34. évébe lépett A Magyar Művészetért Díj, mely közben 16 díjból álló díjrendszerré nőtt. Több, mint 1500 díjat nyújtottunk át szerte a világon a magyarság színe-javának, néha külföldieknek is, akik szerettek nekünk, velünk alkotni - műveket, vagy magát az életet.

Kiváló egyéniségek, közösségek, iskolák tanítói s diákjai, templomok hívői, várak és hagyományok őrzői, sportolók és közösségteremtő népművelők, világhírű művészek és csupán saját falujuk életét formáló elszánt vitézek. Csupán saját falujuk...? Jó ez így? Nyilván nem. Díjainkkal azonosnak tekintettük őket a világhír hordozóival, mert közös a tett: mindent adni, megadni, átadni másoknak, amivel megáldott az élet. Főleg magyarként magyarnak adni.

Ellesett pillanatokat gyűjtöttünk össze ezen 34 évből, Sok száz fotót közöltünk már a díjrendszerről megjelent könyveinkben - A Magyar Művészetért: Aranykönyv, Posztumusz, 25 éves gyermekem, Krisztusi korben - , az internet tízezrével adja vissza az emlékezetes képeket. E könyvben titkokat libbentünk fel véletlenszerűen: milyen az arc, ha ihletett, és nem tudja, hogy fényképezik? Vagyis ha gazdája közelre enged magához s meglátjuk kicsit a lelkét is.

S eközben emléket állítunk a magyar művészek, alkotók világának - a szempont mindig ugyanaz: akik velünk voltak a több, mint három évtizedben.