Riedl Frigyes
Rhetorika és rhetorikai olvasókönyv
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
ELMÉLETI RÉSZ.
1. Visszapillantás eddigi tanulmányainkra
2-3. Próza és költészet
4. A próza fajai
5. Elbeszélő próza
6-25. A történetirás elmélete
26-28. A történetirás fejlődése
29. A regény
30-59. A beszéd elmélete
60. A szónoklás története
61. A leirás
62. A levél
63-65. Az értekező próza
OLVASMÁNYOK.
I. A történelmi vizsgálatról. (Salamon Ferencz)
II. Salamon király bujdosása. Példa a krónikás előadásra. (Márkus krónikája)
III. Hunyady János. (Salamon Ferencz)
Szondi György
IV. Szondi halála (Istvánfi)
V. Szondi históriája (Tinódi Sebestyén)
VI. Szondi két apródja (Greguss Ágost)
Zrinyi a költő
VII. Zrinyi a költő ifjusága (Salamon Ferencz)
VIII. Zrinyi összeesküvése (Cserei)
IX. Zrinyi utolsó évei (Pauler Gyula)
X. Zrinyi mint eposzköltő (Toldi Ferencz)
XI. Zrinyi Ilona Munkácson (Cserei)
XII. Tömöri Pál és a mohácsi csata (Fraknói V.)
XIII. Kemény Simon (Heltai Gáspár)
Beszédek
XIV. Kossuth Lajos beszéde a haderő megajánlása végett
1. Történeti előzmények
2. A beszéd
3. A beszéd szerkezete
XV. Deák F. a felirati javaslatról
1. Történeti előzmények
2. A beszéd
3. A beszéd szerkezete és gondolatmenete
4. A felirati javaslat története
XVI. Pericles beszéde Athenae dicsőségéről (ford. Hunfalvy Pál)
1. Történeti előzmények
2. A beszéd
XVII. Mily üdvösséges a magunk ismerése (Pázmány P.)
XVIII. Mirabeau beszéde a rendkivüli adó érdekében (ford. Szalay László)
1. Történeti előzmények
2. A beszéd
3. A beszéd jellemzése
Értekezések, leirások és levelek
XIX. Thucydides (Hunfalvi Pál)
XX. Deák Ferencz (Csengeri Antal)
XXI. Vörösmarty Mihály (Kemény Zsigmond)
XXII. Eötvös József (Gyulai Pál)
XXIII. A tragikumról (Beöthy Zsolt)
1. A tragikum elemei
2. Coriolan tragikuma
XXIV. A mondák keletkezése (Szász K.)
XXV. Szász Gerő költeményei (Arany János)
XXVI. Az elszabadult ágyu (Victor Hugó)
XXVII. Mikes K. törökországi leveleiből (I. II.)
Előszó
A rhetorika tanítása a gymnasiumban és különösen a reáliskolában, hol már az V-dik osztály tárgya, nagy nehézségekkel küzd: oly anyagnak (a prózai műfajoknak) adja elméletét, melyet a tanulók vagy csak nagyon távolról, vagy egyáltalán nem ismernek. A költészettan, mely a tanterv szerint csak a következő osztály tárgya, e fokon aránylag könnyebb szerrel volna tárgyalható, mert a tanulók előtt jó részt már ismeretes költeményfajokkal (románcz, ballada, lyrai költemény, mese stb.) foglalkozik. A régi rhetorika, mely nem műelméletet kivánt levonni, hanem gyakorlati szabályokat adott az ékesszólásra, persze könnyebben boldogult valamint könnyebb volt a régi poetika is, mely a verselést és a költemények szerzését tanította. Ha valakit költészetre, azaz költemények készitésére akarunk tanítani, az egész poetika egyetlen szabályra reducálható: Legyen ízlésed és írj a hogy akarsz. A régi rhetorika utasításai helyébe is ezt az egy aranymondást lehetne a tanuló elé szabni: Minden szavad az értelem kedveért legyen, az értelem pedig az igazság kedveért.
A jelen könyv elméleti részének fősúlya a történetirásra van fektetve. Hogyan készül egy történelmi mű? Hogy van, hogy valaki el tud mondani eseményeket, melyek 1000 vagy 2000 év előtt történtek? ezt iparkodtam megmagyarázni. Történeti érzetünk ugy sincs még kellőleg kiképezve: csak hasznunkra válhatik, ha a magyar középiskola a történeti tudat keletkezését behatóbban fejtegeti.
Az olvasmányok egy része tartalmilag rokon csoportokat képez: ilyenek a Zrinyiről és Szondiról szólók. E szerint alkalmat ad részint a külömböző feldolgozások összevetésére, részint az érdek concentrálását teszi lehetővé összefüggő képzetcsoportok utján, a mire olvasmányainknál kevesebbet szoktunk figyelni, mint kivánatos. Az olvasmányok megértését a jegyzeteken kivül elemzések és vázlatok iparkodnak megkönnyíteni, melyek hol az olvasmányt, hol szerzőjét röviden jellemzik. Bizonyára czélszerű, ha minden olvasmány elvégzésével e kérdésekkel foglalkozunk: mik az olvasmány főgondolatjai és hogyan függnek össze? Minő stilisztikai sajátságokat találunk benne? Mennyire jellemző mindez szerzőjére?
Az olvasmányok közt Beöthy és Szász kisebb értekezésein kivül két, szintén valamivel nehezebb található: Salamon Ferencz tanulmánya a történetirásról és Deák felirati javaslata. Az első, legalább a gymnasium VI. osztályában tán már nagyobb nehézségek nélkül tárgyalható; Deák beszéde pedig a reáliskolában is okvetlen megérdemli a tárgyalást, nem csak mert legnagyobb szónokunk egyik remeke, hanem mert a magyar alkotmány alapelveinek megállapítása, melyet minden müvelt magyarnak ismernie kell.
A reáliskolai tantervnek megfelelően a szerkesztés elméletét is beleszőttem a rhetorika előadásába: e pontok (32.33.§.) a gymnasiumban ismétlésnek tekinthetők, a reáliskolában pedig oly tanok rövid összefoglalásának, melyeket elméletileg elnyujtani nem kivánatos.
Külföldi kézikönyvet, a mely a rhetorika anyagát tantervünk követelései szerint tárgyalná, nem ismerek. A történetirás elméleténél Droysen műve (Grundriss der Historik) és Macaulay egy-két essaye: (különösen a 25. és 60. §-nál) szolgált forrásul. A beszéd tárgyalásánál jó hasznát vettem Veroniolles és Pellissier franczia rhetorikájának; ezeken kivül ügyeltem még az öreg, jó Blair Hugó Leczkéire is. Az értekezés elméletében Wackernagel Grundriss der Rhetorik volt főtámaszom. Még köszönettel tartozom Névy László tankönyvének is, mely habár más szempontokból tárgyalja ugyan azt az anyagot, mint úttörő e téren némely pontban nekem is kalauzul szolgált.
Legyen végül szabad e könyvet, ámbár bizonyos tekintetben csak kisérlet, kollegáim szives jóindulatába ajánlani.
Riedl Frigyes.