Tartalom

Bevezetés

A miskolci Bányakapitányság 1923-1924 években felépített Soltész Nagy Kálmán u. 5. szám alatti székháza vagy - ahogy a korabeli sajtó elnevezte - palotája, az első épület volt a Soltész Nagy Kálmán utca e szakaszán.

Ez az írás a korabeli híradások és egyéb rendelkezésre álló források alapján mutatja be az épület létesítésének történetét.

Az előzményekhez tartozik, hogy a szénbányászat 19. sz. végétől megmutatkozó gazdasági növekedésének egyik következményeként, 1911-ben bővítették a bányahatóság szervezetét és az addig működő 7 bányakapitányság és 3 bányabiztosság mellé, a Zsil-völgyi, a mecseki és a borsodi szénmedencék bányászatának hatósági felügyeletére 1-1 bányabiztosságot hoztak létre, Petrozsény, Pécs és Miskolc székhellyel. Az új bányabiztosságok 1911. november 1-től kezdték meg működésüket.

A trianoni békeszerződés következtében a 7 bányakapitányságból és 6 bányabiztosságból álló bányahatósági szervezetből mindösszesen a budapesti Bányakapitányság, valamint a pécsi és miskolci Bányabiztosságok maradtak az ország új határain belül. A kormány ezért rákényszerült a bányahatósági szervezet átformálására és 1922. szeptember 1-i hatállyal a két bányabiztosságot bányakapitánysággá szervezte át, továbbá Salgótarján székhellyel egy negyedik bányakapitányságot hozott létre. Az átszervezésekkel egyidejűleg merült fel annak szükségessége is, hogy az új bányakapitányságok megfelelő elhelyezést nyerjenek.