Rónaföldi Zoltán
Múltba nézek... Az ózdi cserkészrepülés története és emlékei, 1931-1945
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
1. KÖTET
Bevezető
Gondolatok a repülésről
A magyar vitorlázórepülés elindulása és szemelvények a történetéből
Az ózdi környezet és a körülmények
Egy érdekes ózdi epizód a XX. század elejéről
A cserkészélet Magyarországon. Repülőcserkészek
A gödöllői cserkész világtalálkozó cserkészrepülő emlékeiből
Az ózdi cserkészrepülők, a 248. számú "Vas" Cserkészcsapat. A kezdetek és repülés a Szenna-völgyben
Repülés a szentsimoni cserkészrepülőtéren
Az 1938. évi Szent György napi cserkész-díszszemle, Budaörs
Névjegyzék
2. KÖTET
Cserkészrepülő táborok, oktatók központi képzése, lengyelországi kiképzések
Új tényezők a hazai sportrepülésben
Az ózdi sportrepülés további élete
Az ózdi cserkészrepülés gépei
Az ózdi cserkészrepülésben használt, és azonosított gépek
Az ózdi cserkészrepülés kronológiája
FÜGGELÉK
Az ózdi cserkészrepülés néhány személyisége
A szerző
Név- és tárgymutató
Bevezetés
Tisztelt Olvasó!
Nyugdíjasként gyakran felkeresem szülőfalumat, Bánrévét, melyet több, mint 50 évvel ezelőtt hagytunk el, de itt maradtak az emlékek, a temetőben az elhunyt családtagok, rokonok, ismerősök...
Igaz, ilyenkor már sajnos csak a temetőig kell mennem, nincs már élő rokon, de innen is jól látom korábbi házunkat és a repülőteret is, amely felszántva áll.
Aki látott már füves repülőteret tavasszal, az tanúja lesz egy csodának, ahogy ezt a smaragdzöld tágas térséget, a milliónyi pongyola-pitypang egy villanásra "sárga tengerré" varázsolja, Ebből majd néhány nap múlva "fehér tenger" lesz, melybe belegázolva, felhőkben száll a pitypang virága és a futásunk nyoma élesen kirajzolódik a réten...
...
Fekszünk a repülőtér szélén a fűben, s bámuljuk az éppen ugró ejtőernyősöket. A szél szeszélyes, a nem irányítható ernyőkkel ugrókat ide-oda viszi. A srácot a közelünkbe hozza, látjuk, amint a lábait igazítva felkészül a földet érésre. A szél meglebben, hatalmas esés, az ernyőt berántja, nehogy a szél belekapjon, feláll, ránk néz, mosolyog, de amikor segítünk, az ernyőjét a zsákkal cipelni látjuk, erősen sántít, de "keményen" tartja magát. Legszívesebben leülne, de nem mutatja fájdalmát... A nagymenők már réselt ernyőkkel ugranak "zuhanót", mi így hívjuk. Hüse Károly mindig a hangár előtti térségben ér földet, talpra érkezik, elesni soha sem látom, gyalogolnia is csak métereket kell. Az ernyőjét villámgyorsan csomagolja, saját dolgait is percek alatt rendezi, mindenre, mindenkire figyel, utasít, megmutat, szervez, irányít... bámulom.
A gyermekévek élményei így rajzolódtak a fejünkbe, olyan mélyen vésődnek az ember emlékezetébe, hogy azokat onnan kitörölni nem lehet, de nem is érdemes, bár egyre halványodnak, és mind távolabbra kerülnek.
Mindezeknek azonban komoly előzményei voltak 1932 és 1945 között, amikor Ózdon is ezt még cserkészrepülésnek hívták. Koromnál fogva, én még gyerekként találkozhattam a volt ózdi cserkészrepülőkkel, akik ekkora már igaz 30-40 évesek voltak, de elszántságuk, kitartásuk, repülőszeretetük mit sem változott. A bánrévei repülőtér bezárásáig ők maradtak, akik vitték és vezették ezt a csodálatos dolgot. Édesapámtól is sokat hallottam a cserkészetről, a cserkészrepülésről, a vízi cserkészekről, de az 1950-es 60-as években ezt csak családi körben volt szabad felemlegetni. Úgy gondolom, hogy a volt cserkészrepülők is csak egymás között oszthatták meg a korábbi időkre vonatkozó gondolataikat. A szocialista társadalom vezetői nem igazán vették jó néven az előző rendszer dolgait, még akkor sem, ha azok legalább olyan jók voltak, mint az ekkoriak. Pedig én úgy gondolom, hogy "múlt nélkül nincs jövő", aki ezt megtagadja, az súlyos hibát vét. Ezért aztán sok éven át nem igazán lehetett hozzáférni azokhoz a könyvekhez, repülős és cserkész folyóiratokhoz, visszaemlékezésekhez, amely alapján hitelt érdemlően be lehetett volna mutatni a történéseket. Most, amikor egyre nyitottabb a világ és az előbb említett forrásokhoz hozzá lehet jutni. Már kicsit könnyebb a helyzet, viszont évtizedek repültek el és az emlékek is egyre töredékesebbek.
