---

Tartalom

Takács Ferenc: Jelentés
Lator László: A fordításokról

Philip Larkin: Leave

FORDÍTÁSOK:
Spiegl Máté (I. díj): Eltávozhatáson
Orosz Kata (II. díj): Szabadság
Sziebert H. Ádám (III. díj): Eltávozás
Kiss Barnabás: Eltáv
Maczák Zsuzsanna: Eltávozás
Dr. Mayer Vivien: Eltávozás
Nagy Kinga: Távozás
Pheby Krisztina: Eltávozás
Salgó Ella: Kimenő
Spiegl Máté: Eltávozás
Wiltner Gábor: Kimenő

---

Fülszöveg

Visszafogottság, kiábrándultság, töprengés, humor és áhítat jellemzi a második világháború utáni korszak jelentős angol költőjének verseit, akit ma "Anglia másik koszorús költőjeként" tartanak számon (a Poet Laureate címet, miután Larkin visszautasította, Ted Hughes kapta). Az időmértékes verselés a hétköznapi beszéd ritmusát követi költészetében.

Philip Larkin az angliai Coventryben született, 1922. augusztus 9-én. Első írása egy iskolai feladatként előírt költemény, ezután kezdett hódolni az éjszakai versfaragásnak. Miután Oxfordban kitüntetéssel végzett, számos intézményben könyvtároskodott. A nyilvánosság elől a Hull University könyvtárának magányába visszahúzódva élt akkor is, amikor már költészetét egyre nagyobb népszerűség övezte. Torokrákműtétet követően, 1985-ben halt meg.

Műveinek gyakori motívuma a halál és a modern lét sivársága. Az emberi viselkedés hamissága, a képmutatás, az álszent, talmi értékrend, az emberi törekvések hiábavalósága foglalkoztatja. Világmegvetése, kis terjedelmű opusa és zárkózott életvitele folytán a "melankólia" költőjét látták benne, amit deklarált művészet- és életfelfogása is alátámasztott. Az ihletről például azt vallotta: "Ami Wordsworth számára a nárcisz, az számomra a megfosztottság." Több kritikus szerint ugyanakkor a Larkin verseit uraló elkeseredettség legnagyobb műveiben egyensúlyba kerül a remény és a derű érzésével, művészetében Larkin valójában eszközt lát, amely elvezeti hozzájuk és közvetíti őket másoknak.

Első kiforrott verseivel (a The Less Deceived című kötetben) az ötvenes évek The Movement irodalmi irányzatával jegyezte el magát, melynek képviselői hétköznapi élményeket verseltek meg, tudatosan kerülve a romantika eszményítő elveit és a modernek irodalmi kísérletezését, s kivívta velük a kritika elismerését.

Igen magas követelményt támasztva maga iránt életművébe tartozónak ő maga csak három kötete 85 versét tartotta (The Less Deceived, The Whitsun Weddings, High Windows és az Aubade című kései alkotás). The North Ship című első kötetét még kiforratlannak ítélte retorikája miatt, másik két kötetének (XX Poems és The Fantasy Poets No. 21: Philip Larkin) verseit pedig átdolgozva vette fel a három fő kötetbe.

Az Anthony Thwaite által szerkesztett gyűjteményes Collected Poems olyan verseket is szerepeltet, melyeket Larkin életében nem akart megjelentetni. Magyar nyelvre többek között Hajnal Anna, Nemes Nagy Ágnes, Fodor András fordított Larkin-verseket.

---