---

Tartalom

Üzenet a Hegyről - 1. Fénnyel Írt Napló

Ajánló gondolatok (Borhidi Attila)
Visszatekintő
  A 2019. évi Fénnyel Írt Napló története
  A Létvégi Leltár
  A kötet szerkesztési szempontjai
  A Fénnyel Írt Napló és Jegyzetek műfaja.
A 2019. évi "Naplólapok" - időrendben
Mutatók
  Címek időrendben
  Címek betűrendben
  Névmutatók (személynevek, helynevek)

Üzenet a Hegyről 2. Képtelen strófák

A 2019-es év Képtelen strófái
  Memotechnikai strófák
  Különféle képtelenségek
Mutatók (Időrendben. Betűrendben)
Az Üzenet a Hegyről 1. bemutatói (PP) az O.Sz.K. Magyar Elektronikus Könyvtárában
  Időrendben. Betűrendben.

---

Ajánlás

Ahogy haladunk előre a számunkra kijelölt vagy általunk választott úton, amelynek minden kövét nap-nap után mi rakjuk le magunk előtt, megszoktuk, hogy az útjelző táblákat és a határköveket később rakja majd le utánunk az emlékezet.

Ez a verseskönyv egy különleges kilométerkő, amelynek lerakása más, mint a többi. Különleges szellemi ünnep és közügy a távolról tisztelőknek és a közeli barátoknak egyaránt. Magam is sokáig távoli tisztelője voltam Szabó T. Attilának, amikor még személyesen nem ismertem, de már a 60-as évektől nagyrabecsüléssel és elismeréssel gondoltam rá, nemcsak hihetetlenül szerteágazó enciklopédikus tudása okán, hanem másik két okból is. Az egyik az a merész tudománypolitikai kockázat-vállalás volt, amelynek eredményeként - Domokos Géza segítségével - a magyar hagyomány és a modern nyugati kutatások olyan kincseit sikerült megjelentetnie a bukaresti Kritérion kiadónál, amelyek kiadására akkor a szakma hazai képviselői és kiadói gondolni sem mertek a tagadás-tiltás-tűrés fojtogató politikai légkörében. Csodálatom másik oka az volt, hogy egy új tudományterület úttörője lett, és világviszonylatban egyik legelső képviselőjeként újjá élesztette az etnobotanika tudományát, és megalapította az etnobiodiverzitás-kutatást, amely a tudományok egy különleges határterületén, a természet- és társadalomtudomány határán jött létre, s amely "a növénytan, a néprajz és a nyelvészet népi ismereteit és legszebb népi hagyományait ötvözi egybe". Ma is kiemelt helyen őrzöm könyvespolcomon a Péntek Jánossal együtt írt, 1976-ban megjelent Ezerjófű című könyvét, amellyel Bartók Béla és Kallós Zoltán nyomába lépve a botanikai és ökológiai népi tudás veszendőbe induló kincsesházát nyitotta meg. Az, hogy ma több tucatnyi fiatal kutatja és gyűjti a somogyi és kőszegi fás legelőktől a gyimesi hegyi rétekig feszülő Kárpát-medence népi gazdálkodásának tudásanyagát, ennek az indításnak köszönhető, és méltán kívánkozik feliratul az életpálya díszlapjára.

Csaknem három és fél évtizede annak, hogy 1986-ban végre személyesen is megismerkedtünk és meleg barátság alakult köztünk, amelyet életem egyik nagy ajándékának tartok. Magyarországra érkezve is azonnal a szellemi megújulás- megújítás alkotó egyéniségeként lépett be a hazai tudományos közéletbe. Először a Növénytár akkoriban elbizonytalanodott kutatói légkörébe hozott szilárd munkastílust és alkotói lendületet. Majd nem tudván ellenállni az tanítás kísértésének, elfogadta a Nyugat-Magyarországi Egyetem frissen alakult tanárképző karának meghívását és megalapította Szombathelyen a kar első Növénytani Tanszékét (később Genetika Tanszékét is) és egy kísérleti Botanikus Kertet és nevelt itt néhány kiváló tanítványt. Kihasználva az internetes technikában való nagy jártasságát, több nemzetközi konferenciát rendezett és elindította a tudománytörténeti gondolkodás internetes fórumát a Beythe Társaságot. Néhány év alatt kinőtte a Szombathelyi Kar nyújtotta lehetőségeket és új kihívásként a korábban tisztán műszaki oktatási központként működő Veszprémi (Pannon) Egyetemen vállalkozott a környezettudományi oktatás bevezetésére és az ennek művelésére hivatott Botanika Tanszék és Biológiai Intézet megalapítására. Innen ment nyugdíjba.

