---

Tartalom

Az olvasóhoz: Kijev és Magyarország

I. fejezet - A Kijevi Rusz kialakulása
II. fejezet - Bölcs Jaroszláv udvarában
III. fejezet - Lehetett-e Álmosnak Kijevben udvarháza?
IV. fejezet - Lehetett-e a Bécsi szablya Anasztázia hercegnő jegyajándéka?
V. fejezet - András visszatér Magyarországra
VI. fejezet - A további helyzet a Kijevi Ruszban
VII. fejezet - További körülmények és események Magyarországon
VIII. fejezet - A tihanyi emlékek
  A régészeti kutatások története
  A királyi család kriptája

Erdélyi István: Utószó

Mellékletek
  A szövegben említett kijevi uralkodók
  Az egyidejű magyar uralkodók
  A magyar és a kijevi uralkodók családfáinak részletei

Irodalom
  Uzsoki Andrásnak a témakörből megjelent munkái
  Kéziratos források

---

Előszó

A cári Oroszországgal kétszer, a Szovjetunióval - azon belül Oroszországgal és Ukrajnával pedig - szintén kétszer súlyos, a magyarság számára végzetes háborúk révén került szembe Magyarország. Már emiatt is érthető az az ellenszenv, amellyel dédapáink után mi magunk is viseltetünk - néha akaratunk ellenére - az említett országokkal szemben. Pedig történelmi sorsa nyomán a magyarság azzal, hogy a Kárpát-medencébe bevándorolt, közvetlen szomszédja lett a ruszok és a keleti szlávok korai politikai alakulatainak, ezen belül a Kijevi Rusznak. Az ellenszenv, amelyet sok esetben nem is magyar politikusok gerjesztettek bennünk, azt is eredményezte, hogy az őstörténeti-régészeti kutatások is szinte megtorpantak a keleti országhatárnál. Sok esetben gátolta ez a megértést, a történelmi-kulturális folyamatok kellő megértését és magyarázatát, és gátolja még ma is - jóllehet az orosz kultúra megismertetésére nem is egy kísérlet történt és történik. Most mi magunk is ennek egyik ősi elemével szeretnénk olvasóinkat megismertetni.

A Kijevi Rusz, Kelet-Európa egyik jelentős állama, és a Kárpát-medencében létrejött magyar nagyfejedelemség a honfoglalás után szinte azonnal kapcsolatba lépett egymással. Ennek előzménye az volt, hogy őseink nemcsak az etelközi tartózkodásuk idejében, hanem kissé korábban is, a keleti szlávokkal már érintkezésbe kerültek. Ez a kapcsolat nyomot hagyott nyelvünkben. Jóllehet a tőlük átvett szavaink száma még a tucatnyit sem éri el, azok mégsem lényegtelenek. Az Orosz Őskrónikában feljegyezték a XI. vagy XII. században, hogy a nyugat felé tartó magyarok Kijev alatt vonultak el: "Idosa ugri mimo Kijev goroju jescse szja zovjet ninye Ugorszkoje i prisedgyse k Dnyepru sztasa vezsami..." - olvashatjuk óorosz nyelven a 898. évnél.

A X. században nemcsak a kijeviek nomád ellenségei közül fogadtunk be menekülőket, hanem gazdasági kapcsolatok kezdtek el kiépülni a Kijevi Russzal. Mi lovakat exportáltunk (talán éppen a tihanyi apátság gazdaságához csatolt, a mai Izsák község melletti ménesből, amely évente magától a királytól kapott 50 csikót!) - nemegyszer lószerszámokat is velük együtt -, onnan pedig üvegáru, ezüst ékszerek, meg ki tudja, mi minden más érkezett cserébe, és mindkét országban forogtak a kereskedők kezén értékes arab ezüstpénzek, különösen a Szent István-i pénzkibocsátást megelőzőleg. Különben 1000 körül magyar követség is járt Kijevben, valószínűleg részben térítési célból, csehekkel és pápai kiküldöttekkel együttesen.

Ez az aktív és határozottan barátságos kapcsolat jelentett alapot ahhoz, hogy az országunkon belüli válságos időkben akár vezetőink gyermekei is menedéket találhassanak a kijevi nagyfejedelmi udvarban. Így került oda Levente és András herceg is. Odakint a kereszténység 987-ben lett államvallás, és mindkét államban a bizánci egyház ért el sikereket, azzal a különbséggel, hogy a Dunántúlon emellett a nyugati kereszténység is gyökeret eresztett már a IX. század derekán, salzburgi és regensburgi térítők révén. Viszont ugyanekkor a Kijevi Ruszban, minden törekvésük ellenére, Róma követei nem értek el eredményt.

---