---

Tartalom

BEVEZETÉS

A SI-KINGBŐL
A keleti kapu mellett
Olyan vagy mint a kelő hold
A kínai csapatok visszatérése a hunok leverése után
A szerelem
Hunok dúlnak minden rögön
A kis menyecske
A gárda-dal
Az asszony urára gondol
Az asszonyok dala, kik a hunok ellen harcoló férjeiket várják
A kakas szólt

KONG FU-CE
Az ember sorsa

MÉ SONG (?)
Dal a Han-korból
Elhagyatva

SZI CSÜN (K. e. 110)
Honvágy

ISMERETLEN KÖLTŐ (Han-kor)
Kakas kukorékolásakor

CSI KANG (K. u. 223-262)
Taoista ének

TAO JÜAN-MING (K. u. IV. sz.)
Kirándulás a császárok sírjához
Boldogság
A halottak éneke
Bornál

HSZIAO JEN (K. u. 502.)
A végső okok

SZUNG CSI-VEN (K. u. 502.)
Leszállás a Szuing hegyéről

MONG HAO-ZSAN (K. u. VII-VIII. sz.)
Látogatás egy régi barátomnál
Tavaszi reggel

VANG VÉ (K. u. VII-VIII. sz.)
Őszi éjben
Erdei magányban
Ahol én születtem
A buddhista kolostor
Bambuszerdőben
A virágok
Búcsúzás Mong Hao-Zsantól

LI TAI-PO (K. u. 705-762.)
Tündérsziget
A zöld lótuszok fia
Boros pohárnál
A háború ellen
A régi csárda
Hegytetőn
Maku
Holdvilágnál
Igyunk
A tatár kán ifjú asszonya
Kuan felett a hold ragyog
Tavaszi borozás
A vizen
A Sing Ping tornyon
Csatadal
Furulyaszó
A hontalan bora
A nankingi főnix tornyon
Egy vén kocsmáros emlékére
Csata után
Fájdalmas bordal
Tó-sze barátomhoz
A folyóvíz
Kin-ling
Magam iszom
Csang-an felett
Jüan Tan-tyu barátomhoz
A régi otthon
A Kin-ting hegy lábánál
A holdhoz
A piros rózsa
Az örök vers
A gyermek és a hold
A húnok ellen
Borda
A délvidéki kislány
A porcellán pavillonban
Valahol várnak

TU FU (K. u. 712-770.)
Találkozás egy régi jó baráttal
Csónakázás
A szürke mén
Éjjeli csónakázás

CEN CAN (K. u. VIII. sz.)
Buddha dicsérete
Éjjeli utazás
A távolban
A Liang-kertben

CSANG TYIEN (K. u. VIII. sz.)
Djána templomában

PO CSÜ-I (K. u. 772-846.)
Sorsok
Dal az éjszakában

VANG CSIEN:
Az ódon palota

CUI HU
Emlék
Emlék

LIU CSANG-TYING
Téli kép

LI SANG-JIN
Tavaszi kérdés

LIU FANG-PING (K. u. VIII-IX. sz.)
Az arany palota

HAN JÜ (K. u. 916-992.)
Tavaszi vágyak

CSANG SUO
Ujév Pekingben

SZÜ SZÜAN
A fűzfa lombja

HAN VU
Elhagyott udvar

LI I
Furulyaszó az éjszakában

CUJ HUJ-TUNG
Bordal

VANG AN-SI (K. u. 1021-1086.)
Tavaszi éj
A Csung hegyen
Nanking

SZU TUNG-PO
A rózsabárka
A kantoni kislány
Lemondás

NÉVTELEN KÖLTŐ
Leányálom

CSONG GYA (K. u. 1040-1119.)
Havas éjben

MA HUANG-CSUNG (XIX. sz.)
Az elhagyott szerető

---

Bevezetés

...