A könyvet, ha olyan is olvassa, akinek ebben része volt, remélem, örömét leli benne. Igazából azonban ez a ma emberének szól, hogy fogalma legyen, milyen nagyszerű dolgok történtek Ózdon 80-90 évvel ezelőtt a sport- és a cserkészrepülés terén. Úgy gondolom, hogy mindig és mindent a saját korának megfelelő társadalmi és technikai fejlettségi szinten szabad értékelni. Ha nem így tesszük, akkor nagyon igazságtalanok leszünk az elődeinkkel szemben. Ma embere! Gondolj arra, hogy 50-100 év múlva a mostani csodálatos technikai dolgok már megmosolyogtatóak lesznek az akkoriaknak, ma viszont ez a csúcs és a valóság! Ne ítélkezz tehát a régi dolgok felett, akkor az volt az elérhető!
Még valami! Soha sem lehet elvonatkoztatni az adott kor társadalmi, politikai adottságaitól, azoktól a körülményektől, amelyek az akkori életet szabályozták. Könnyű, ma, utólag, ítélkezni az elődök dolgai felett, amikor már látjuk a következményeket is. Mindig voltak választható utak, illetve "kényszerített" követelmények. Ma is így van... A világpolitikától, a saját országunktól, nem vonatkoztathatjuk el a jó, vagy rossz döntéseket. Ezért is törekszem e könyvben az adott kor társadalmi elvárásainak, történéseinek tükrében is bemutatni az ózdi cserkészrepülést.
A korabeli idézeteket, eredetiben, az akkor érvényes helyesírásnak megfelelően adjuk meg. A visszaemlékezők nyilvánvaló és bizonyítható tévedéseit a szövegben, vagy a lábjegyzetekben korrigáljuk.
Köszönet mindazoknak, akik emlékeikkel, fényképeikkel, írásaikkal, könyveikkel, észrevételeikkel segítették munkámat!
A könyv első változata először az interneten volt olvasható a saját írásaim között, aztán 2013. november 28-án felkerült a Magyar Elektronikus Könyvtárba is. Kicsit később a folytatása is, Rónaföldi Zoltán: Múltba nézek... Az Ózd-bánrévei sportrepülés és ejtőernyőzés története, 1945-1965, 2014. április 2-án.
Ez után sokan, sok család, korombeli barátaim, volt sportrepülők kerestek meg. Voltak, akik csodálkozva vették tudomásul a név alapján, hogy apjuk, nagyapjuk cserkészrepülő volt. Természetesen kerestek azok a családok is, akik minderről tudtak és most előkeresték a fényképeket, dokumentumokat is, és ezeket a rendelkezésemre bocsátották, hogy a könyv bővíthető, átdolgozható legyen. Sok új ismerőst és ismeretet szereztem, amelyet mind felhasználom a könyv átszerkesztéséhez, átírásához. Nagyon tanulságos volt sok olyan sportrepülő levele is, akik még az 1950-es években Bánrévén repültek, vagy országos táborokban itt vettek részt. Sok mindent megosztottak velem, ami a történetünk számára rendkívüli fontosságú. Nagy köszönet nekik!
Sok új ismeret származik majd az időközben - az évek alatt - átkutatott, átböngészett korabeli újságokból, folyóiratokból is.
Változatlanul kerestem, keresem az e témával kapcsolatos iratokat, dokumentumokat, irattárakban. Egyelőre azonban - és itt mondjuk az 1950-es, 1960-as évek bánrévei repülőtéri irataira gondolok - nem igazán jutottam előre, pedig egész "magas szintekig" mentem, országos hírű kutatóknál, de ott is teljes a tájékozatlanság... Ezeket az iratokat sajnos vagy megsemmisítették, vagy olyan helyeken vannak lerakva, ahol ezt nem is tudják, mert nem tartják nyilván?
Köszönöm mindazoknak a segítségét, akik információkkal, dokumentumokkal támogatták ezt az új könyvet, egyáltalán az előző cikkek, írások megismerése után, bátorítottak a folytatásra! Köszönöm a levéltáraknak, dokumentációs központoknak, kutatóknak, családtagoknak, akik hajlandóak voltak a megkereséseimmel foglalkozni és anyagokat, adatokat adtak.
Az ózdi cserkészrepülés történetét fejezetekre osztottam. Ebben kerülnek bemutatásra a körülmények, események, történések. A fejezeteket nem lehetett természetesen úgy szétválasztani, hogy azok időben és térben bizonyos átfedéseket ne tartalmaznának. Ennek ellenére a szükségtelen ismétléseket megpróbáltam elkerülni. Remélem e tagolása a könyvnek megkönnyíti majd a történések bemutatását és az olvasó általi értékelését is!
...