Mándy Gábor
Üzenetrögzítőre
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
Üzenetrögzítőre
Simogató kezek
Jóllaktam
Maszkabál
Álruhák
Tavaszi koncert
A szikla
Egy csepp szomorúság
A boldogság látogatása
Rózsa-vers
Só-kenyér szonett
Hóvirág
Ingyen jókedv
Billeg a mérleg
Bérvers-ajánlat
Kispest
Anyóka a villamoson
Perspektívák
Tavaszi szomorka
Elhidegülés
Pokol
Agyarország
Pillanatkép
Kallódó lap
Újra itthon
Válasz Istentől
Húsz perc apokalipszis
Munkaszüneti nap
Ars politica
Hiszekegy
Az írásról
Minden szerelmemnek
Kívül és belül
A majom
Tavaszillat
Bűvölet
Kapualjban
Mosolyok
Pittyegés
A kulcsok
Természet szerint
A Nap
A titkok könyve
Elpattan a húr
Születésnapomra, 2005
A versed
Kapaszkodom
Üres vers
Gyorsvers
Szépség a múzeumban
A bögrék
Boldog vers
Ha Isten létezik...
Hó-radír
Burok
Első hóvirág
A herceg
A hernyó
Mulat a nép
Szépség és jóság
Ne írj verset a szegénységről
Teremtő ima
Serdül a Tél
A világutazó
Mállik a tapéta
Az időgép
Féreglyuk
A szikla és a madár
Erotika
Jó rossz hír
Szerelmes szavak
Humán meteorológia
Napos vers
Szenvedés-irodalom
Hulló levelek
A fagyökér
Egy vers életrajza
Leltár
Krisztusi póz
Alattam szakadék
Ha nyugdíjas leszek
A padon
Szagok
Kártya
Testen kívüli élmény
Tengerfenék
Szerelem-haikuk
A lepel
A szél
Augusztus
Hónap vége
Merülés
Irodalomtörténeti széljegyzet
Leláncolt Prometheusz
Unaloműző vers
Töredék
Ciklus
Fülszöveg
megpróbálok beleolvadni a nagy egészbe most itt kell élnem-halnom az Apokalipszis négy lova már türelmetlenül topog a világ nélkülünk is jól van az írók néha korán halnak bordák közt dobog a szívem, és benne te vagy legbelül valahol már sütik a finom tavaszt ajtaink egymás előtt már maguktól is kinyílnak ne a Naptól várd, hogy árnyékba vonuljon a titkok könyvét még meg kéne írni ez egy egyszemélyes burok de szívesen segítek neked is bebábozódni legalább várj míg pillangó leszek a testről mállik a lélek a titkos átjárót keresem agyamban ködfoltok beleimben szelek magam is része leszek az avarnak a szívem avul szinte hallom ahogy amortizálódik nekem is van keresztem de komfortos hordozható beléd kapaszkodom tíz ujjal szemem sarkából megnézem a lányokat és virágot veszek az öregasszonyoknak a tengerfenék állatait nem érdekli a meteorológia úgy csókolni nem tudsz te sem ahogy csókol a szél elfogy az utolsó falat kaparom éhesen a falat trappolnak csak vad röhögéssel álmainkban megjelenik Marx és Lenin és Mao az ipari forradalom felfalja gyermekeit a Möbius-szalag hátoldalán létezünk az értelemnek nincs értelme többé