Bárth János
Az eleven székely tizes
TARTALOM, ISMERTETÉS
Tartalom
I. MI A SZÉKELY TIZES? (AVAGY MIT NEVEZTEK A SZÉKELYEK TIZESNEK AZ ÚJKORBAN?)
II. A TIZESNEK NEVEZEZETT SZÉKELY TELEPÜLÉSRÉSZ TÁRSAI, PÁRHUZAMAI A KÁRPÁT-MEDENCÉBEN
Az összevetés, a párhuzamkeresés szükségessége és módja
Dunántúli és felföldi városok fertályai
Az alföldi települések tizedei és autonóm utcái
A székelyföldön kívül eső erdélyi települések tizedei és autonóm falurészei, városrészei
Eredeztetési, értelmezési, rendszerteremtési kísérletek
III. A SZÉKELY TIZESEK A MÚLTBAN ÉS A MÚLTIDÉZŐ IRODALOMBAN
Az írott források tanúsága
Romantika és ráció az irodalomban
Az irodalom tétovázása
Mit tud az irodalom a tizesek működéséről?
IV. A TIZESEK KUTATÁSA ÉS A TIZESEK ÍRÁSBELISÉGE CSÍKSZENTGYÖRGYÖN, CSÍKBÁNKFALVÁN
Kutatói visszatekintés
A lemásolt tizesdokumentumok lajstroma
A tizeseket érintő más adatforrások
A tizesek írásbeliségének jellemzői
V. CSÍKSZENTGYÖRGY ÉS CSÍKBÁNKFALVA TIZESEI TÉRBEN ÉS IDŐBEN
TÉNYLEGES TIZESEK A TÉRBEN
A tényleges tizesek körülhatárolása és múltbéli életének néhány adata
Szóvirág tizesek térben és időben
Nemzetségi településrend, az "utcák", az esztenatársaságok és a szóvirág tizesek
A tényleges tizesek nagysága az újkorban
VI. A TIZESEK HELYE CSÍKSZENTGYÖRGY ÉS CSÍKBÁNKFALVA TÁRSADALMI SZERKEZETÉBEN
A falu, mint társadalmi egység belső szerkezete
A csíkszentgyörgyi kép különleges színe: a "megye" integráló szerepe
Szomszédsági szerveződések a tizes és háztartásai között
VII. A TIZES, MINT SZERVEZET
A tizes megnevezésének, jelölésének változatai
Tizestörvények, tizesszabályzatok
Jog, jogszerzés, jogvesztés
A tizes fórumai, vezetői, tisztségviselői
VIII. A TIZES KAPCSOLATAI
A tizes és az állami hatóságok
A tizes és a község
A tizes és a "nagy" közbirtokosság
A tizes és a helyi római katolikus egyház
A tizesek kapcsolata egymással
IX. A TIZESVAGYON ÉS HASZNOSÍTÁSA
A tizesbirtokok fekvése, nagysága, védelme
Tizeserdők, tizestilalmasok
Tizeskaszálók
Tizeslegelők és az állattartás
Tizesszántók és különleges (egyedi) tizesingatlanok
A tizes birtokjogából adódó egyéb haszonvételek
A tizes ingóságai
A tizes pénze, pénzügyei
X. A TIZESTAGOKAT SZOLGÁLÓ TIZES
Bikatartás
Kantartás
Tizesmagtárak
Kölcsönözhető és a tizesházban használható tizesedények
Tizesenként rendeződött kenderáztató tócsoportok
XI. A RENDTARTÓ TIZES
Közmunkák a tizes érdekében
"Vetéskertek", "vetéskapuk" készíttetése, felügyelete
A "borvízforrások" karbantartása
A rendbontók büntetetése
A tizesfegyelem próbája: a kötelező húsvétel
XII. A TIZESEK SZAKRÁLIS HELYEI ÉS MŰVELŐDÉSI INTÉZMÉNYEI
Tizestemplomok, tizeskápolnák
Tizestemetők
Tizeskeresztek
Tizesiskola Háromtizesben
Tizesház Háromtizesben
XIII. A TIZESEK TOVÁBBÉLÉSE
Birtokvesztés és birtokvisszaszerzés
A harmadik évezred elején
XIV. FÜGGELÉK
A szövegközlés módja
Szövegek
XV. ÖSSZEÁLLÍTOTT ADATSOROK
Tizesbírók
A tizesbirtokok történeti helynevei
XVI. IRODALOM, RÖVIDÍTÉSEK, ADATKÖZLŐK
Irodalom
