Mi volt előbb - még a "hol volt, hol nem volt" előtt is -, a tyúk, vagy a tojás, esetleg a kiscsibe és az érte való aggódás? Látszólag ezt kérdezhetjük Horváth László legújabb, legkiforrottabb meseregénye kapcsán. Mégis, Horváth Lászlótól megszokott módon, jóval többről van itt szó, mint egy érző szívű, szegény lányról, a családjáról, meg a vakon született kiscsibéről. Itt bizony, minden mese és mesés elem mellett az van, hogy mi lesz a világgal - világunkkal -, ha nem lesznek benne - a valóságban, de már a mesékben sem - érző szívű Harmatcseppek, akik gondolkodnak.

Minden élet egyéni és érték. Attól, hogy fogyatékkal születik, mint vakon a mese kiscsibéje, ki tudja, mi lesz belőle, ha nem csupán élni hagyjuk, hanem megsegítjük, sőt meggyógyítjuk. Ki más, mint a boszorkány, aki lehet, hogy egyszerűen csak egy füves-néne, de mivel 101 évesnek mondja magát, irigylik.

A jószívű lány, Harmatcsepp arra gondol, ha ki nem is mondja, lehet, a vak kiscsibe - ha segítünk neki élni, felnőni - lesz az, "aki" megtojja a csodatojást, amely vagy aranytojás lesz... Vagy egyszerűen a következő élet!

De ennyire magától értetődő mindez? Korunkban, a környezetszennyezés, a nagy erejű rombolás korában? Amikor már nem az a kérdés, hogy a következő generációkat mikor fogja ledobni magáról a Föld, hanem - érezhetjük - ez talán már a mi korunkban bekövetkezik. Az úgynevezett fenntartható fejlődés, így, ahogyan most mi műveljük, nem tartható fenn. De ha vigyázunk a világra, az is vigyázni fog ránk - mint ahogyan vigyázott az emberiségre évezredek óta.

Így lesz, így van jelentősége minden egyes életnek, amely új életet hozhat, minden egyes, akár beteg csibének, amely felnőve talán egy csodatojást tojhat. Így válhat az eddigi vak szemű kiscsibéből mesebeli Szépszemű!

Horváth László meseregényének családja egyszerű ésszel gondolkodik. Szó szerint józan, paraszti ésszel. Ha én kérek valamit, adnom is kell valamit. Úgy semmi sem működhet, hogy mindig csak és egyre többet elveszek.

Horváth László mesebeli - vagy nagyon is valós - hősei próbálkoznak. Mint teszi már oly' régóta az emberiség. Harmatcsepp, a lány jószívű, ezért azonnal segíteni akar. Pedig az akkor még kicsiny, vak madártól semmit sem kapott. Sőt nem is gondol arra, hogy kérhet bármit is majd. Harmatcsepp egyszerűen csak tudja-érzi, amit mindnyájunknak éreznie kellene: az erősebb, az idősebb, az okosabb és a tapasztaltabb felelősséggel tartozik a gyengébbel szemben. Nem egyszerűen jótékonyságból, hanem mert így maradt - eddig - fent a világ!

A történetben szereplő anya, mint minden jó anya, összetartja a családot, az ő kicsiny, jó világát, még akkor is, mikor - a hatalom képében - fekete fellegek sűrűsödnek a fejük felett.

Mert minden nagy szervezet, még a világ ereje is a legkisebb egységében rejlik.

Ezt az egységet, a jó, egymásra és másokra, meg körülöttünk a világra odafigyelő család egységét kell megőriznünk!

Ezt mondja el Horváth László mesebeli elemekkel bővelkedő regényében, hogy olvassunk, felolvassunk, gondolkozzunk és legfőképp érezzünk!

Petrusák János
PegazusTv Média és Oktató Kft.
ügyvezető