---

Tartalom

Bevezetés
Gerő György
Moholy-Nagy László
Mihály Dénes
László Sándor
Metzner Ernő
Gyarmathy Tihamér
Novák Márk
Huszárik Zoltán
Tóth János
Erdély Miklós
Szentjóby Tamás
Lakner László
Maurer Dóra
Bódy Gábor
Tót Endre
Kemény György
Gáyor Tibor
Jeney Zoltán
Vidovszky László
Dobos Gábor
Najmányi László - Molnár Gergely
Hajas Tibor
Vető János
Birkás Ákos
Károlyi Zsigmond
Tímár Péter
Szirtes András
Háy Ágnes
Száva Gyula
Pauer Gyula
Legéndy Péter
Kisfaludy András
Tóth Gábor
Baranyai András
Galántai György
Indigo csoport
Szirtes János
Böröcz András - Révész László László
Enyedi Ildikó
Gábor Áron
Erdély Dániel
Lábas Zoltán - Nemesi Tivadar
Xertox
Jelenczki István
Vasvári László Sándor
Palotai Gábor

---

Bevezetés

A bevezető célja, hogy néhány megjegyzést fűzzön a kiállításhoz, illetve utaljon néhány dologra, ami a kiállításból kimaradt, bár ide tartozik.

A kiállítás alcíme egyrészt a történeti közelítést ígéri, másrészt a "kísérleti" szót használja, mint a - Magyarországon - legelterjedtebb kifejezést annak a filmfajtának a jelölésére, ami a kiállítás tárgya. Így pontosabb, mint a "film és egyéb művészetek" vagy az "avant-garde és a film kapcsolata" alcím-változatok, melyek még szóba kerültek. A "kísérleti" jelző magyarázataként itt egyetlen dologra hívom fel a figyelmet: a tudomány szóhasználatában a kísérlet a megismerő folyamat azon része, melynél a vizsgált probléma elméleti és gyakorlati összetevői egybeeshetnek, vagyis olyan anyagokat, eszközöket, folyamatokat használnak és figyelnek meg "működés" közben, melyekről közvetlenül szó van. Jelen összefüggésben tehát a filmhasználat azon módjáról beszélünk, melynél a közlés éppúgy irányulhat a filmanyag természetére, a filmre mint művészi vagy kommunikációs eszközre, mint a film segítségével közölhető információk jellegére, a filmmel megmutatható (gondolati) tartalmakra. Lehet így a megjelenő filmanyag közvetlenül érdekes - "tiszta" film vagy "abszolút" film, ahogy a 20-as évek szóhasználatában felmerült - vagy mint közvetítő - itt a film-nyelv analógiára utalok -, s végül - a legmegszokottabb módon - közvetve, mikor valamely esemény, történet, előre elgondolt mondandó rögzítésére, elmesélésére, reprodukálására használják (ebben a sorrendben).

A Film/Művészet cím látszólag ellentmond az eddigieknek, hiszen a megismerést a tudomány előjogaként szokták emlegetni, még ha a fülnek nem idegen a "művészi megismerés" összetétel sem. A filmnél különösen együtt jár a technikai (tudományos) feltalálás és a művészi felfedezés, egyik a másikat ösztönzi, s nem is deríthető ki minden esetben az elsőbbség. A technikai eszközök (tudományos felfedezések) gondolati lényegének megértése és kibontása mint új művészi feladat és a művészet új problémáinak kifejtése mint technikai kérdéseket is felvető jelenség itt összekapcsolódik.

A kísérleti (experimentális) vagy alternatív filmezésnek szinte a filmmel egykorú története, mint jelentős nemzetközi mozgalomnak történetileg feldolgozott szakaszai, irányzatai vannak. Ennek része a magyar - nem mindig magyarországi - alkotók munkássága is, mely ezen a kiállításon a nemzetközi összefüggésekből valamelyest kiszakítva jelenik meg. A történeti feldolgozás a kiállításon elsősorban időrendet jelent, másodsorban azt, hogy a 20-as évektől kezdődően a jelenkorig - kisebb-nagyobb megszakításokkal - felmutathatók azok a művek, alkotók, csoportok, mozgalmak, melyekből összeállhat egy - majdani - magyar kísérleti filmtörténet. Mint az elmúlt évek kutatómunkájának eredményei mutatják, még több új, váratlan felfedezéssel is számolhatunk ezen a területen, akár az újonnan előkerülő régi, akár a készülőben levő új műveket tekintve. Ezért sem törekedhet ez a kiállítás teljességre, de azért sem, mert a már meglévő, bemutatható (és bemutatásra érdemes) anyag elég több kiállításra is.

Kimaradt így, vagy csak utalásszerűen van jelen (a már említett nemzetközi összefüggéseken kívül): Az amatőrfilmes mozgalom, úgy a 30-as éveket (pl. Fejér Tamás) mint a 60-as évek elején induló, illetve a 70-es években dolgozó alkotók nagy részét tekintve (pl. Nagy László Gábor); a rajz- és animációs film (csupán a legújabb törekvéseket mutatja be a kiállítás az EXPERANIMA szerepeltetésével), a játékfilmes (ill. dokumentumfilmes) törekvések szempontunk szerinti - vizsgálata úgy a hatvanas évek elején (Gaál, Jancsó), mint a hetvenes évek végének néhány filmkészítőjénél (pl. Jeles András, vagy az "új narrativitás" képviselői, mint Xantus János), illetve a "profi" filmes és "kísérleti" filmes magatartás lehetséges kapcsolatai (az utóbbi két közelítést valamelyest jelzi Bódy Gábor munkáinak bemutatása). Utalásszintű a video és az "expanded cinema" (kiterjesztett film) jelenléte is.

Kisebb hangsúly esik a szervezeti sajátosságok, társadalmi összefüggések, illetve az elméleti munka és filmkészítés kapcsolatának megmutatására, ami inkább egy tanulmány, mint egy kiállítás feladata. (A katalógusban levő néhány idézet utal arra, hogy több filmkészítő elméleti tevékenysége is jelentős: pl. Moholy-Nagy, Erdély Miklós, Bódy).

A kiállításon elsősorban képzőművészeti - illetve részben zenei - összefüggések váltak hangsúlyossá. Ezt indokolja, hogy az experimentális filmkészítés szemléletében (és az alkotókat tekintve is) nagyrészt (képző)művészeti (és zenei) indíttatású, sőt (külföldön) ez a filmforma helyét, közönségét modern művészeti múzeumokban, galéria (klub)-mozikban találta meg.

A katalógus szerkezetében a kiállítást követi, de nem pontosan "fedi" a kiállított anyagot, inkább - szöveg- és képválogatásával - kiegészíti azt. Nagyjából időrendben a 20-as, 30-as évek adják az első részt, majd az átmenetet Gyarmathy Tihamér képviseli, illetve a Balázs Béla Stúdió kezdeti időszakából néhány film (Huszáriktól pl. csak az Elégia), ezután néhány olyan művész következik, akik a 60-as évek végén foglalkoztak filmezéssel. Ezt követi a BBS filmnyelvi sorozata (Bódy Gáborral indítva), a K3 csoport, s végül a legutóbbi évek alkotói.

Köszönetet mondok ezúton is azoknak, akik a kiállítás és a katalógus létrejöttét segítették.

Peternák Miklós

---