Nyelvelmélet és dialektológia 3
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Bevezetés
Adamik Béla: A számítógépes latin dialektológia régi-új útjain: a vulgáris latin magánhangzó-fúziók, a szinkópa és a hangsúly korrelációja
Balogné Bérces Katalin: A hangsúlyfüggő mássalhangzó-gyengülés alrendszerei
Bíró Bernadett: Az északi és déli manysi ditranzitív szerkezetek szórendje
Ditrói Eszter: A helynévrendszerek területi differenciáltságának statisztikai alapú megközelítése
Egedi Barbara: Határozottan dialektusfüggő: kopt nyelvjárások névelőrendszerei
Horváth Laura: Habitualitás kifejezése udmurt nyelvjárásokban
Huszthy Bálint: Zárhang-gemináció mint javító stratégia a délolasz regionális köznyelvben
Kádár Edit - Németh Boglárka: A progresszív nézőponti aspektus jellegzetességei és a moldvai magyar nyelvjárás
Kiss Jenő: Dialektológiai hipotézisek az idő mérlegén
Kristó László: Az /r/ disztribúciója és annak eredete az angol nyelv akcentusaiban
Mády Katalin: A fogadodban sok a vendég: hosszú magánhangzók egy mezőségi nyelvjárásban
Molnár Mária - Sinkovics Balázs: Nyelvjárás a nyilvános térben - Egy közéleti szereplő beszédeinek nyelvjárásiassága
Németh Miklós - Bagi Anita - Molnár Mária: Ö-zés szabályok nélkül?
Sipőcz Katalin: Tárgyjelölés a manysi ditranzitív szerkezetekben
Vargha Fruzsina Sára: Lexikai, fonológiai, fonetikai stabilitás (és relevancia) a magyar nyelvjárásokban
Bevezetés
E kötetben a PPKE Elméleti Nyelvészeti és Magyar Nyelvészeti Tanszékének évi - most már mondhatjuk - rendszeres konferenciája 2014. novemberi előadásait olvashatjuk. Az itt szereplő írások ismét bebizonyítják, hogy az elmélet és az empíria kézen fogva járnak, mindkettő csonka a másik nélkül. Bebizonyítják továbbá azt is, hogy szükség van a továbbiakban is a konferenciasorozat életben tartására: az írások egyértelműen magas színvonala jelzi ezt.
Kötetünk tanulmányai a dialektológiát mind térben, mind időben közrefogó írások. Egedi Barbara tanulmánya a kopt dialektusok (a szaidi és bohairi) névelőrendszereit elemzi, bemutatva a szabályos és az emocionális névelő különbségét, melyben a dialektusfüggés, a pragmatikai környezet hatása érvényesül a névelőhasználatban. Szintén az ókorba vezet Adamik Béla tanulmánya, amely egy vitatott, Hermann Józsefhez fűződő elméletet igazol. Mindezt a császárkori latin feliratok számítógépes nyelvtörténeti adatbázisa segítségével teszi. Időtől függetlenül a dialektológia általános kérdései közé tartoznak azok a hipotézisek, amelyek a regionális változatok időbeliségét jelölik ki. Ehhez a problematikához szól hozzá Kiss Jenő tanulmánya elemezve az átalakulás, a változás mikéntjét.
Sajátos fonetikai/fonológiai blokkot jelent Kristó László, Balogné Bérces Katalin, Huszthy Bálint és Mády Katalin írása. Kristó László (főként történeti) angol nyelvi anyagon elemzi az /r/ disztribúcióját különböző akcentusokban, Balogné Bérces Katalin pedig részben történeti, másrészt közelmúltban megfigyelt nyelvi produktumokban mutat ki leníciós jelenségeket. Huszthy Bálint a délolasz adatközlők idegenszó-kiejtését elemezve jutott arra a véleményre, hogy az itt megfigyelt zárhang-gemináció a beszélők javító stratégiájához köthető. Mády Katalin a mezőségi Pusztakamaráson vizsgálta a magánhangzók hosszúságát és rövidülését.
A kvantitatív dialektológia új módszereit mutatja be Vargha Fruzsina tanulmánya. A dialektometriát alkalmazva hasonlítja össze különböző kutatási pontok azonos jelenségeit, bemutatva a hasonlóság mértékét. Ehhez megfelelő módszerként a különbségek egyszerűsítését alkalmazva jut el az összehasonlítás elfogadható mértékéig. Ehhez hasonló kutatási módszert mutat be Ditrói Eszter helynévrendszerek strukturális elemzése kapcsán, s így a "névjárás" a regionális nyelvhasználat valós összetevője lehet.
A finnugor tematikájú tanulmányok blokkját Horváth Laura írása nyitja az udmurt nyelvben megfigyelhető habituális kifejezések nyelvjárási kötöttségének bemutatásával. Két tanulmány a manysi ditranzitív szerkezetek problémáit elemzi. Bíró Bernadett amellett érvel, hogy szórendjüket, az ún. indirektív és szekundatív szerkezetek közötti választást elsősorban pragmatikai, információszerkezeti tényezők irányítják. Sipőcz Katalin ugyanezen szerkezetekben a tárgyjelölés kérdését vizsgálja; megmutatja, hogy a tárgyrag és a tárgyas ragozás a tárgy topik szerepének jelölésére szolgál.
Tág elméleti összefüggésben elemzi a progresszív nézőponti aspektus megjelenést Kádár Edit és Németh Boglárka tanulmánya: a moldvai nyelvjárás ilyen szerkezeteinek elemzése alapján valószínűsíthető, hogy "a szerkezettípus produktivitásának a prototipikus progresszívétől való sokirányú eltávolodása valamiféle funkcionális kiüresedést jelez". A dél-magyarországi ö-zést vizsgálja két további tanulmány. Molnár Mária és Sinkovics Balázs írása egy közéleti beszélő négy szövegének elemzése folytán mutatja be a nyelvjárásiasságnak a megszólalás nyilvánossági fokával való összefüggését, Németh Miklós, Bagi Anita és Molnár Mária tanulmánya pedig a tájnyelvi beszélők nyelvi variabilitását mutatja be egy született szegedi beszélővel készített nyolc órás interjú elemzésével.