
Leövey Klára és gr. Teleki Blanka arczképe (Gr. Teleki Blanka albumából, 2)
Vértanuink kéziratai: V. Lahner György
Kancsur András agyonlövetése
Kufstein vára. (Gr. Teleki Blanka albumából, 3)
A kufsteini magyar rabnők. (Gr. Teleki Blanka albumából, 4)
Teleki Blanka szobája és sétája. (Gr. Teleki Blanka albumából, 5)
A rabnő otthona és sziklabörtöne. (Gr. Teleki Blanka albumából, 6)
A fogoly honleány rajzai. (Gr. Teleki Blanka albumából, 7 és 8)
Várfogságban
Az aradi vértanuk aláirásai
Az aradi Tizenhárom:
  1. Damjanicsra kerül a sor
  2. Kivégzés után
  3. A temetés, este
A hóhérnak adott bizonyitvány
Az aradi vértanuk sirjai és emléke
Az olmützi magyar foglyok. I., II., III.
Theresienstadt
Részlet a theresienstadti börtönből. I.
Gr. Kreith József levele Kufsteinből
Gr. Teleki Blanka Kufsteinban
Theresienstadti képek:
  II. Az őrszobában; foglyok találkozása
  III. Isteni tisztelet; séta
  IV. A vártér; bejárat a várba
  V. A foglyok feleségeinek látogatása
  VI. Munka és üdülés, vasban
  VII. A kaszárnya; a rabnők sétája
  VIII. Levél hazulról; horgászás szuronyok közt
Jubál, Sárközy és Noszlopy kivégzése
A marosvásárhelyi vértanuk
Zárkép

C) SZINES MELLÉKLETEK
1. Csány László és b. Jeszenák János a bitófán. (Czimkép)
2. Az aradi Tizenhárom
3. Mansbarth Antal és Szikszay János agyonlövetése
4. Maderspachné megkorbácsolása
5. Rázga Pál maga viszi bitófáját
6. Az aradi kazamatákban. I-II.
7. Az aradi kazamatákban. III-IV.
8. A négy aradi vértanu agyonlövetése
9. A kilencz aradi vértanu felakasztása
10. Vértanu-ereklyék és a hóhér eszközei
11. A pozsonyi kis diákok kinoztatása
12. Gasparics Kilit vértanu

---

Bevezetés

A szabadság fáját csak vérrel lehet locsolni, hogy magasra nőjjön. A honfikebelből kicsorduló forró vér annak egyetlen, igazi tápláléka. Nem volt harmadik nemzete Európának, mely politikai szabadságáért annyi vért áldozott volna, mint a magyar és az olasz. Közös sorsa volt mindkettőnek: osztrák iga nyomta mindkettőt évszázadokig, ez ellen küzdött mindkettő s pazarolta vérét addig, a mig végre is czélt ért a nemzet: szabad lett a magyar és egységes állammá lett Olaszország.

A világszabadság legnagyobb dalnoka Petőfi ezt irja "Ausztria" czimü költeményében:

- - - - - - - - - Birodalmatok
A szabadság kalváriája,
Uralkodás volt minden vágyatok,
Azért emeltetek Munkácsokat,
Hogy a szellem világát, melegét,
A rabbilincsek e felolvasztóját
Elrejtsétek mélységes föld alá,
S fölötte a sötétségben buján
Tenyészhessék a zsarnokság virága,
A test s lélekzsibbasztó butaság.

A zsarnokságnak egyetlen igazi szövetségese a butaság, ezért butit a zsarnokság, hogy saját uralmát biztosithassa. A lelkes és szellemes nemzeteknek ezért volt ősidő óta ellensége a zsarnokság, ezért állott harczban évszázadokig az osztrákkal az olasz és a magyar, ezért volt szomoru a magyar nóta háromszáz esztendő óta. Nemcsak politikai szabadságunk kellett neki, de lelkünk szabadsága is s a régebbi magyar vértanuk egy része a lelkiismereti és vallási szabadságért vérzett. Ezért fogtak fegyvert Bocskay, Bethlen s a Rákócziak, ezért szenvedett keserü számüzetést Thököly Imre s a legnagyobb Rákóczi, ezért nyomorogtak és pusztultak el a gályákon s a földalatti börtönökben a protestáns papok és tanitók, ezért az eperjesi és pozsonyi vérbiróság ártatlan áldozatai. S a magyar nemzetből a lelkiismereti és politikai szabadság utáni vágyat még se lehetett kiirtani, mert szivét ki lehetett tépni az egyes embernek, de a nemzetnek nem. Ki-kinyult koronként a földből Hadur kardja, az eltörhetetlen, az ellophatatlan, a magyar nemzet szent öröke s a ki ezt megragadta, kivivta vele a nemzet szabadságát még annyi áldozat árán is.

