Magyar videótörténet képekben
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Videó Anzix: Kezdetek
Videó és tévé - Fríz Produkció: Videóvilág 1988-1993, Médiamix
Infermental (1980-1991)
Videótechnika otthon és a filmgyártásban
Bódy Gábor és a videó
SUB VOCE Kiállítás, Műcsarnok, 1991
Produkciók, bemutatók / BBS-FMS-Fekete Doboz
Videóművészet a kiállítótértől a digitalizáció határáig
Videó az ezredfordulón: a digitális fordulat
Videó a művészetoktatásban
Bevezetés
...
Mik a video rendszerének állandó sajátosságai, amelyek, úgy tűnik, szélesebb skálájúak, mint a film sajátosságai - ha ugya van értelme párhuzamot keresni a két műfaj között. Öt olyan vonást említek, amelyek a videoszisztémát (tehát a videoszalagokat, a felvevőt és a képernyőt) formálisan jellemzik, amelyek új viszonyok, új gondolatok felfedezését teszik lehetővé, új művek alapjait képezik. Ezek a vonások: szintetikusság, átalakítás (transzformáció), önmagára utalás, azonnaliság és doboz-, azaz boxjelleg.
A kép elektronikus, gépi, szintetikus úton előállítható, nem kell leképeznie a látható világot, a jelek transzformálhatók: ezek a pszichedelikus, szürrealisztikus videotünemény legfontosabb területei. De épp ilyen fontos az idő, a tér, a szín még ki nem tapasztalt viszonylatainak szigorú, formális vizsgálata is. Az újfajta stimuláció higgadt használója számára (mert a tv és a video is kábítószerek, mint minden időgép) a legérdekesebb a feedback, a visszacsatolás jelensége, amelynek két jellemzője van. Egyik az azonosság, az egyidejűség, tehát, hogy egyszerre látjuk, ami történik a valóságban és a képen, a másik az önmagára utalás, az, hogy a tárgyak önmagukra utalhatnak időben, ami a létezésnek egy fajta feszült formája. A video különösen alkalmas épp ezért élő adásokra és akciókra. A video dobozjellegén egyszerűen azt értem, hogy idő és tér gombnyomással behozható a lakószobába. Így tehát mint tér-idő-gép, a video ugyancsak alkalmas új koncepciójú szobrászat létrehozására: videoszobrok és videoinstallációk alkotására.
A filmben és a videóban, mint nem klasszikus művészetekben, az idő újfajta és fokozott szerepet kapott. Ha a történelmet az ember önmegvalósításának és a művészetet öndemonstrációnak tekintjük, akkor a video az első olyan eszköz a művészet történetében, amely fizikailag megvalósította a nyugati kultúra alapvető gondolatainak egyikét, az önmagára utalás, azaz a tudatosság alapját. A video olyan, mint egy új szerv az emberiség fejlődésében, egy mentális szerkezet átvitele egy technikai szerkezetbe, átkódolás, a kód kitágítása olyannyira, hogy saját alapjait is magába foglalja.
Kimondhatjuk-e vajon, hogy a filmművészet túlnőtt saját határain valamennyi új formai akciójával és az expanded cinema vetítési szisztémáival egyetemben: a video átformálta vetítési rendszerből egy általános képgeneráló és folyamatos képtovábbító rendszerré?
Peter Weibel