Vándor Kálmán új regénye az erdélyi havasok közé viszi el az olvasót, egy üres szállodába, ahova - közvetlenül téli zárás előtt - két ragyogó szépségű asszony érkezik. Mind a kettő magyar, de amíg egyik budapesti, a másik kolozsvári. Harmadikul csatlakozik hozzájuk egy Bukarestből érkező fiatalember. Mindez pedig közvetlenül a háborút követő hetekben történik, mikor még minden cseppfolyós állapotban volt.

Szerelem és gyűlölet, politika és kaland, testi és lelki problémák, a legkényesebb kérdések egyesülnek érdekes meseszövésben olyan könyvvé, melyet az olvasó csakugyan nem tud letenni a kezéből.

Vándor Kálmán a legolvasottabb magyar író, de ez a könyve - nem kell hozzá jóstehetség - minden valószínűség szerint még jobban kiterjeszti olvasói körét, mert olyan kérdéseket érint, sőt ad választ, mélyek benne élnek a kor levegőjében és valóban várják a megnyugtató választ. A könyv nyeresége az olvasónak és nyeresége az új magyar irodalomnak is.

Forrás: Új Dunántúl, 1946-12-17 / 286. szám