Nem fáj nekünk, hogy férfiui tusában százezren hullottak el a csatatéren. A nemzeti katonának sorsa az s halála dicső, mert a hősi sirt megkoszoruzhatja nyiltan a honfi kegyelet. A mi sebeink akkor fakadnak fel, ha a gyáván meggyilkolt, fegyvertelen vértanukra gondolunk, kiket hazug formaságok mellett, a biróságokat arczátlanul majmoló komédiáskodások közben itélnek halálra arra nem jogositottak s adnak pribékek kezére, hogy a védteleneket megfojtsák. Ezer katona halála, ki zászlója védelmében dicsőén ontja ki vérét a harczban, nem fáj annyira, mint egyetlen védtelen emberé, kit ily hazug alakiságok között az Igazság megcsufolt istenasszonyának pirulása közben gyilkolnak meg az isteni jog és a törvény nevében. S ezért a honfiui kegyelet legszentebb gyásznapjai azon sötét napok, melyekre egy-egy ilyen kivégzés esik. S a mint Nagypénteken mindig az Urnak halálát hirdetjük, miglen eljövend, a vértanuk napján mindig azokra gondolunk, kik ép ugy vesztek el az igazságért, mint Ő, a legnagyobb bajnoka az örök Igazságnak. Igaza volt a hősök virágának, a vértanu Damjanicsnak a vesztőhelyen, midőn gyóntatójának, Sujánszky Eustáchnak, vigasztalásul e gyönyörü szavakat mondá:

- Mit sir, tisztelendő barátom, hisz a kit kezében tart, az is az igazságért akasztatott fel.

S ezért ujitsuk fel minden alkalommal a vértanuk emlékét, hogy példájukról tanuljon élni és meghalni a hazáért a gyermek, az ifju, a férfi, az agg, mert minden életkor adózott áldozatokkal a haza szabadságáért.

Könyvemben csak a forradalom alatt és az azután következett korban elhullt vértanukról számolok be s azokról is röviden, kik testi szenvedéseket: kinzatást, botoztatást, börtönt szenvedtek el hazájukért. Az 1848-49 előtti idők vértanuit nem vettem föl könyvembe, hisz elég köny omolhatik el a hozzánk legközelebb álló kor nemes áldozataiért is.

A köztudatban csak a tizenhárom nemes aradi áldozat, továbbá gróf Batthyány Lajos s az Uj-épület többi vértanuja él s ha valakitől megkérdezzük, mennyire becsüli az önkénykor áldozatainak számát, alig 30-32-ről tudnak általában. Ezzel szemben könyvemben több mint száz magyar vértanuról számolok be, kiket az osztrák önkény s a szolgálatába szegődött czári pribékek áldozatul ejtettek. Nem számitom ide azt a tömérdek áldozatot, kik az erdélyi, bácskai és bánáti tömeges gyilkolások alkalmával hullottak el, hanem csakis azokat, kiket mint elfogottakat akár törvényes formák megtartásával, akár azok nélkül küldöttek tudatosan a halálba azon bünökért, hogy hazájukat vagy a szabadságot oly igen szerették.

...

Nem mind e haza szülte őket s mégis a mi vértanuink. Abancourt, Giron, gr. Leiningen, Poeltenberg, Szöll, Rulikovszky, Voronieczky és mások bölcsője idegen országok földjén rengett s vérüket mégis a magyar szabadságért ontották, mert akkor a magyar szabadság Európa közügye volt. A sok bécsi legionárius, kik közül egy se került vissza szülőhazájába, hanem legnagyobbrészt Bem csatáiban hullott el, nemcsak Magyarországért harczolt, de az egész világ szabadságáért, két elnyomó világhatalom ellen. S minő csodálatos egység a halálban is: miniszterek és főurak mellett a nép egyszerü gyermekei osztják meg a halált azokkal; a legdicsőbb fejedelmi házak rokonai s oly főurak, kik családfája a Habsburgokéval egyenlő, esnek áldozatul azokkal, kiknek nem volt őse s kik maguk sem lettek ősökké, az egyház szolgái és Krisztus béketürő igaz tanitványai, felekezeti különbség nélkül követik a Mester példáját a világszabadságért folytatott harczban, katona, főtisztviselő, főispán, orsz. képviselő, szolgabiró, tanár, tanitó, gyáros, kereskedő, iró, hirlapiró, szinész, kézmüves, korcsmáros, zsellér, paraszt és minden más társadalmi osztály adózik egy-két vértanuval a haza ügyének s a kiontott vér nem ömlött el hiába. Hogy a mi alkotmányos szabadságunkat nem lehetett megölni, ez az ő áldozatuknak volt köszönhető.

Áldott legyen emlékezete a magyar szabadságért halt nemes férfiaknak!

---