Legújabban középiskoláink rendszerében és ezzel egész culturalis életünkben nagyfontosságú átalakítást szándékoznak végrehajtani. Ifjúságunk legjavának oktatását részben új pillérekre akarják helyezni. A mostaniak - úgy látszik - korhadtak, ki kell őket cserélni: a mai középiskolai szervezet helyébe újat kell szervezni, az úgynevezett Egységes Középiskolát.

Mindenki, a ki egyáltalán érzékkel bír a jövő nemzedék műveltsége és hazánk culturalis fejlődése iránt, érezni fogja e kérdés megoldásának súlyos felelősségét és messze kiható fontosságát. Reánk magyarokra a közművelődési föladatok még nagyobb jelentőségűek, mint más népre nézve. Kisebb nemzetekre nézve, minő a magyar is, a megélhetésért és az önállóságért való harcz, a struggle for life, napról-napra keményebb és kérlelhetetlenebb. Ebben a harczban dicsőn helyt állani, komoly politikai erények és jelentékeny művelődési tőke nélkül nem lehet. Magyarország vagy művelt lesz, vagy nem lesz.

Közművelődési föladataink közt a legfontosabbak egyike a nemzet legjavának, elitjének képzése, melyet a középiskola végez. Ezt a középiskolát akarják most az egységes középiskola megalkotásával új alapokra építeni. Kétségtelen, hogy igen fontos és komoly okoknak kell fönforogniok, midőn közoktatásunk alig elkészült rendszerét ismét föl akarjuk bontani és kétségtelen, hogy átgondolt, mély tanúlmányokon, bel- és külföldi tapasztalatokon alapuló rendszernek kell lenni annak, a mit a régi helyére teszünk. E tanúlmányban röviden meg akarom világítani, valóban fontos culturalis szükségletnek felel-e meg az egységes középiskola vagy talán csak tetszetős jelszavak után indulunk-e, midőn megalakulását sürgetjük? Melyek azok az okok, melyek a mai rendszer teljes megingatását szükségesnek mutatják? Valóban ki van-e mutatva, hogy a mostani tantervek rosszak és hogy új tantervek majd lényegesen segítenek közoktatási bajainkon? Rossz-e a régi és jó-e az új? Tanügyi és culturalis viszonyainkból okvetlen kényszerűséggel kifolyó átgondolt reform-e az, a minek elibe sietünk vagy a nehézségeket, a megbolygatás következményeit, az ellen-argumentumokat nem mérlegelő tanügyi kaland?

E kérdésekre felelni akarok, azzal a tisztelettel, melylyel tekintélyes férfiak ellenvéleményének tartozom, de egyszersmind azzal az őszinteséggel, melyet a kérdés fontossága megkövetel és azzal a határozottsággal, melyet ide vágó tanúlmányaimból, tanári tapasztalataimból és mindenekelőtt erős, mély meggyőződésemből merítek.