Tétel adatlapja
VisszaCÍMLAP

Nagy Károly

Egy fotóamatőr visszaemlékezései

TARTALOM, ELŐSZÓ


Tartalom


Előszó
Apa cipészinas
Nagymama fiatalon
Nagymama idősebb korában
Nagyapa
A mátyásföldi ház
Mama lány korában
Egy fontos nap emléke
Két korabeli kép
Esküvői kép
Megszülettem
Apát elvitték az oroszok
Μаленкий робот
Vidéki rokonok
Az ötvenes évek elején
Mitől lettünk telektulajdonosok
A telek
A hétvégi ház
A cipész műhely
A Mama közértes lett
Apa beteg
És velem mi volt?
1956
Házat kellene építeni
Elkészült a ház
Iskolák
Újra itthon
Honvéd elvtárs lettem
Házasságunk első évei
Elkészült a ház
Munkahelyi dolgok
Három év külszolgálat
Újra itthon
Közeledik a rendszerváltás
Rendszerváltás után



Előszó

Vettem egy tekercs színes diafilmet, betöltöttem Altix márkájú központi záras fényképezőgépembe, és elindultam fényképezni. Estefelé, amikor hazaértem, a filmhíváshoz szükséges, előre bekevert vegyszerekkel bevonultam a spájzba, és hozzáláttam életem első színes diapozitív filmjének előhívásához. A rózsa azon a filmen volt. Mindez 16 éves koromban, 1959-ben történt.

Több mint fél évszázad telt el azóta, és a margitszigeti rózsa üveglapok közé keretezve egy doboz mélyén lapult, talán arra várva, hátha valaki a múlt emlékei között kutatva rátalál, és újra nézegetni fogják.

2007-ben akadtam rá, amikor egy véletlen ötlet folytán jutott eszembe, hogy sok fénykép közül kigyűjtögetem azokat, amelyek életutam és családom vonatkozásában érdekesek, vagy amelyeket éppen a megörökített pillanat tesz valami miatt számomra emlékezetessé, és visszavezetnek elődeim és sorstársaim közé, a velem egy időben élők sokaságában. Így majd könnyebb lesz felidézni emléküket. Néhányan végtelen egyszerűségük ellenére mély benyomást gyakoroltak rám, és persze voltak olyanok is, akiknek semmi esetre sem léptem volna nyomdokaikba.

Mindenesetre úgy gondolom, nagyon fontos, hogy az ember elődei életében találjon igazodási pontokat, hogy saját élete önmarcangolás vagy önpusztítás helyett a következő generációk számára is elfogadható példa legyen.

Amikor az embernek nem csak jövője van, hanem már számottevő múltja is, óhatatlanul felmerül a kérdés, honnan indultam és merre haladtam tovább, milyen hatással volt rám közelebbi és távolabbi környezetem. Az sem közömbös, hogy a következő generáció elődeiről milyen nyomokat talál. Akik engem ismertek, ebben a könyvben számos közös ismerősünkre fognak rábukkanni. Akik kívülállóként lapozgatják, régi dolgokba nyerhetnek bepillantást, amelyekről lassan már senki nem beszél.

...


×