Egy friss alkotó elme számára a nyugdíj csak szerény ellátmány, de nem életforma. Szabó T. Attila megkereste és megtalálta a pihenés alkotó éveit megalapozó és inspiráló környezetet. A hegyes székelyföldi tájak helyett a lankás pannon környezet szerény melegét. Így cserélte fel a Székely Havasok szirtjeit, az Egyeskő fenséges mészkőtornyait a Somló hegy bazalt oszlopainak orgonasípjaival, s a magashegyi rétek fénylő zöld gyepét a domblábat borító szőlőskertek szemet-lelket gyönyörködtető harmóniájával. És innen küldi versbe szőtt gondolatait, - fénnyel írt naplójában - életről, és a természet szépségéről.

Szabó T. Attila adottságát a versben való spontán megnyilvánulásra, különleges érzékét a szavak ritmusának, mértékének, zenéjének természetes adottságként való kezelésére már sok évvel ezelőtt megfigyeltem. Példaként szeretnék itt felidézni egyet személyes közös élményeink közül: az 1992-es Kordovai Botanikai Világkongresszust, amely a Sevillai Világkiállítás egyik kiemelt rendezvénye volt. Ezen a mi szempontunkból három nevezetes dolog történt: 1) J.G. Hawkes birminghami professzor ajánlására a Londoni Linné Társaság meghívott minket tagjai sorába, 2) az etnobotanika mint önálló botanikai tudomány először szerepelt a Botanikai Világkongresszus tárgyaként, 3) és végül számomra a legemlékezetesebb: a záró bankett közös éneklése. Szabó T. Attila itt - jófajta Rioja-i vörösbor mellett - bemutatta néhány gyöngyszemét a magyar folklórnak. Asztaltársaságunk tagjai, csupa idegen ajkú külföldi tudós, akik közül soknak a Heidenrőslein jelentette az etnobotanikai folklórt, nem győztek csodálkozni a magyar népdalkincs gazdagságán. De mivel rajtunk kívül mindenki külföldi volt, csak a dalok zenéjét tudták értékelni, a "Kolozsváros olyan város" vagy a "Sej, haj, gyöngyvirág" szövegét, szépségét nem értették. És ekkor hirtelen támadt ötlettel Szabó T. Attila pillanatok alatt lefordította a dalok szövegét angolra, szőröstől-bőröstől, "the butcher named Johny Flower"-rel, és "Cordovan boots"-szal, mindenestől. Már ez is meglepő teljesítmény volt, de hátra volt a java. Kiderült, hogy az angol szöveg metrikusan tökéletesen illik a dallamra, úgy hogy énekelhető volt. Tíz perc múlva az egész asztaltársaság angolul énekelte a Kolozsvárost és a kordován csizmát. Szerintem a Kordovai Világkongresszusnak ez volt számunkra a legnagyobb eredménye.

Számomra nagy öröm és megtiszteltetés, hogy bábáskodhatok azon, hogy közkinccsé legyenek Szabó T. Attila alkotó kedvének aktuális virágai, a SzTatilla Stúdió fénnyel írt naplójának gyöngyszemei, hogy élvezhessük a szerző azon képességét, hogy minden témájáról hihetetlen könnyedséggel ír formailag és zeneileg tökéletes verseket, - mint akár a kövi foszlárról - mindig elgondolkodtató, olykor súlyos üzenetekkel, olykor kedvesen ironikus felhanggal. És bár a somlói táj szépsége újra és újra felüdíti, nem hagyja el a harc mezejét sem. Évek óta harcol makacs elszántsággal Festetics Imre és a magyar genetika prioritásának elismeréséért. Meggyőzni az elfogult tudományos világot, hogy a kőszegi juhos Festetics fél évszázaddal előbb sejtette meg a genetika tudományterületi önállóságát és fogalmazta meg (éppen Brünnben) a "természet genetikai (teremtő) törvényeit", mint a "borsós" Mendel, akit a világ tudománya a genetika megalapítójának tart. Hatalmas hit és elszántság kell ahhoz, hogy rést üssünk a konokság falán. De Attilában ez is megvan. Isten adjon neki erőt és egészséget hozzá.

Stílusosan egy verses kötet ajánlását verssel illik zárni. De mivel én már kijöttem ifjúkori versírói gyakorlatomból, egy Szabó T. Attila által írt kitűnő vers egyik általam elrontott strófájával zárom ajánlásomat:

Az úton legyél mindig boldog!
Az út örök. A cél? Csak pillanat.
Ne várd, hogy jönnek boldog koboldok,
az úton mindig Te érezd jól magad!

Pécs, 2020. 05. 07.
Borhidi Attila

* * *

A Képtelen Strófák a Fénnyel Írott Napló írása közben születtek, de fények (!) nélkül. Ez sem válogatás, hanem a napok hangulatát tükröző napló.

Ezek is tárgyszerűek, és személyesek, személyesek, és közösségiek is.

Mivel egy Napló részei, rögzítettek térben és időben, de át is törik ezeket a korlátokat.

---