---

Tartalom

I. Bevezetés
  1. A probléma a köztudatban
  2. A kereszténység társadalmi és gazdasági környezete
  3. Világváros kétezer év előtt

II. A római rabszolgagazdaság kialakulása
  1. A nagy birodalom kis kezdetei
  2. A római latifundiumok kiképződése
  3. A rabszolgamunka térhóditása
  4. A római és a mai proletáriátus
  5. Bérmunka és rabszolgamunka a rómaiaknál

III. A rabszolgagazdaság tetőfokán
  1. A császársággal járó politikai és gazdasági változások
  2. A technika haladása az ipar terén
  3. Rabszolgák tulsulya a kormányzásban
  4. A termelési erők és termelési technika leromlása a mezőgazdaságban

IV. A rabszolgaság elhalása
  1. A rabszolgák felszabadulása az iparban
  2. A rabszolgaság átalakulása a mezőgazdaságban
  3. A házi rabszolgaság lassu elsorvadása

V. Kereszténység és rabszolgaság
  1. Az ősi keresztény vagyonközösség
  2. Az üldözött és üldöző egyház
  3. Az egyház a rabszolgaság mellett
  4. A rabszolgák élete a kereszténység uralma alatt
  5. Az amerikai rabszolgaság
  6. Rabszolgagazdaság és tőkeakkumuláció

---

Bevezetés

Kereszténység és rabszolgaság - ugy szerepelnek a köztudatban, mint a tüz és viz, fagy és forróság, mint összeférhetetlen, szélső ellentétek. A közkeletü történelemtanitás egy lépéssel még tovább megy és futólagosan összekapcsolja őket, mint egymást felváltó világtörténeti jelenségeket. Nemcsak a "valláserkölcsi", hanem a hivatalos és "pártatlan" történettanitás is egymással viaskodó eszmeáramlatokként állitja őket szembe egymással. A szószék, katekizmus és a tankönyv egyező előadása szerint a keresztény hit születése pillanatától fogva szüntelenül támadta és végül diadalmasan ki is szoritotta a világból a pogányság világfelfogásának ezt a torzszülöttét. Mert maga a rabszolgaság - a közkeletü felfogás szerint - csak egyik következménye volt az ókori önző, anyagias, uralomra törő politheisztikus világfelfogásnak, amely isteneket látott az uralkodókban és "beszélő szerszám"-nak tekintette a dolgozókat. A keresztény világfelfogás ellenben minden ember testvériségét hirdette nyelvre és fajra való tekintet nélkül, szeretetet követelt még az ellenséggel szemben is - és ahogy ez a keresztény morál egyre mélyebben hatolt előre a pogányság világában, ugy lazultak és tágultak a rabszolgaságot fenntartó előitéletek és jogszabályok bilincsei is. A megváltó hit uralomra jutása pedig elhozta a megváltást az állati sorba sülyesztett rabszolgák számára is.

Az ilyen elmefuttatásokból, melyek szerint a rabszolgaság keletkezése és megszünése voltaképen a pogány és keresztény világnézet különbségének kérdése, rendszerint két irányban is levonják a következtetést. Alátámasztják vele az ideologikus történelmi felfogást, mely szerint a társadalmak történetét világnézetek, eszmeáramlatok irányitják. Azt viszont, hogy a kereszténység mégsem valósitotta meg a társadalmi és gazdasági függőség alóli felszabadulást, bizonyitéknak használják fel arra, hogy a fennálló egyenlőtlenségnek kiirthatatlan gyökerei vannak az emberi természetben.

Ezzel aztán a közkeletü történelemfelfogás el is intézte a maga részéről a rabszolgaság kérdését. Beilleszti a saját nevelési és propagandisztikus eszközei közé, azonban kitér az elől, hogy beillessze a társadalom többi életjelenségével való összefüggésébe.

Szükszavu felületességei siklik el az a történettanitás azoknak a dolgozó tömegeknek élete és halála fölött, akik ellen hóditók és hóditottak részéről egyaránt szünet nélkül folyt a társadalmi harc. Nem is méltatja figyelemre a kényszermunkával, a "beszélő szerszámokkal" való termelés folyamatát.

...

---