Szótárak, oklevéltárak, lexikonok, törvénytárak, statisztikai művek rövidítései
Kéziratok
Kéziratos források rövidítései
Adatközlők
XVII. ÁBRÁK
XVIII. UTÓSZÓ
A tizes szó írásmódjáról
Köszönetnyilvánítások
XIX. ROMÁN NYELVŰ ÖSSZEFOGLALÓ ÉS TARTALOMMUTATÓ
XX. TARTALOMMUTATÓ
XXI. ÍRÁSKÉPEK
Ismertetés
Bárth János 1944. december 15-én született a bácskai Jánoshalmán. Kalocsán végezte gimnáziumi tanulmányait, majd Budapesten az Eötvös Loránd Tudományegyetemen 1963-1968 között történelmet és néprajzot tanult. 1968-2006 között Bács-Kiskun megye különböző múzeumaiban dolgozott, leginkább múzeumigazgatóként. A szegedi Tudományegyetem Néprajzi és Kulturális Antropológiai Tanszékének oktatója. Legfontosabb kutatási területei a településnéprajz, vallási néprajz, történeti néprajz, társadalomnéprajz, népesedéstörténet. Szerteágazó és szakszerű alapkutatásokat végzett a Duna-Tisza közén (a Kalocsai Sárközben, Kiskunságban, Bácskában) és a Székelyföldön (Udvarhely- és Csíkszékben). Az 1989-es romániai rendszerváltozás után interdiszciplináris kutatócsoportot szervezett Székelyvarság és Magyarlapád népéletének tanulmányozására.
Bárth János az utóbbi tizennyolc évben folyamatosan kutatott Erdélyben is, ahol számos csoportos és egyéni tudományos programot vezetett és szervezett. Eddig elsősorban a székelyföldi hegyi tanyarendszerrel, népi vallásossággal és a székely falvak társadalomszerkezetével (pl. tízesek) foglalkozott. Nemcsak a terepen végzett kitartó néprajzi gyűjtést, hanem az erdélyi egyházi, állami és családi levéltárakból is nagyon jelentős dokumentumanyagot hozott felszínre, dolgozott fel és publikált.
Erdélyi kutatásaiból a következő egyéni művei láttak eddig nyomdafestéket: A vigasztaló Napba öltöztetett Asszony (2000), Varság, a székely tanyaközség (2001), Gyimesközéploki emléklapok (2003), Úz-völgyi magyarok (2004), Jézus dicsértessék! A székelyvarsági hegyi tanyák népének vallási hagyományai (2006), A korondi közbirtokosság három évtizede (2006), Az eleven székely tízes. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi tízesek működése a XVII-XX. században.
Az általa szervezett csoportos alapkutatásból eddig két kiadványt szerkesztett: Havasalja havasa. Tanulmányok a székelyvarsági hegyi tanyák népéről (1998), Lapádi vendégség. Néprajzi tanulmányok Magyarlapádról és környékéről (2007).
A nagy áldozattal, munkabírással, szakértelemmel végzett eddigi erdélyi alapkutatásai és eredményei voltaképp egy egész intézet munkáját pótolják.
Legújabb könyvében a csíkmenasági tízesek rendszeres, módszeres szintézisét teremtette meg. Imreh István nyomdokain haladva a székely falvak belső társadalmi életét, kapcsolatrendszerét, elsősorban az organikus és organizált struktúráit, valamint intézményeit vizsgálta meg. Az eddig megjelent szakirodalom már jelezte, hogy Székelyföld archaikusabb vidékein (pl. Csíkban, Gyergyóban) a tízesek nyomai is fennmaradtak, de sem terepmunkával, sem levéltári kutatásokkal senki sem dokumentálta működésüket.
