A titkos társaságok felfedése
a Magyar Királyi Belügyminisztérium bizalmas jelentése a feloszlatásuk után továbbra is működő radikális jobboldali titkos szervezetekről, 1926
TARTALOM, FÜLSZÖVEGTartalom
A HORTHY-KORSZAK ELSŐ ÉVEINEK PARAMILITÁRIS TITKOS TÁRSASÁGAI ÉS LEHETSÉGES UTÓÉLETÜK
A MAGYAR KIRÁLYI BELÜGYMINISZTÉRIUM BIZALMAS JELENTÉSE A JOBBOLDALI TITKOS TÁRSASÁGOK FELFEDÉSÉNEK TÁRGYÁBAN, BUDAPEST, 1926
A TANULMÁNYBAN ÉS A FORRÁSBAN ELŐFORDULÓ FONTOSABB TÖRTÉNELMI SZEMÉLYEK ÉLETRAJZI ADATTÁRA
Fülszöveg
A Horthy-korszak első néhány éve a magyar történelem azon viharos időszakai közé tartozott, mely bővelkedett - elsősorban jobboldali, irredenta eszmék mentén szerveződő - titkos egyesületekben, társaságokban, szövetségekben, amelyekhez igen gyakran fegyveres, félkatonai alakulatok is kötődtek, és amelyek egy ideig a politikai életre is bizonyos fokú befolyással rendelkeztek. Bár a Bethlen-kormány a konszolidáció jegyében számos lépést tett a hasonló formációk felszámolására, vagy legalábbis a saját politikai rendszerébe történő integrációjukra, és az 1923-as évek is kétségtelenül fordulópontot jelentett mind a magyar nacionalista paramilitáris titkos társaságok, mind pedig az ezekkel igen szoros átfedésben lévő irredenta egyesületek, elsősorban az Ébredő Magyarok Egyesület és Magyar Országos Véderő Egylet, illetve úgy általánosságban az amúgy is egyre inkább diverzifikálódó magyar szélsőjobboldal, mint politikai erő történetében, ami a befolyásukat illeti, a hasonló organizációk működése érthető módon e fordulópont után sem szűnt meg. A Belügyminisztérium és az államrendőrség még 1926-ban is szemmel- és nyilvántartott bizonyos titkos és féltitkos szélsőjobboldali szervezeteket, amelyek kisebb intenzitással, de tovább működtek. Erről tanúskodik a Magyar Királyi Belügyminisztérium egy bizalmas rendőri jelentése a titkos társaságok felfedése tárgyában, mely összességében igyekszik az ilyen szervezeteket a helyükön kezelni, és kiolvasható belőle, hogy az irat keletkezésének idején, 1926-ban e társaságok már valóban nem rendelkeztek akkora tagsággal és befolyással, mint bethleni konszolidáció időszakának legelején, illetve a társdalomra és a fennálló politikai rendszerre való veszélyességük is minimális volt. Bethlen konszolidációs politikájának következtében mérsékelték a tevékenységüket, és egy időre beilleszkedtek, integrálódtak a fennálló politikai rendszer működésébe.