---

Tartalom

Előszó

A perzekútor-esztetika ellen
  Kelet népe
  Hazafiság és irodalom (Három cikk)
  Hagyomány és egyéniség
  A magyar kultúra s a nemzetiségek
  Utóirat (A perzekútor-esztetikáról)
  Hadi készülődések
  Irodalmi modernség
  Nemzeti-e mai költészetünk?
  Az üldözött irodalom
  Irodalmi viszonyaink s a magyar lélek
  Iró és közönség
  Gyulai Pál

Irodalmi szempontok
  Vezérek nélkül
  A költők hajnala
  A fekete zongora
  Versekről
  Színház és stílus
  Színház és irodalom

Irók és könyvek
  Vörösmarty Mihály
  Tompa Mihály
  Jókai-ünnep
  Vajda János halálára
  Ady Endre
  A megváltás felé
  Babits
  Lamentációk
  "A tudni nem érdemes tudománya"
  Tennyson
  Zola
  Oscar Wilde
  A Quo Vadis-láz
  Octave Mirbeau
  Zsargon

Liebknecht
A jövendő törvényhozás
Világnyelv, politika és természetes fejlődés

---

Előszó

Ez a könyvem, még inkább, mint az eddigiek, ujságcikkek gyűjteménye. Hogy efféléről mi a véleményem, e cikkek közt az Octave Mirbeau-val foglalkozóban megírom.

Úgyszintén ismételnem kell azt a fájdalmas megállapításomat, hogy ujságcikken, bár a legfrissebb keletűn, túlhalad nemcsak a dolgoknak, de az író nézeteinek fejlődése is. Legszomorúbban ezt a Liebknecht halálára írott megemlékezésen látom; - akkor (igaz, hogy ennek már tíz éve), meglehetős egyaránt állott a marxizmus s a revizionizmus közt folyó perrel, - ma, mióta a szindikalizmus váratlan perdöntő gyanánt löki irattárba ezt a taktikai doktorkodást, az egész képből alig áll meg egyéb, mint a metternichi idők háttérrészlete.

Mégsem félek kiadni e könyvet, mert ennek is megvan az az értéke, ami Olvasás Közben könyvemnek: az, hogy dokumentum. Idestova huszadik esztendeje folyik nálunk az uj irodalmi háboruság, s most ott tartunk, hogy vannak dolgok, amiket ma már nem lehet nálunk írónak ellene vetni, s vannak módok, ahogy ma már nálunk sem lehet írott dolgot tárgyalni. Hogy idáig jutottunk, abban valamelyes részük volt az itt megőrzött cikkeknek is, - pontosabban szólva: ezek is médiuma voltak az irodalmi fejlődésnek, mely a mi hazánkat sem kerülte el. Ami ma egyik fogyatkozásuk: hogy nagyrészt túlságos magától értetődnek, az egy kicsit hatásuk is, mert meglátásuk napjaiban nem mind voltak magától értetődőek.

Arra kell kérnem az olvasót, hogy igazságosan ezzel a szemmel olvassa e könyvnek kivált A perzekútor esztétika ellen szóló első szakaszát, s ezzel a szemmel nézze az egész könyvben a gyakor ismétlődéseket s nem hiányzó ellentmondásokat. Az ismétlődés néha annak következése, hogy hadakozás közben ugyanazon hadállást ujra meg ujra be kell venni - s néha olyasmi tetszik ellentmondásnak, ami valójában továbbfejlődése vagy nekibátorodása egy első jelentkezésekor bátortalan vagy félbemaradt megfigyelésnek.

Budapesten, 1909. karácsony napján.

---