Riedl Frigyes
Poetika és poetikai olvasókönyv
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Visszapillantás. A czél kitüzése
A művészetek elmélete
Verstan
A költészet felosztása
Nép- és műköltészet
I. Dalok
II. Ódák
Az óda
A dithyramb
III. Elégiák
Az elegia
A lyrai költészet általán
Petőfi Sándor élete költeményeiben
IV. Epigrammák
Az Epigramm
V. Tanitó költemények
A tanitó költemény
VI. Szatirák
A szatira
A gondolati költészetről általán
Az epikus költészetről általán
VII. Elbeszélő költemények
VIII. Balladák és románczok
A ballada és a románcz
IX. Mondák és legendák
Mondák és legendák
X. Mesék
A mese
A tanitó mese
Az eposz elmélete
A regény
Az epikus költészet áttekintése
XI. A dráma
A jellemzés elmélete
A tragédia felosztása
Az ind dráma (Arany J. nyomán)
A görög drámai költészet
Az ujkori dráma fejlődése
A magyar dráma
XII. Leiró költemények
A leiró költészet
A költői műfajok áttekintése
Függelék: A képző művészetek
Előszó
Midőn e poetikához - mely jórészt a műfajok tana - előszót irok, önkénytelenül az a kérdés merül fel előttem, mért oly annyira kedvelt műfaj az előszó? Mért ir a szerző rendesen előszót művéhez? Ugyhiszem azért, mert az előszóban kedvező alkalma nyilik az ugynevezett tisztelt olvasó előtt önmagáról beszélni: és vajjon ki mulasztaná ezt el?
Mellőzve a subjectiv vonatkozásokat, ez előszóban röviden számot akarok adni munkám irányáról. E poetika általán inductiv fejtegetésekkel magyarázza tárgyát; az olvasmányok megelőzik az elméletet. Mint a természettudományokban a tanitványokkal figyeltetjük meg a jelenségeket (pld. a botanikában kezükbe adunk valamely növényt és velük iratjuk le különböző sajátságait), ugy járhatunk el a költészeti termékek tanulmányozásában és osztályzásában is: az olvasmányok alapján összeállitjuk a megfigyelt közös jellemvonásokat, melyek az egyik műfajt a másiktól megkülönböztetik. Azt hiszem, hogy sokan azok közül, kik megkisérelték e módszert, könnyebbnek és tanulságosabbnak találták minden másnál.
E módszerrel összefügg, hogy az ismeretesből iparkodom az ismeretlenhez feljutni. Ismeretesnek tekintem már a mű elején Arany Toldiját, melyet tantervűnk igen helyes kiszemeléssel a IV. osztály olvasmányául szab elő; a mű későbbi fejtegetéseit lehetőleg az előzményekre épitem. A poetika végén, a dráma tárgyalásánál valamely dráma ismeretét teszem fel. Eposzt vagy drámát nem közöltem; töredéket elvből nem akartam adni, egész dráma vagy eposz nem fért volna e könyv keretébe, különben nem is szükséges, mivel már több jó és olcsó magyarázatos dráma- és eposz-kiadásunk van.
A német irodalomra nem reflectálok (inkább csak czélzok) előadásomban, mivel a német irodalom ugyis párhuzamos külön tanitás tárgya. Többrendbeli hires költői mű tartalmát is közlöm, rendesen rövid kivonatban; ezek közt magyar mű nincs, mert elvárhatjuk, hogy ezekkel a tanuló vagy az iskolában, vagy magánolvasmány utján ugyis alaposabban megismerkedik. A nagyfontosságu idegen művekről (Homeros, Sophocles, Aristophanes, Dante stb.) tartalomkivonatot közlök: ugyanis nem merem reményleni, hogy a tanuló ezeket mind elolvassa, de igen kivánatosnak tartom, hogy (ha már nem olvassa) legalább azt tudja róluk, miről szólnak? min fordul meg bennök a cselekvény?
Nagyon óhajtanám, hogy meglássék könyvemen, hogy kerülni törekedtem az aesthetikai munkákban felette divó határozatlan phrasisokat. Tőlem telhetőleg azon voltam, hogy mindig röviden és határozottan jelöljem meg a költészetnek valósággal jellemző és fontos sajátságait. Sikerült-e e czélt elérnem? Meglátszik-e könyvemen, hogy az iskolában készült, azon szellemi kölcsönhatás alatt, mely érdeklődő tanár és figyelmes tanulók közt fennáll? Az elnéző olvasó talán azt fogja mondani: félig-meddig.
Forrásaim közül a következőket tartozom kiemelni: az általános elméleti részben nagy hasznát vettem Greguss Ágost Költészettanának; úgy hiszem ez a munka alapvető a magyar poetikákra nézve. A műfajok meghatározásánál Heinrich Gusztáv német Poetikája és Baráth Ferencz Aesthetikája (két igen világos munka) igazitott útba több izben. A dráma tárgyalásánál Csiky G. Dramaturgiajára is figyeltem. A magyar verstan vulkanikus talaj; forr és ég a sok polemiától. Legtöbbet köszönhetek Négyessy László és Torkos László nagyon is figyelemre méltó verstani műveinek, kiktől azonban nem egy izben eltérek. Némely külföldi remekmű tartalma ismertetésében Csiky Gergely Mythologiája és Radó Antal igen tanulságos Anthologiája segitett. Szakuntala tartalmát Arany János egy czikke nyomán közlöm. - A külföldi irók közül legtöbbet tanultam H. Taine és Schopenhauer aesthetikai műveiből. A költemények magyarázatánál Beöthy Zsolt - Greguss Ágost (Balladák), Komáromy Lajos ("Nemzeti Nőnevelés"), Badics Ferencz (Petőfi), Versényi György (Berzsenyi), Gyulai Pál (Vörösmarty) és Thaly Kálmán (Adalékok) jegyzeteit is használtam forrásul.
Ugylátszik, mintha a XIX. század vége felé kettőzött buzgalommal kellene az iskolában a költészettel foglalkoznunk, hisz a költészetnek hivatása, hogy a materialismus laposságával és a pessimismus gyötrő tépelődéseivel szemben, a kiméletlen létért való küzdelem közepette arra tanitson: Van valami magasabb bennünk.
Végül tán szabad reménylenem, hogy tisztelt kollegáim e művet ép oly jóindulatu szivességgel fogadják, mint eddigi tankönyveimet.
Budapest, 1889. április 14.
Riedl Frigyes.