Imreh István eddigi kutatásaiból elsősorban azt ismertük, hogy a székely falusi közösségek belső kapcsolatrendszerét és társadalmi életét rendszerint makroszinten szabályozták különböző írott falutörvények segítségével. Az erdélyi szász falusi és városi társadalom működésével foglalkozó tanulmányok és kötetek szerzői (pl. Dorner Béla, Hajdú Farkas Zoltán, Pozsony Ferenc) pedig azt jelezték, hogy a királyföldi falvak nemcsak makroszinten, hanem befelé is finoman rétegzettek voltak, tehát sajátos belső intézményekre, írott szabályzatokkal, statútumokkal rendelkező szomszédságokra tagolódtak.
Bárth János voltaképp szerencsés kezű kutató. A csíki Menaságon rábukkant az élő, a működő székely tízesekre, s az utóbbi években kitartó levéltári és terepkutatásokat végzett azokkal kapcsolatban. Megfeszített munkájának eredményeképpen a különböző erdélyi egyházi, állami és családi levéltárakban megtalálta és feltárta a csíki tízesek nagyon gazdag írott anyagát. Monográfiájának jelentőségét elsősorban az emeli, hogy megállapításait és értelmezéseit hatalmas kéziratos anyagra építette. Árnyalt elemzéseiben külön kitért a székelyföldi írásbeliség időbeli alakulására, funkcióira és jelentőségére is.
Bárth János korábbi, nagyon gazdag társadalomnéprajzi és különösen a Magyar Alföld településtörténetével kapcsolatos tapasztalatait ebben a szintézisében is eredményesen kamatoztatta. A csíki tízesek működését módszeresen és rendszeresen összevetette és összehasonlította elsősorban a magyarországi (pl. egri és alföldi), valamint különböző erdélyi (pl. kolozsvári, széki, szászföldi, román) párhuzamokkal is.
Az általa felfedezett dokumentumok segítségével pontosan meg tudta rajzolni a csíki tízesek időbeli és térbeli alakulását. Szakszerű elemzései voltaképp a székely falvak belső társadalmi életét, kapcsolatrendszerét tárják fel az utóbbi (18-20.) évszázadok idején. Bárth János könyvében árnyaltan elemezte, hogy az egyházmegye, a különböző szomszédságok, az esztenatársaságok, a híd, kapu- és kútközösségek vagy vallásos egyletek (pl. Rózsafüzér társulatok) mellett (és azokkal együtt) a csíki tízesek milyen sajátos társadalmi, gazdasági, művelődési és jogi funkciókat töltöttek be. A szerző ugyanakkor pontosan feltárta azt is, hogy a szomszédos tízesek egymással milyen kapcsolatban álltak, végül is egy székely falun belül hogyan működtek együtt a hétköznapi élet rendjén.
Könyvének egyik legjelentősebb fejezete részletesen kitért a külső hatalom és a székely falusi közösség, communitas kapcsolatára, s pontosan feltárta, majd árnyaltan bemutatta, hogy a világi és az egyházi hatalom, a különböző állami hatóságok minden korszakban hogyan próbálták modellálni, saját érdeküknek megfelelően szabályozni a székely falvak belső életét, s rendre milyen elviselhetetlen, visszahúzó terhekkel (pl. honvédelem, katonáskodás, fuvarozás, közmunkák stb.) sújtották azokat.
Bárth János forrásértékű munkáját hatalmas kéziratos anyagra, gazdag magyar szakirodalomra építette, ugyanakkor megállapításait szemléletes térképekkel, grafikonokkal, ábrákkal, rajzokkal és fényképekkel is illusztrálta. A román olvasók és szakemberek tájékozódását rövid román nyelvű összefoglaló és részletes tartalomjegyzék segíti elő. Véleményem szerint Bárth János munkáját a jövőben nemcsak az érdeklődő néprajzkutatók, hanem a székelység múltjával, társadalmával, sajátos intézményrendszerével, gazdasági struktúráival foglalkozó kutatók is haszonnal fogják forgatni és hasznosítani. Imreh István és Egyed Ákos kiváló történeti stúdiumai után Bárth János az egyik legjelentősebb Székelyfölddel kapcsolatos monográfiával ajándékozott meg.
Forrás: Pozsony Ferenc: Jánoshalmától a Hargitáig
https://epa.oszk.hu/00400/00458/00138/pozsonyf.html