---

Tartalom

Előszó
Bevezetés

BÁRÓ MEDNYÁNSZKY CÉZÁR EMLÉKEZÉSEI ÉS VALLOMÁSAI AZ EMIGRÁCIÓBÓL
I. Ifjúságom
II. Ifjúkori szerelmem
III. Az utolsó pozsonyi országgyűlésen
IV. Viharfelhők közt Pesten
V. Diadalmas csatákban
VI. Mint osztályfőnök a hadügyminisztériumban
VII. A Világos melletti síkon
VIII. Menekülésem a bosszú elől
IX. A keletfranciaországi úri társaságban
X. Vígan és búsan Párizsban
  Függelék A párizsi emigráció gyülekezése és élete
XI. Borúra-derű
XII. Romantikus napok
XIII. A decemberi államcsiny és mi bujdosók
XIV. Egy végzetes levél hazulról
XV. Honvédtisztek nyári éjtszakája Noisyban
XVI. Merész elhatározás
XVII. Találkozásom anyámmal Brüsszelben
  Függelék A londoni bajtársak gyülekezése és élete
XVIII. Útban a világ körül
  1. Az Atlanti-Óceánon és Braziliában
  2. Levelek Dél-Afrikában
  3. Aranyásó honvédtisztek Ausztráliában
  4. Egy bandita támadása Melbourne-ben
  5. A Csendes-Óceán meseszerű szigetén
  6. Kaliforniában és Louisianiában
XIX. Ujra Párizsban Hol a menyasszony?
XX. Mindennapi társaságom
XXI. Egy huszárkapitány halála az emigrációban
XXII. Egy csillogó remény eltünése
XXIII. A Földközi-tengernél
XXIV. Ujjászületésem - kiábrándulásom
XXV. A Léman tava partján
XXVI. A Provence dalos mezőin
XXVII. Ujra a Rivierán
XXVIII. Teleki László társaságában
XXIX. Sötét sejtelmek
XXX. Egy démon
XXXI. A nagy hamleti kérdés

Epilogus

---

Előszó

Amint Világosnál a magyar zászló porba hullott, a véres megtorlás megkezdte művét. Jaj volt annak, ki részt vett a forradalomban!

Báró Mednyánszky Cézár, hadügyminisztériumi osztályfőnök és a honvédhadsereg főpapja, a katasztrófa után elmenekült. Itthon halálra itélték, künn nyolc éven át négy világrészben hányta a sors. Alig harminchárom éves korában halt meg mint száműzött a francia Rivierán.

Élete folyamán annyi sok kalandon és viszontagságon esett át, hogy élete - mint mondani szokták - valóságos regény. Néhány hónappal halála előtt megírta történetét.

Nemcsak bonyolult élethelyzeteiről ír a szerző, hanem kora nagy eseményeiről és nagy férfiairól is nyilatkozik művében. Hadi lelkészi tevékenysége leírásával plasztikus képet ad szabadságharcunk lendületéről és bukásáról általában. Személyes élményei útján szemünk elé állítja azt is, hogy hogyan helyezkedett el a Világos utáni emigráció a külföld sokféle társadalmában.

Tanulságos történet is a magyar romantikus világ emez érdekes alakjának élete. Példás vitézséggel és teljes odaadással részt vett abban a küzdelemben, mely nemzetünk önérzetének egyik legragyogóbb élménye. Az emigrációban is, ameddig csak tehette, értékes külföldi kapcsolatok teremtésével azon fáradt, hogy hazája ujra szabad legyen. Teljes bőségében árad művéből e kettős küzdelem szelleme.

A fiatal arisztokrata a haza földjéről száműzött magyar lélek vívódásának emlékében a pályájával meghasonlott, majd állásától megvált pap különböző rendű kötelességei összeütközésének történetét is őszintén feltárja. E szempontból műve megrendítő memento és egyedülálló a magyar irodalomban.

Följegyzéseit a szerző bujdosó bajtársainak és távoli nemzetének hagyta emlékül. "Hadd szólaljon meg hamvaimból e hang, hogy valami emlékem maradjon nemzetemnek!"

Mikor a hazánkban ismeretlen Emlékezései és Vallomásai angol szövegének elsárgult lapjaira akadtam és a kiváló száműzöttnek ezt az óhaját olvastam, szinte kötelességemnek éreztem, hogy sokszoros romantikával átszőtt memoár-művét magyarra fordítsam s mint új történeti és lélektani dokumentumot a magyar közönséggel megismertessem.

A Hadtörténelmi Közleményekben, Napkeletben, Pesti Hirlapban és Pester Lloydban megjelent szemelvények nagy érdeklődést keltettek az egész magyar közönség körében. Emez általános érdeklődésre és a történetkutatók (Századok, 1929. I. 100. l.) óhajára is elhatároztam, hogy az értékes mű magyar átültetését teljes egészében, könyvalakban teszem közzé.

Hálás köszönetét mondok Gróf Széchényi Aladár úr ő méltóságának, a legnagyobb magyar - Gróf Széchényi István - szelleme kiváló mértékben örökösének, ki spontánul felajánlott és nemeslelkűen adott rendkívüli támogatásával döntően elősegítette a száműzött hazafi végső óhajának teljesedését. Éppúgy őszinte köszönetet mondok mindazoknak, kik bármi módon is hozzájárultak, hogy e mű a magyar nyilvánosság elé jusson. Hadd tartsa fenn emlékét ama vitéz magyarnak, kinek csontjai a Côte d'Azur szikláinál porladnak és sírja ma már jeltelen, ismeretlen.

Budapest, 1929 decemberben. Dr. Óvári-Avary Károly, volt főiskolai tanár.

---