Szepes Erika
"Bár emelkednék a világ..." : kapcsolódások két Petőfi-vershez
TARTALOM, FÜLSZÖVEG
Tartalom
"Bár emelkednék a világ..." Kapcsolódások két Petőfi-vershez
Előhang a Világosságot! három strófájára írott glosszához
A XIX. század költői
Három glossza: Petőfi Sándor Világosságot! című költeményének három részletére
Requiem egy halálra ítélt ars poeticáért: Petőfi Sándor A XIX. század költői című versére
I. Confutatis maledictis - Nincs rád szüksége a világnak
II. Benedictus - isten ilyen / Lángoszlopoknak rendelé
III. Salvum fac populum tuum - A néppel tűzön-vízen át
IV. Dies irae - Vannak hamis próféták
V. Hostias - Ha majd a bőség kosarából
VI. Preces meae non sunt dignae - Talán az élet munkáinkért
VII. Quantus tremor - Mit ugattok, mit haraptok
1., Et gratia tua illis succurente - Támaszkodjék szabályokra
2., Deposuit potentes - Mint kiűzött király
Requiem egy halálra ítélt ars poeticáért: Szerzők neve az előfordulások sorrendjében
Fülszöveg
Petőfi két versére (Világosságot!; A XIX. század költői) közel kerülhettem egyrészt a felvilágosult és szenvedélyesen lázító rebellishez, másrészt a század legmélyebb filozófiai gondolatait magában őrlő és miattuk őrlődő, keserű bölcshöz. A két vers egymáshoz igen közeli időben keletkezett, előbb a forradalmi ars poetica, később a rettegő lemondás. Miből eredt ez a gyors váltás, volt-e konkrét kiváltó oka, ebben a munkában nem kutattam. Az első pályázat a bölcseleti mű volt, ebben megpróbáltam követni a költőt a kétségbeesés fokozatain a végső elborzadásig. A második a jól ismert programvers volt, amit "kötelező olvasmányként" sosem szerettem, most azonban megéreztem hihetetlen aktualitását az ars poetica ellenében ható erők dominanciája idején. Az aktualitás érvénye nemcsak máig hat, de visszamenőleg az egész magyar költészetre, amelynek vonatkozó sorait egymás mellé állítva hatalmas kórus szerveződik a közösségi költészet létjogosultságának felzendítésére.
***
Szepes Erika 1946-ban született Budapesten. Egyetemi tanulmányait az ELTE-n végezte latin-magyar szakon, 1970-ben. Doktori diplomáját görög irodalom- és vallástörténetből szerezte 1977-ben. A mai magyar vers formai elemzéséből írt kandidátusi disszertációját 1992-ben védte meg. 1970-1982 között az Akadémiai Kiadó felelős szerkesztője, majd 1997-ig főmunkatársa és szerzője. 1982-től 1985-ig a Szépirodalmi Kiadó felelős, majd 1985-1991 között főszerkesztője. Azóta szellemi szabadfoglalkozású. Tanít az ELTE-n és a Zeneművészeti Főiskolán. - Főbb művei: Rákóczi Ferenc Vallomásai (ford. és utószó, 1978), Verstan (Szerdahelyi Istvánnal, 1981), Mágia és ritmus. Vallástörténeti és verstani tanulmányok (1988), Magyar költő-magyar vers (1990), Arisztophanész: Lüszisztraté (ford., kommentárok és utószó, 1995), Olvassuk együtt! (1995), A mai magyar vers I-II-III. (1996), Olvassuk együtt! II. A vers mint alma (1999), Anakreón-variációk: vágyott életminőség avagy sorsközösség (2002), Bíborban és feketében az ezredvége. Sebők Éva mítoszai (2003), Olvassuk együtt! III. Szerep és személyesség (2003), "Szertenézett, s nem lelé...". A Varga Rudolf-jelenség (2004), Ördöggolyó (novellák, 2005), Olvassuk együtt! IV. A költő és a mítosz (2006).