Tartalom

Előszó

E három Jellemzésben három nemzedék képét látjuk.

Az első, a Toldy Ferencz nemzedéke, a tudományos honalapítóké.

A második, a Greguss Ágosté, az abszolutizmus éveiben éleszti viharos ég alatt, félig dúlt oltáron a hazafiságnak, a tudománynak, a szépnek már az előbbeni nemzedéktől felgyújtott szent tüzét.

A harmadik nemzedék (a Katona Lajosé) az immár meghódított tudós területen a rendszeres, az új tudományos módszerrel erősített részletes kutatásba fog.

A három férfi egyénisége, mely a rajongó tudományszeretetben egy, külömben elég eltérő.

Toldy Ferenczben a vezető lelki erő a kegyelet. Kegyelet hazájának nem elég ismert múltja és kegyelet nemzet-ébresztő nagy ifjúkori barátai iránt. Az ő működésében is bevált Goethe mondása: A kegyelet eszköz, melynek segítségével a legmagasabb kultúrára emelkedhetünk.

Katona Lajosban az ernyedetlen kutató lelkiismeret működik, mely munkás éjjeleken íróasztalának lámpájával a magyar szellem távol múltjának homályát világítja meg.

Gregussban pedig a szépérzék a középpont. De a szép nála nem csak a szép, hanem a jó és az igaz is. Tagadhatatlan, hogy ebben a felfogásban van valami illúzió. Az a nagy rianás, mely végig szakad a külső világ és saját szívünk világa közt, ma gyakran elválasztja a jót a széptől és igaztól. De a világ most gyorsan változik, egy évtized alatt többet, mint régen egy évszázad alatt. A szép, a jó és az igaz, melyek ma távol esnek egymástól, majd mindinkább közelednek. Ez lesz az emberiség legértékesebb haladása. A mi századunk megczáfolja Greguss elméletét a jó, szép és igaz egyezéséről: de a távol jövőben lesznek évezredek, melyek igazat adnak neki.