Jókai Mór
Márczius tizenötödike
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
Márczius tizenötödike
Huszonöt év mulva
Márczius tizenötödike Bécsben
Életképek. Budapest. Forradalom vér nélkül
Nyilt szavak honunk fiatalságához
Nőszabadság
Márczius 15.
Ünnepi beszéd 1898. márcz. 15-én
Az egyetemi ifjuság márcziusi ünnepén
Jegyzetek
Bevezetés
Márczius tizenötödike, szabadságunk hajnalhasadása, a magyarnak legszebb, legmagasztosabb ünnepe. Jókai, Petőfi és a híres márcziusi ifjuság avatta e napot a nemzet ünnepévé. Szivünk megdobban, arczunk pirban ég, valahányszor emlékszünk rá. Lelki szemeink előtt megjelennek a hősökké vált ifjak s a martirokká vált hősök. E nap lelkesedésének tüzéből pattant ki "a tizenkét pont", amelytől alkotmányos életünk ujjászületését számítjuk.
A fényes márcziusi napnak nincs hűbb, nincs lelkesebb krónikása Jókainál. Költészete történeti jelentőségű, a mely elbeszélő prózánk új stiljének megteremtésén kívül a magyar életnek; multjának és jelenének a maga páratlan teljességében való költői feldolgozásában rejlik. Innen van az az óriási hatása, a melyet az egész magyar közszellemre gyakorolt. Nemcsak költő volt, hanem, mint a legtöbb magyar költőtársa, politikus is. Nemcsak tollal, hanem tettekkel is szolgálta a hazát.
Az itt következő visszaemlékezések, ünnepi beszédek minden sora tele van utolérhetetlen hazaszeretettel, büszke magyar önérzettel, hazafias bölcs józansággal, multunk komoly megbecsülésével, jelenünk sok kötelességének bátor hangoztatásával s egy szebb magyar jövő jóslásával.
Nagy ünnep és nagy munka napja volt 1848. márczius tizenötödike. Csodákat mívelt a hazafias lelkesedés lobogása. Büszke önérzettel, jóleső megnyugvással látjuk, hogy a márcziusi eszmék nem voltak hiú ábrándok. Ha a szabadságharcz szomorú leveretése után 19 év eltemetve tartotta is őket, kitörtek sírjokból s visszavívták magukat az életnek. "A szabadság, egyenlőség, testvériség" halhatatlan eszméi összeköttetésben állnak hazánk örök életével. Ezek biztosítják öröklétét, ezek vezérlik diadalra munkás törekvését. E hármas eszmében benne van Magyarország minden feladata.
Szükséges volt e nap, hogy a nemzet egyszerre jusson erejének tudatára. Sietni kellett a magyarnak s egyszerre követelnie mindent, a mire a nemzetnek szüksége volt.
A dicső nap visszaemlékezései tele vannak a közvetlenség varázsával. A lelkesedés lobogása áthat a jelenben élő nemzedékre. Márczius 15-ének fényes alakjai megelevenednek előttünk. Sokan sokféleképen magyarázták e nap jelentőségét. Jókai a legtalálóbban, mikor azt mondja, hogy "a társadalmi győzelem: a nép felszabadítása örökre fenmarad, ha Magyarország el is bukott volna."
A szabadság fenséges fogalmazása olvasható nála, mikor ezeket irja: "A szabadság tolongásától nem kell félni, az nem tapos el senkit. A szabadság zürzavarában nem kell félteni a gyermeket sem, nem téved el benne."
Nem volt e nap mesterségesen csinált nap: elemi erő hatalmával jött a szabadság napja, mint a menydörgés. Milliók kivántak jogokat, szabadságot. S ha olvassuk a híres 12 pontot, csodálkozva kérdjük: hát mind ez nem volt még meg? Hisz ezek nélkül nem volt élő, dolgos nemzet a magyar.
A szabadság jótékony hatalma emelte fel a népet, ez teremtett életet, kulturát, hatalmat és dicsőséget.
De ne feledjük, hogy márczius 15-ike többé nem a viszálykodó szenvedélyek felélesztésének napja. Márczius 15-ike az egyesülés, a testvériesülés ünnepe. E naptól Magyarország nemcsupán félmilliónyi nemes ember többé, hanem 18 millió honpolgár.
Mily megható s felemelő kép, mikor a nagy költő a márcziusi napok ötvenedik évfordulóján az egyetemi ifjukhoz tartott szózatában ezeket mondja: "ezt az ötven év előtt a ti elődeiteknek átadott lelkemet látom én tibennetek feléledve s mindazoknak lelkét, a kik akkor velem együtt voltak: Petőfiét s az ő tizeiét. Azok már megtértek Istenhez, ki nekem engedte, a legutolsónak, hogy az ő nevükben is üdvözöljelek titeket, lelkemnek fiai. Legyetek boldogok a boldog hazában!"
Haláláig Jókai volt e nap emlékének legdicsőb felujítója, évről-évre. Boldogok vagyunk, a kik, ha Petőfit, az ő szellemi testvérét nem is, de Jókait hallhattuk e nap fordulóin, az ő szavát, melynek ünnepélyes volt a zenéje, mint a templomi orgonaszó.
Ágner Lajos dr.