A horatiusi "nonum prematur in annum" ezen műnél is beteljesedett. Mikor kilenc év előtt az első három-négy Li Tai-po vers műfordítása megszületett, nem gondoltam rá, hogy folytassam e lélekderítő művészi foglalkozást. De az első biztató siker után nem lehetett abbahagyni a művészi feladatot, mert a versek bája és a fordítás maga napról-napra sajátságos magnetikus varázzsal vonzottak bűvkörükbe. Naponta olvasgattam, élveztem ezen korunk előtti 14. évszázadot, - sőt még régebbi évszázadokat is elém varázsló verseket; hangulatuk, érzésviláguk, egzotikus, mégis örök emberi bájuk állandóan elringatta lelkemet. Közben a költőre vonatkozó irodalmat is teljesen áttanulmányoztam s megírtam a nagy kínai lírai költőnek, Li Tai-ponak életrajzát, amely eredetileg kisebb arányú volt. De múltak az évek a megjelent művek tanulmányával bővülten átalakult és kiszélesbbedett a könyv irodalomtörténeti része is, ezalatt természetesen csiszolgattam a megszaporodott műfordításokat is - (ezek száma már több mint százra emelkedett) - a történeti és elméleti részt is. Azután Vang vé, Mong Hao-Zsan, Tu Fu, Po Csü-i, s a Dalok könyve is előkerültek. De sok kellemes és boldog óra emléke fűződik hozzátok édesen csengő-bongó kínai versek, mikor gondolatban elvezettetek az egzotikus Kelet másfél évezred előtti (sőt még régebbi) századaiba s kelet tündéri szép világába. Tao Jüan-ming, Li Tai-po, Tu Fu, Vang Vé, Mong Hao-zsan, Han Jü, Liu Cung-jüan és a többiek, majdnem misztikus korába és az ő életükbe, szülőföldjükre, házuk tájékára, az erdős hegyek és tavak fenséges vidékére, amelyek fölött Konfucius, Lao-ce, Buddha áhítat keltő, nagy szelleme lebeg. Elvezettetek azokra a fenséges tájakra, amelyeket jeleseik oly szeretettel megénekeltek s amely helyek nekem láttatlanul is oly kedvesek, szépek, vonzók és ismerősek, mint nekik. Hogy megpihent a lelkem elkalandozva ezen a harmonikusabb és egyszerűbb világban és egyszerűbb életviszonyok között, ahol annyi az igénytelenség, báj, szeretet, szépség, vonzódás és boldogság, sokkalta nagyobb mértékben, mint korunkban a fejlődésben dübörögve rohanó technika lüktető s az erkölcs dekadens századában, annak nyugtalanító és félelmetes zűrzavarai közepette. A római Plinius szavai jutnak eszembe, mikor ezeket mondja: "O rectam sinceramque vitam, o dulce otium honestumque ac paene omni negotio pulchrius! O mare, o litus, verum secretumque "museion", quam multa invenitis, quam multa dictatis."

Cu-ping életrajzában olvassuk, hogy ő is szeretett magányosan a hegyek közt kóborolni és hárfájával a viszhangot felidézni, s mert félt, hogy egykor az öregség és betegség miatt a hegyekben nem kóborolhat, házának falait teleragasztotta azon vidék képeivel, ahol annyiszor szívesen járt-kelt, hogy legalább képről lássa azokat a festői szép hegyeket, bűbájos völgyeket, illatos és dús lombú erdőket, hullámzó és csillogó tavakat, virágos mezőket, ahol és ahová éveken át oly szívesein kirándulgatott. Én is így mentem gondolatban hol Li Tai-po-val, hol rokonlelkű költőtársával Tao Jüan-minggel, zöld bambuszbottal a kezemben, mint ők, a Vang-sun hegy csodálatos vidékére, vagy Szu Tung-po-val a Vörös falhoz, a természet szépségeiben gyönyörködtető s a szép és ihlet keltő, múlton el-elmerengő hajókirándulásra. Előttem az ősi, nagy és szent folyam: a Hoang-ho és Jan-ce-kiang hömpölygő sárga hullámaival, az In és Csin folyók menti Jung Jang helység, hol Po-Csü-i a jeles poéta nevelkedett, a Hao-Csang folyó, melynek hullámaiban rózsás tavaszkor Tu Fu költő kedvese, mint lenge tündér fürdette alabastrom testét, a Hsziang folyó, melynek zúgó partján Mong-Hao-zsan, a költő született, a félelmetes Lu-San vízesés, az elvarázsolt hegy s a többiek: a Tai-Ting, a Tai Tien, Tung-San, a Könyek hegye, meg az ősi városok Kin-Ling (Nanking), Lo-Jang, Csang-An s a Jang-Csu-ut, - ahol Tu Mu poétának a tavaszi kankalinnál is édesebb kedves ifjú leánykája kitárja gyöngyös függönyét, a Csodák tava, a Kék tó, beszédes történelmi romok, a Ku-szu palota és Jüeh város romjai, a karcsú Szin-Ping torony és a pagodák százai, a mitikus császárok és a többi jelesek és nagyok glóriás fényben! Majd meg a Csao Jang császári palota pazar termeiben vagyok, majd a Sárga Daru csárda egyszerű falai között. A barátság, szerelem, szeretet, hűség, lelkesedés, vitézség, császár-hűség, hazaszeretet, a szép múlton való elmerengés, derűs bölcseleti eszmék, komoly gondolatok támasztotta érzések legkülönbözőbb skálái s valami csodás természetkultusz szólalnak meg Li Tai-po és költőtársainak lantján. Az élet a maga mindennapiságával és ünnepélyességégével: Szóval az ember, az örök ember. Hogy is mondja Li Tai-po? "A költők dalai örökkévalók, olyanok, mint a fénylő szobor, amely hatalmasan emelkedik az ég felé!... A föld tarka pompája múló, mint a virágszirom. De a dal hatalma örök, mint a Hoang-ho hullámai."

És még egyet! Sokszor úgy éreztem, mintha az ó-ázsiai magyarság ősi, ázsiai rokonlelke visszhangoznék ezekből a régi dalokból!

...

---