Balázs Béla
Dramaturgia
TARTALOM, UTÓSZÓ
Tartalom
I. A NYILVÁNOSSÁG.
II. A JELENVALÓSÁG
III. HELY ÉS IDŐ.
IV. A DIONYSIKUS PRINCIPIUM.
V. A DIALOGUS.
VI. CSELEKVÉS ÉS KARAKTER.
VII. A KONFLIKTUS.
VIII. A TRAGÉDIA.
Utószó
1917 tavaszán ezen a néven előadások sorozatát kezdtük, melynek a már meglevő szabadiskolák mellett az a létjogosultsága, hogy azoktól különbözni kiván.
Különbözik tőlük elsősorban előadásaink karakterében, hogy nem népszerü. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a tudomány népszerüsítése azt lényegéből kivetkőzteti és, hogy minden gondolat csak azon a szinvonalon és azon a nyelven közölhető adekvátan, melyen megszületett. Előadóink arról akarnak beszélni, ami őket foglalkoztatja, a gondolkodás műhelymelegét közvetítve azoknak, akiknek már nincs szükségük az örökké csak bevezető előadások kézikönyvtudományára.
Ezek az előadások még sokkal inkább különböznek azonban a már létező szabadiskoláktól tárgykörük céltudatos irányszabásában. Az uj spiritiualizmusnak és idealizmusnak világszemléletét kivánjuk terjeszteni és annak problémáival foglalkozni. Döntő fontosságot tulajdonítunk ennek éppen ma, mikor szemmel látható, hogy az európai kultura a XIX. század pozitivizmusa után határozott fordulatot vett ujra a metafizikai idealizmus felé. A spiritualizmus e kétségtelen ujjászületése idején fontosnak tartjuk, hogy a mi közönségünk is megismerkedjék e régi problémák mai formáival, mindenek felett azért, hogy megérezze, hogy nemcsak uj tudásokról, hanem még inkább uj kulturáról van szó. Uj kulturáról - csak a tegnapival szemben ujról, - melynek hordozója a most kialakulóban levő európai ember szellemi tipusa. Ez az uj tipus mulóban levő materializmussal szemben a transcendentia problémáinak fontosságát, a relativista impresszionizmussal szemben a pricipiumok egyértelmü érvényességét, az anarchikus világnézettel szemben a normativ etika pathoszát hirdeti. Ebben a tekintetben rokonoknak érezzük magunkat minden idealista korral és minden kor őszinte idealistáival. Az ő szép tradiciójukat, mely nálunk Magyarországon is megvan, akarjuk mi ujra felvenni, gazdagítani és erősbíteni. Tudjuk, hogy eme ujraébredő kultura emberei már számosak Európában és talán nálunk is. Előadásaink csak hozzá kivánnak járulni ahhoz, hogy találkozhassanak és egy uj generáció-közösség öntudatában megerősödhessenek.