Halmai Elemér
A revíziós gondolat a világpolitikában
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Apponyi Albert gróf előszava
I. Prológus
II. Miért kellett Magyarországnak "lakolni?"
III. A háboruért való felelősség kérdése
IV. Háborus célok
V. President Wilson - a békeszerző (14 pont.)
VI. Béke, mely nem béke - szerződés, mely parancs
VII. Nemzetek Szövetsége
VIII. Hódit a reviziós gondolat
IX. Wilson, Lenin, Mussolini
X. Delendam esse
Előszó
Ez a könyv olyan tárgyról szól, amely ma a magyar nemzeti politika hátgerincét alkotja; ma, azaz mindaddig, mig Magyarország vissza nem nyerte nemzeti létének ama nélkülözhetlen biztositékait, amelyektől a Trianon-i ugynevezett békeszerződés hazánkat megfosztotta. A könyv szerzője előtt nem az a kérdés lebegett, hogy időszerű-e a revizió gondolatát felvetni; ezt mérlegelni a vezető politikusok dolga; ő csak azt látja, hogy akár eljött már, akár csak később jön meg az actió ideje, a nemzet lelkületében állandóan ébren kell tartani magát az eszmét; mert annak elhalványulása halálosabb csapást mérne a nemzetre, mint Trianon maga. De hiszen ez a veszély tulajdonkép nem is forog fenn; nincs magyar szív, amelyben tovább ne égne a haza megcsonkitásának sajgó fájdalma. Ami elhalványulhat, az csak azoknak a tényeknek emléke, helyesebben: jellemző részleteiben való ismerése, amelyek fájdalmukat a merő önkinzás országából fölemeli a jogilag, történelmileg és politikailag megalapozott követelés régióiba és azáltal a kellő időben és kellő módon meginditható actió számára az állandó készenlétet biztositja. Erre igazán szükség van és amikor szerző az ide vonatkozó anyagnak bőségét közli olvasóival, bizonyára érdemes munkát végzett nemzeti politikánk szolgálatában. Az érvelések egyes tételeiért természetesen kizárólag maga a szerző felelős; de a mű irányát és vezérgondolatait minden magyar ember magáévá teheti.
A revizió szükségének átérzése különben terjed az egész művelt világon; magát a szót ma már lehet olyan nemzetközi összejöveteleknél kiejteni, ahol az, kevéssel ezelőtt, még vihart váltott volna ki. És nem is csoda, hogy igy van. Hiszen a béke-szerződések egy abnormis lelki állapotból nőttek ki: a háboru győztesének olyan hatalmi tudatából, mely már nem volt kénytelen számolni az ellentállásnak legkisebb lehetőségével sem, a legyőzött ellenfél részéről. Egy ilyen tultengő hatalmi érzés, ameddig emberek vagyunk, mindig mámorba, caesari őrületbe csap át, amely lelkiállapotban pedig lehetetlen valami észszerűt létrehozni. Az évek multával azonban elpárolog a mámor és helyreáll a józan mérlegelési képesség; akkor pedig a legtermészetesebb dolog, hogy "revideáljuk" azt, amit mámorban cselekedtünk. Amikor üt az észszerüség és igazságosság órája, akkor üt a miénk is. Ezt az órát tehát nemcsak be kell várnunk, de minden erőnkből siettetnünk is kell.
Ime egy könyv, mely a siettetés munkáját viszi előbbre. Jobb ajánlással nem kisérhetném azt az olvasóközönség elé.
Budapest, 1927. március havában.
APPONYI ALBERT