---

Tartalom

Küszködés Istennel

VERSEK
Nagy Ősrobbanás
Bivalyok Istene
Pokol
Válasz Istentől
Húsz perc apokalipszis
Teremtő ima
Féreglyuk
Krisztusi póz
Kártya
Ha Isten létezik
A pártmunkás imája
Menny és pokol
Csalfa asszony panasza
Jócselekedetek
Noé bárkája
Adj, Uram...
Ha én Isten lennék...
Agyunk rétegei
Ige
Példázat
Angyalhaj
Év végi számvetés
Előzetes
Létkérdések
Krisztusok
Levél Istenhez, a 68. születésnapomon
Morzsa
Áldjuk az Istent
Mennyei üzenet
Húsvét
Karácsony előtti naplójegyzet
Tudjuk a jót
Harmónia
Karácsony
Világvége
Mese
Porhó
Rajzolat
Előre elrendeltség
Sorról sorra
A férj imája
Az aranyos feleség
Kis Karácsony
Elutazom
Sírásók
Üzemzavar

NOVELLÁK
A világ teremtése
A teremtés hatodik napja
Ádám és Éva
Az Asztronauta
Lót felesége
Lót lányai
Izsák
Putifárné
Szűz Mária
Kajafás
Pilátus
Barabbás
Az istentagadó
Az utolsó próféta
Apokrifosz evangéliuma

TÖPRENGÉSEK
Istenek és próféták, avagy ember nem interpretálhat istent
Mikor történt a teremtés?
Milyen nemű Isten?
Áldozatok
Honnan tudták?
Isten értékrendje
Mi szükség van a Pokolra?
Jézus tanításáról
Isten és vallás
Milyen a másvilág?
Istennel vagy Isten nélkül?
Ki volt Mózes?
A zsidó Jézus és a vallások közeledése
Az örökkévalóságról

---

Előszó

Merthogy egész életemben küszködöm Vele. Na jó, ez nem igazi küzdelem, hiszen nem vagyunk egy súlycsoportban. De ha segítségre van szükségem, mégis csak jó lenne tudni, hogy létezik-e az, akitől a segítséget várom. Ebben a kötetben azokat az írásaimat gyűjtöttem egybe, amelyek ezzel a küszködéssel függnek össze. Isten és a hit a költészetem egyik állandó témája (a szerelem és a halál mellett). És erről írok novellákat, színpadi jeleneteket, és gyakran erről is töprengek.

Igazából én már nem hiszek semmilyen földönkívüli hatalomban, de a világban annyi rejtély van, és mi, emberek, beleértve a tudósokat is, olyan keveset tudunk még mindig belőle, hogy botor dolog lenne eleve elutasítani egy isteni entitás létezésének lehetőségét.

Az ember elméje korlátozott. Hogy csak a leginkább magától értetődő példát említsem: nem tudjuk elképzelni sem azt, hogy a világ véges (mert akkor hol van a vége, ahonnan már nem világ), de azt sem, hogy végtelen (mert akármilyen távolra is ellátunk benne, nem folyhat szét a messzi távolban).

Ugyanez érvényes az időre. Azt még csak fel tudnánk fogni, hogy mindig lesz idő, minden perchez hozzá adható még egy perc, de hogy egyszer egyáltalán nem létezett, az elképzelhetetlen. A Nagy Ősrobbanás hívei ugyan kijelöltek a ma ismert (ismerni vélt) Univerzum létében egy pontot, amikor a végletekig sűrű anyag felrobbant és növekedni kezdett, de mivel az idő is csak egy koordináta a számunkra, nem tudjuk elképzelni, hogy mi volt az ősrobbanás előtt egy perccel.

Ezeket a rejtélyeket persze egy isten feltételezése sem oldja meg, hiszen Isten lehet ugyan örökkévaló, de semmiképp sem létezhet öröktől fogva. Mindennek van előzménye és következménye. (Arról nem is beszélve, hogy ha Istent egy bölcs, szakállas öregnek ábrázoljuk, akkor ugyan mikor és mitől öregedett meg?)

Szóval az ember - ha tisztességes és logikusan gondolkodik - nem találhat választ ezekre a kérdésekre. Nekem az az álláspontom, hogy Isten igenis létezik. De csak bennünk. Az emberiség közös hitvilágában. És amilyen a társadalom, olyan az istene is. Nem véletlen, hogy a görögöknél Zeusz csak egyike az isteneknek (még ha első is az egyenlők között), és hogy a zsarnoki rendszerek szeretik a főistent (vagy később már az egyetlen istent) kiemelni és vele tartani szoros kapcsolatot. Mert ők csakis az egyetlen és mindenható Isten által felkent uralkodók lehetnek.

Egyelőre annak van istene, aki hisz benne (és őt talán még segíti is), de nem kizárt (és én remélem is), hogy egyszer majd általános lesz az a felfogás, hogy Isten nincs, csak mi létezünk, és így a döntéseinket, a tévedéseinket sem háríthatjuk másra, egy mindenható lény által kiszabott büntetésre. Mégis, Isten nélkül még jó ideig nem tudunk meglenni. Valahogy hozzá tartozik a gondolatvilágunkhoz. És amennyire jó lenne, ha megnyernénk a lottón a főnyereményt, ugyanúgy jó lenne, ha lenne valaki, aki a bajban megsegít.

Az sem lehetetlen, hogy Isten helyett egy Istennőnk van (csak a fordítási nehézségek miatt vált hímneművé). Hiszen a világban annyi az óvni, táplálni, nevelni való, hogy egy olyan férfi Istennel nem sokra megyünk, aki épít, fúr-farag, barkácsol, feltalál - először gyermekjátékot, aztán gépet, végül ágyút és bombát. Nem is beszélve azokról a szörnyű büntetésekről, amelyeket ennek az Örökkévalónak a nyakába varrunk (az első emberpár csapdába csalásától az özönvízen át az egyiptomi tíz csapásig).

Hát, majd meglátjuk.

---